A topolyai származású Harkai Hunor a norvégiai Asker Aliens egyesületében folytatja pályafutását. A 42 éves okleveles kosárlabdaedző a 24. szezonjára készül, Norvégia pedig már a kilencedik ország edzői karrierje során. Kerek tíz szezont töltött a topolyai OKK Topolčanka kötelékében, majd külföldi karrierje először Máltán (Phoenix Sport Club) vette kezdetét, ahol rögtön a férfi felnőtt csapattal elhódította a BOV Nemzeti Kupát és bajnoki bronzérmesként végzett. A játékosok fejlesztése mellett további bajnoki és nemzeti kupa érmek követték, valamint év edzője elismerésben is részesült. Bizonyított Magyarországon (Ferencvárosi KE, JP-Auto Jászberényi KSE, Vasas SC, Pilis Basket, Szentendrei KSE, KKS), Dániában (IF Aabyhoj, BKV’81 Vejen), Írországban (Portloaise Panthers, Moy Tolka Rovers), Ausztriában (Pirlo Kufstein Towers, Swarco Raiders Tirol), Indiában (ABN) és a legutóbbi szezonban Svájcban (Goldcoast Wallabies). A sikeres edző egy kis időre hazatért Topolyára is, és itt kérdeztük, először a mögötte álló svájci szezonjáról, majd az új norvég klubjáról.
Gratulálunk az előző szezonbeli eredményekhez és az új norvég szerződésedhez! Megszokhattuk, az utóbbi évtizedben főleg férfi felnőtt csapatoknál dolgoztál, az előző szezonban azonban visszatértél a női vonara, és a svájci Goldcoast Wallabies női felnőtt csapatával az NL1 bajnokság újoncaként a rájátszás negyeddöntőjéig jutottatok. Mit tudnál kiemelni a 2025/26-os szezonból?
– Nem volt egyszerű szezon, sok nehézség mellett és a csapat alacsony átlagéletkora mellett tudtunk fantasztikus eredményeket produkálni, egyebek között egy 7 mérkőzéses bajnoki győzelmi sorozatot is. A hazai játékosok partnerek, akik az első naptól kezdve nyitottak voltak az újdonságokra és az eltérő védelmi és támadási rendszerekre, mint amikhez hozzászoktak. Természetesen sok mindent megtartottunk náluk, amit továbbfejlesztettünk, és csak egy rész újdonság volt. Mivel a hazai játékosok 16–19 évesek voltak, ezért igyekeztünk tapasztaltabb légióst igazolni, így érkezett az amerikai Jocelyn Taylor (28), aki a bajnokság legjobb játékosává nőtte ki magát, valamint érkezett a spanyol Tanya Barcala Folgar (23) is. A gyengébb indulás után sikerült zsinórban 7 bajnoki mérkőzést nyerni az alapszakaszban, és már januárban szinte biztosítottuk a helyünket a rájátszásban. Ami nagyon pozitív volt – és ebben rejlik, hogy egy csapatnak sikerül-e karaktert teremtenie a szezon során –, hogy voltak periódusaink, amikor állandóan hiányzott 1 vagy akár 3 kulcsjátékos is, de mindig valaki átvette a vezér szerepét, aki előtte epizódszereplő volt. A hazai játékosok közül kiemelném Nejla Muminović és Samira Imine teljesítményét, egy mérkőzésen meg is jegyeztem egyiküknek a rájátszásban, hogy mintha Szerbiában kaptál volna egyéni játékos képzést, olyan befejezésekre van bátorságod.
Mit tudsz elmondani a rájátszásról?
– A rájátszásba 16 csapat jutott be, a bajnokság egyik legnehezebb ellenfelével mérkőztünk meg, aki bajnoki esélyeseket is legyőzött. A Del Basket csapata tele volt tapasztalt és jelentősen magasabb játékosokkal, ezért jól jött a 3 hét szünet az alapszakasz vége és a nyolcaddöntő első mérkőzése között. Rengeteget kellett gyakorolnunk a védelmet, és az effektív kizárást, mert fizikálisan előnyben voltak. Mindent a védelemre raktunk fel, és az első hazai mérkőzésen mindössze 45 pontot kaptunk tőlük, valamint a másodikon 50 pontot, így kettős győzelemmel továbbjutottunk, de nagyon nehéz párharc volt. A negyeddöntőben a bajnokság favoritja várt minket, a Baden Basket 54 csapata. A különbség akkora volt a keret között, hogy mindent a támadásra raktunk fel, mivel az előző mérkőzéseinken az alapszakaszban is sok pontot dobtak. Több hiányzónk is volt a negyeddöntő 2 mérkőzésén, voltak szép momentumaink, azonban kettős győzelemmel továbbjutott a Final Four négyes döntőbe a badeni csapat. Az elődöntőben a Martigny csapatánál bizonyult jobbnak a Baden Basket 54, valamint a döntőben a Nyon csapatát múlták felül, így megnyerték a bajnokságot.
Mit tudhatunk meg a következő klubodról, a norvég Asker Aliensről?
– Habár Svájcban szép szezon volt, csökkent a költségvetés, tehát távoznom kellett, a következő szezonban hazai edző vezeti a csapatot. A legjobbakat kívánom a Goldcoast Wallabies csapatának. Kicsit kivártam a következő csapatom kiválasztásával, végül a norvég Asker Aliens ajánlatát fogadtam el, bízok benne, hogy egy motivált közösségbe kerülök, amely a jó eredmények reményében állandóan fejlődni akar. A skandináv mentalitás ismert számomra, mindkét dán csapatomnál nagyon tiszteltem a hazai játékosok elszántságát a mérkőzéseken, harciasak voltak, mint a vikingek. Asker városának népessége 65.000 lakos, és 20 km-re helyezkedik el a fővárostól, Oslótól. A női felnőtt csapat a 2025/26-os szezonban a norvég BLNO első ligában versenyzett, tavaly döntőt játszottak, amelyben ezüstérmesként végeztek. A férfi felnőtt csapat szintén az első ligában versenyzett, azonban ők kiestek, a női és férfi utánpótláscsapatok pedig a legmagasabb norvég rangban játszanak. Ebben a szezonban a fő hangsúly és az elvárás az lesz, hogy megtaláljam a módját annak, hogy a jó eredmények mellett hogyan tudunk már ebben a szezonban effektíven versenyeztetni fiatal hazai játékosokat, akiknek talán az idei lesz az első felnőtt szezonjuk. Ezért az élvonalbeli női felnőtt csapatnál most a segédedzői pozíciót fogom betölteni, és segítem Ludvig Bergh munkáját, aki 11 évet töltött el a norvég élvonalban játékosként. Emellett vezető edzője leszek a női U16-os és U19-es csapatnak, valamint a férfi U19-es csapatnak, mindhárom együttes a legmagasabb utánpótlási ligában fog versenyezni.
Szóval az idén dolgozni fogsz női és férfivonalon is, de mondhatjuk, hogy inkább női vonalon leszel a 2026/27-es szezonban. Tehát megint visszakanyarodtál a női felnőtt kosárlabdához, így rákérdeznék: a több mint két évtizedes pályafutásod alatt mely hazai női játékosok vitték legtöbbre, akikkel dolgoztál?
– Talán az egyik legnagyobb védjegyem az eredmények mellett a játékosfejlesztés, egyre több hazai játékos, akivel dolgoztam, kezd külföldi karriert, vagy kap meghívást a felnőtt válogatott csapatokba. Szerintem talán ez még fontosabb szempont, mint a bajnoki érmeim, több külföldi csapat ezért dönt mellettem és ajánl szerződést. Több jó mentorom volt, de egyéni játékosfejleszésben az idén februárban elhunyt Mirko Kujundžić volt rám a legnagyobb hatással. Mirkóval csaknem 10 szezonon át dolgoztam együtt Topolyán, naponta mindig 4-6 órát töltöttünk edzéseken, plusz hétvégente 1-3 mérkőzés várt ránk, neki köszönhetem a legtöbbet. Egy évtized alatt kinevelt vezetőedzőnek, aki alkalmazkodni tud több ország rejtett kihívásaihoz. Nehéz a kérdésed, mert sok jó játékos segítette és segíti az edzői pályafutásomat. Az első hazai játékos, akit kiemelnék, az a topolyai Milica Bojović, ő a szerb női felnőtt válogatott csapatában is bemutatkozott, emellett U20-as Európa-bajnok lett Sopronban a szerb válogatottal, többszörös szerb női felnőtt bajnoknak mondhatja magát a belgrádi Crvena zvezdánál, valamint bemutatkozott az Európa-kupában majd egy szezonban a női EuroLiga selejtezőjében is a belgrádi piros-fehérekkel. A másik hazai játékos az ír Claire Melia, akivel a Portlaoise Panthers csapatában dolgoztam a 2016/17-es szezonban, akkor 17 évesen az élvonal legjobb játékosává nőtte ki magát, és a kiváló eredmények segítettek neki, hogy abban az évben már bemutatkozott az ír női felnőtt válogatottban. Neki nem sok hiányzott, hogy a 2024/25-ös szezonban a spanyol BAXI Ferrol csapatával megnyerje az Európa-kupát, mivel csak a döntőben maradtak alul. Láttam egy videót róla, amikor 16 évesen kapott lehetőséget felnőtt mérkőzésen az ír Szuper Ligában, ő volt az egyik indok, amiért akkor a Portlaoise Panthershez szerződtem 2016-ban. 17 évesként nemcsak több lehetőséget adtam neki, hanem szó szerint bedobtam a mély vízbe az ír Szuper Ligában és a női felnőtt csapat támadó játékát az amerikai Necole Sterligingre és Clairre alapoztam. Tudtam, hogy nehéz dió lesz, de a végén bejött. Az előbb említett amerikai idegenlégió után csapaton belül a második legjobb pontátlaga és lepattanó átlaga volt, gólpasszokat is osztott magas emberként. Kis túlzással női Nikola Jokićként játszott, tripla-duplás teljesítmény soha nem jött neki össze, de a dupla-dupla általában megvolt.
Norvágiáról talán sokaknak most a labdarúgás és a szupersztár Erling Haaland ugrik be a 2026-os labdarúgó-világbajnokság után, de mi a helyzet norvég kosárlabdával?
Miközben az új klubommal egyezkedtem, javában zajlott a labdarúgó-vb és a norvég csapat menetelése. Láthattunk videókat arról, hogy még a norvég parlamentben is ment a viking evezés a labdarúgócsapat eredményességének köszönhetően. A legnépszerűbb sport a labdarúgás, síelés és a kézilabda. A kosárlabda fejlődő státuszban van, de mint mindenhol, a kosárlabda minden országban sokat fejlődik. Hasonló mentalitást várok a játékosoktól, amivel találkoztam Dániában, mentálisan erősek voltak, minden mérkőzés előtt bíztak a győzelemben, nem volt gond a motiváltság és bizalom hiányával. Bízom ismét abban, hogy a játékosokkal jó eredményeket produkálunk, tehát lehet lesz a mi mérkőzéseink után is viking evezés, és szeretnénk minél több játékost adni a következő szezonban a norvég utánpótlási és felnőtt válogatottnak.
Nyitókép: Harkai Hunor ismét új csapatban bizonyíthat (Fotó: Személyes archívum)
