Az 1941/42. idény nem volt egyszerű a bácskai labdarúgóklubok számára, a magyar futball vérkeringésébe visszatérő egyesületek ugyanis rögtön szembesültek azzal, hogy az anyaország labdarúgása jóval szervezettebb és magasabb színvonalú volt annál, mint amit addig megszokhattak a királyi Jugoszláviában: az Újvidéki Atlétikai Club csak remek tavaszi hajrájának köszönhetően tudott megkapaszkodni a Nemzeti Bajnokság I. osztályában, az 1894-es alapítású Szabadkai Sport Egylet pedig simán kiesett a másodosztály déli csoportjából. Természetesen az alacsonyabb osztályokban sem termett túl sok babér a délvidéki gárdák számára, így a Magyar Labdarúgó-szövetség újvidéki alosztálya 1942 nyarán a helyi futball színvonalának emelése céljából, illetve a közösségi szellem erősítésének érdekében megszervezte a Délvidéki Serleg elnevezésű kupasorozatot, melyre minden első-, másod- és harmadosztályú bácskai labdarúgóklub benevezhetett, negyven, illetve harminc pengő illeték befizetése ellenében.
Alacsonyabb osztályú egyesületek is részt vehettek a sorozatban, nekik húsz pengő benevezési díjat kellett fizetni az alosztály számlájára. A kupa mérkőzéseit közösen rendezték a klubok, a bevételeket pedig fele-fele arányban elosztották. A kiírás szerint a döntő kivételével a továbbjutás egy mérkőzésen dőlt el, döntetlen eredmény esetén az idegenben pályára lépő csapatok jutottak tovább. A fináléban szükség esetén rendeztek volna harmadik összecsapást is, ha az is döntetlennel zárult volna, akkor sorsolással döntötték volna el a kupagyőztes kilétét. A részt vevő együttesek közös megegyezéssel felcserélhették a pályaválasztói jogot, a játékvezetőket pedig lehetőség szerint a visszatért bácskai területekről kellett delegálni.
A Délvidéki Serleg 1. fordulójának találkozóit 1942. július 19-én játszották. Az első körben a legkönnyebb dolga a Bácska SZAC csapatának volt, a szabadkaiak ugyanis játék nélkül jutottak tovább a Zentai AK ellenében. A Topolyai SC hazai pályán 1:0-ra nyert az Újvidéki Vasutas ellen, a mindent eldöntő találat a második félidő elején született meg Hulala és Demus összjátéka után. A Hazatérés Bajnokságot egy évvel korábban megnyerő Bezdáni SE hazai környezetben simán verte a Zombori Munkást (ma Radnički), a 6:1-s sikerből Horváth, a bezdániak gólgyárosa három találattal vette ki a részét.
Az NB III-ban szereplő Temerini Torna Club viszont idegenben vívta ki a továbbjutást, Sörös Szilveszterék az alacsonyabb osztályú Szenttamási Csaba SE otthonában arattak 3:1 arányú győzelmet. Az első játéknapon az Újvidéki AC, a Szabadkai Vasutas, a Zombori SE és az Óbecsei Bocskai csapatai kiemeltek voltak, így ezek a gárdák csak a 2. fordulóban kapcsolódtak be a küzdelmekbe. A második körben a TSC együttese nem utazott el Szabadkára, így a Spartacus jogelődje, a Vasutas Atlétikai Klub játék nélkül jutott be az elődöntőbe.
A Zombori Sport Egylet–Bácska SZAC találkozó 1:1-es döntetlennel zárult, így a szabályok értelmében a vendégek kerültek a következő körbe. A Temerini TC 2:1 arányban bizonyult jobbnak hazai pályán a bezdániaknál, a forduló rangadóján pedig az első osztályú tagságát megőrző UAC fölényes győzelmet aratott Óbecsén. A kétezer néző előtt megrendezett találkozón meglepetésre a hazaiak szerezték meg a vezetést Sisák találatával, a Platz, Csillag, Avar, Fehér, Hargitai, Zsoldos, Mézes, Takács, Welker, Lukanics, Markos összeállításban pályára lépő újvidékiek azonban Takács és Lukanics (2) góljaival még a szünet előtt megfordították az állást, a folytatásban pedig a háromszoros jugoszláv válogatott Welker József két gólja tette teljessé a vendégek sikerét.
Az elődöntő mérkőzései 1942. augusztus 2-án voltak műsoron, és mindkét találkozó a pályaválasztó sikerével zárult. A harmadik osztályban szereplő TTC meglepte hazai pályán a kissé elbizakodott SZVAK csapatát, és 2:1-s győzelemmel masírozott be a fináléba. A lelkesen játszó temeriniek előtt már az első félidőben is több lehetőség adódott, Mester kapus azonban többször is megmentette a szabadkaiakat a kapott góltól. A második játékrész elején azonban már ő is tehetetlennek bizonyult, hiszen a hazaiak az 50. és az 55. percben is gólt értek el.
Az NB II-ben szereplő vasutasok csak ezután kezdtek el focizni, előbb Demeter és Kecskés is a kapufát találták el, majd tíz perccel a vége előtt megszületett a vendégek szépítő találata. Az utolsó percben a zöld-fehérek kiharcolhatták volna a döntetlent, és azzal együtt a továbbjutást is, ám egyik legjobbjuk, a kétszeres jugoszláv válogatott Kecskés Mihály nagy helyzetben fölé lőtt. Az elődöntő másik párharca már jóval kevesebb izgalmat hozott, Az Újvidéki AC ugyanis visszafogott teljesítménnyel is magabiztosan verte a szabadkai Bácskát. A 3:1-s hazai sikerrel záruló kilencven perc során a kék-fehérek Welker (2) és Takács góljaival magabiztos előnyre tettek szert, majd a 88. percben Matkovics megszerezte a vendégek szépítő találatát.
A döntő első felvonását 1942. augusztus 9-én rendezték meg Temerinben, ahol a nagy esélyes UAC gyorsan döntésre vitte a dolgot: a vendégek Badics, Raáb és Mézes góljaival már az elején megnyugtató előnyre tettek szert, majd Toldi szépítő találata után a horvátországi születésű Mézes Iván (Ivan Medarić), a népszerű Medo állította be az 1:4-s végeredményt. Az egy héttel később megrendezett visszavágón a Horthy Miklós Sporttelep kétezres nézőserege igazi gólesőt láthatott, az újvidéki együttes ugyanis 5:0-s első félidő után 10:0-s győzelmet ünnepelhetett a 25. perctől kilenc emberrel küzdő temeriniek ellen.
A hazaiak a nagybecskereki származású Pálfi Béla duplájával a 24. percben már két góllal vezettek, majd a következő percben Zsoldos és Szilák párharca után az utóbbi játékos lábtörést szenvedett, az esetet követően pedig játékvezető szövegelésért kiállította a temerini Prókait. A folytatásban az élete formájában játszó Welker háromszor, Raáb pedig kétszer is betalált a TTC kapujába, és az újvidékieknek még az is belefért, hogy rutinos kapusuk, Platz Ede az 56. percben szándékosan mellé lőtt egy tizenegyest. A lefújást követően Blazsek Ferenc, az MLSZ újvidéki alosztályának elnöke adta át ünnepélyesen a győztesnek járó serleget az Újvidéki Atlétikai Club játékosainak. A szabályzat értelmében Délvidéki Serleg az újvidéki klub tulajdona maradt örökre.
Nyitókép: Az Újvidéki AC csapata 1942 nyarán magabiztosan nyerte meg a Délvidéki Kupát
