2024. június 14., péntek
CÍMLAPTÖRTÉNET

„A nyelvészet és az irodalomtudomány kéz a kézben jár”

A muzslyai származású Mák Andrea jelenleg az újvidéki Magyar Nyelv és Irodalom Tanszék mesterképzéses hallgatója. A fiatal növendék érdeklődési köre igazán szerteágazó, hiszen a nyelvészet és az irodalomtudomány berkeiben aktívan tevékenykedik: egy jövőbeni nyelvészeti alkalmazás folyamatának közreműködője, emellett a régi magyar filmek nyelvhasználatát is vizsgálja. Andreával az aktuális feladatairól beszélgettünk, illetve arról, mit jelent anyanyelvének használata egy szórványterületen.

Számodra mennyire volt egyértelmű az a döntés, hogy az újvidéki Magyar Tanszéken folytatod tanulmányaidat?

– A magyar nyelv mindig is különleges helyet foglalt el a szívemben, és ez a mai napig sem változott. Szeretek elmerülni a könyvek világában, kiskoromtól kezdve szavalok, és már kisiskolásként, valamint középiskolás diákként is néhány versenyen is részt vettem. A negyedik osztályban, a második félévben a Magyar Tanszék mellett való döntés kristálytiszta volt.

Mi áll hozzád közelebb: a nyelvészet vagy az irodalomtudomány?

– Nálam a nyelvészet és az irodalomtudomány valójában kéz a kézben jár, szinte úgymond kiegészítik egymást. Ugyanolyan örömet tud szerezni egy katarzist nyújtó szépirodalmi mű, mint egy sok-sok tagmondatból álló mondat sikeres elemzése. A kettőt nem tudom elvonatkoztatni egymástól és mindkettő egyaránt érdekel, és mindkettőben megtalálom az értékeset.

Hogyan kaptad a felkérést egy jövőben megvalósuló nyelvészeti applikáció létrejöttének folyamatában? Milyen feladatot látsz el?

– Az egyetemi alapképzés során sokszor hangoztattam, hogy közel áll hozzám a nyelvtan, és az ezzel kapcsolatos feladatok és elemzések. A mesterképzésen Oszkó Beatrix tanárnő volt az, aki beszámolt nekem a jövőben megvalósuló applikációról, és tőle kaptam a felkérést is. Egy olyan alkalmazást szeretnének létrehozni, amelynek segítségével a diákok játékosan is megismerkedhetnek magával a magyar nyelvtannal, a mondatok egységeivel, magával a mondatelemzéssel. A jelenlegi feladatom az, hogy a már elemzett mondatokat ellenőrizzem, és a hibákat, ha akadnak, kijavítsam.

A régi magyar filmek nyelvhasználatát is vizsgálod. Ki vezetett be a régi magyar filmek világába?

– Még igazán kicsi lehettem, amikor nagymamám a Katyi című filmből idézett, és már ekkor elkezdtem faggatni és érdeklődni az ilyen filmek iránt. Ha az emlékeim nem csalnak, akkor az általános iskola felső tagozatosaként néztem meg először egy régi magyar fekete-fehér filmet, és azt hiszem, ez az Egy szoknya, egy nadrág című film volt – azonnal elragadott a humora, a film hangulata, és nagyon különlegesnek tartottam az egészet. Ekkor kezdtem el rajongani a régi magyar filmek iránt. Az egyik kedvenc vasárnapi délutáni programjaim közé sorolom az ilyen jellegű filmek nézését, és a kedvencem örökké a Katyi marad. Kevés olyan filmet tudok említeni, ami ennyire meg tudna nevettetni.

Hol kerülnek publikálásra az ezzel kapcsolatos kutatási eredményeid?

– Az, hogy ezzel foglalkozni kezdjek, szintén az egyetemi tanulmányaim során alakult ki. A döntés igazán hirtelen jött, valójában a mesterdolgozatom témája kapcsán vetődött fel. Jelenleg még csak a kutatás fázisában vagyok, és próbálkozom minél több információt összegyűjteni, és elmerülni a film és a nyelvhasználat közös kapcsolatában. A legelső kutatási eredményem a mesterdolgozat lesz, ezentúl pedig folytatni szeretném a témát.

Ha a régi magyar filmekről beszélünk, akkor melyek azok a nyelvhasználati különbségek, melyek az idők során eltűntek, esetleg átalakultak?

– Amit először észrevettem ezekben az alkotásokban és a mai nyelvhasználat kapcsán, az az udvariassági formáknak a XXXcsompulása, hiszen régebben a tessékemezés, a különféle megszólítások, a szebbnél szebb üdvözlések voltak a divatosak, manapság egy egyszerű sziával megoldjuk a köszönést.

Van kedvenc színésznőd?

– Tolnay Klára, mert nagyon jó a színészi játéka, a hangja, a kisugárzása. Ahogyan ő megjelenik a filmvásznon, az annyira elragadó!

Tanulmányok, munka és kutatás terén milyen céljaid vannak?

– Mindenhol próbálok maximálisan helytállni, törekszem részt venni különféle eseményeken, képzéseken, mindig a fejlesztés áll előttem. A céljaim között az első helyen a mesterdiploma megszerzése áll, és az ezzel kapcsolatos kutatás. Jelenleg a muzslyai Szervó Mihály Általános Iskola könyvtárosa vagyok, ahol szintén törekszem nap mint a nap a legjobb teljesítményt nyújtani. Nagyon szeretek itt dolgozni, hiszen ebbe az iskolába jártam még annak idején. A munkám kapcsán a legnagyobb célom az, hogy a diákokat közelebb hozzam az irodalomhoz, és hogy olvasásra szoktassam őket.

Muzslyaiként melyek azok a nyelvbéli jellegzetességek, illetve szokások, amelyek közel állnak a szívedhez?

– Nyíltan vállalom a gyökereimet, büszke muzslyai magyar vagyok. Szeretem a muzslyai közösséget, a szokásokat, mint például a búcsút, a farsangot, a bálokat, a töpörtőfesztivált, ami nemrégiben volt, illetve a különböző irodalmi esteket és kulturális eseményeket is. Muzslya teljes egészében közel áll a szívemhez, kifejezetten különlegesnek tartom a falucska nyelvhasználatát, az őzést, valamint a szerb szavak magyar ragozását is. Lehet egy kicsit elfogult vagyok a saját nyelvjárásommal kapcsolatban, de a sajátomat a sokszínűségével nagyon érdekesnek tartom.

Mit jelent számodra az anyanyelv, a nyelvjárás használata?

– Tanszékesként fontosnak tartom azt, hogy az anyanyelvünket ápoljuk és helyesen használjuk, viszont a nyelvjárást sem hanyagolom el, hiszen akkor megtagadnám önmagamat, a származásomat.

Nyitókép: Mák Andrea (Ótos András felvétele)