Az Európai Labdarúgó-szövetség 1999 óta szervezi meg a Régiók Kupája (UEFA Regions Cup) elnevezésű tornát, amelyen különböző európai régiók, autonóm területek válogatottjai vesznek részt. Az eddigi tizenhárom kiírás során a spanyolországi tartományok négyszer végeztek az élen, az északolasz Veneto és a lengyelországi Alsó-Szilézia pedig két-két alkalommal nyerte meg a tornát. A 2024/2025-ös kiírás tavaly kezdődött el a selejtezőkkel, a nyolccsapatos zárótornára pedig idén júniusban került sor San Marinóban. Az itáliai miniállamban megrendezett vetélkedésre kijutott a vajdasági amatőrválogatott is, amely a harmadik helyen végzett. A gárda egyetlen magyar nemzetiségű játékosával, Viola Ádámmal a nyári szünet alatt beszélgettünk.
Tiszaszentmiklósi srácként Tóthfaluban kezdtél el focizni, az ottani akadémián. Miután elhagytad Tóthfalut, hogyan alakult a pályafutásod?
– A Nyers István Akadémián kezdtem el komolyabban foglalkozni a labdarúgással. A tóthfalui akadémián szerepeltem az összes korosztályos csapatban, majd, mivel elég jól ment a játék, átkerültem Topolyára, ahol profi körülmények között dolgozhattam tovább. Három éven át szerepeltem a TSC első osztályú korosztályos csapataiban, és az alatt az idő alatt nagyon sokat fejlődtem.
Az elmúlt idényt melyik klubnál töltötted?
– A TSC-s szereplésem után volt egy rövid adorjáni kitérőm a Tisza együttesében, a tavalyi szezont viszont már a harmadik ligában szereplő Kikinda gárdájánál kezdtem el. A 2024/2025-ös pontvadászat igazán kemény erőpróba volt a számunkra, hiszen sok nehézséggel kellett megküzdenünk, de végül is teljesítettük a kitűzött célt, és bent maradtunk a Szerb Ligában.
Mikor figyeltek fel rád a vajdasági amatőrválogatottnál?
– Idén tavasszal keresett meg Vladimir Sponja, a vajdasági válogatott vezetőedzője, aki elmondta, hogy már régebb óta figyelték a teljesítményemet, és az alapján úgy ítélték meg, hogy helyem lenne a Régiók Kupájára készülő keretben. Természetesen nagyon jóleső érzés volt, hogy gondoltak rám, és igent mondtam a felkérésre.
Mely egyesületek játékosai alkották a vajdasági csapatot?
– A San Marinó-i tornára kiutazó keretet elsősorban szerb ligás csapatok játékosai alkották, de volt közöttünk néhány negyedik ligában szereplő labdarúgó is. A csonoplyai Sloga több játékost is adott a vajdasági válogatottnak, emellett a keretben képviseltette magát a pancsovai Dinamo, a járeki Mladost, az eleméri Naftagas, az inđijai Železničar és a perlezi Vojvodina is.
Vajdaság amatőrválogatottja hogyan jutott ki a Régiók Kupájára, és milyen felkészülés előzte meg a tornát?
– A Régiók Kupájának selejtezőit tavaly játszották le. Vajdaság válogatottja a 3. selejtezőcsoportban szerepelt, amelynek mérkőzéseit Ópázován rendezték meg, a Szerbiai Labdarúgó-szövetség edzőközpontjában. Vladimir Sponja kiválasztottjai Észak-Macedónia és Nyugat-Szlovákia ellen is 2:0-ra győztek, Dél-Wales együttesét pedig a 96. percben szerzett góllal 3:2-re verték meg, így százszázalékos teljesítménnyel jutottak ki a zárótornára. A San Marinóba való elutazás előtt egy rövid, pár napos edzőtáborban vehettünk részt Ópázován, ahol profi körülmények között készülhettünk.
Milyen hangulatban zajlott a verseny, milyen erősségű volt a Régiók Kupája?
– Az UEFA Regions Cup június 23. és július 1. között zajlott le a San Marinó-i Aquaviva Stadionban, és ez idő alatt ott minden a futballról szólt. Mindannyian nagyon élveztük az ott töltött időt, és azt hiszem, mindenki számára hatalmas élmény volt részt venni egy UEFA által szervezett tornán. Én még sosem szerepeltem ilyen erősségű megmérettetésen.
Az elért eredményekkel mennyire voltatok elégedettek?
– A csoportkör zárása után csalódottak voltunk, hiszen „csak” a második helyet szereztük meg, így nem jutottunk be a torna döntőjébe. Első meccsünkön 1:1-es döntetlent értünk el a házigazdák csapata ellen, majd egy 94. percben szerzett találattal legyőztük a csehországi Hradec Králové gárdáját, így az utolsó csoportmérkőzésünkön már egy döntetlen is elég lett volna a csoportelsőséghez. Az Aragónia elleni összecsapás azonban nem úgy sikerült, ahogy azt elterveztük, a spanyolországi gárda ugyanis 3:0-ra nyert ellenünk, így ők jutottak be a július 1-i fináléba, amelyet meg is nyertek a lengyelországi Alsó-Szilézia ellen. Az első két találkozón végig a pályán voltam, ám mivel mindkét összecsapáson összeszedtem egy-egy sárga lapot, az aragóniaiak elleni meccset sajnos ki kellett hagynom. A tornán egyébként nem rendeztek bronzmérkőzést, így a B csoport második helyezettjével, a horvátországi Rijekával közösen végeztünk a harmadik helyen.
Maradsz-e Nagykikindán, vagy esetleg az új idényt már más csapatnál kezded el?
– A következő bajnokságot már a járeki Mladost csapatánál fogom elkezdeni, amely nemrég sikerrel vette az adorjáni Tisza elleni osztályozós párharcot, így továbbra is a harmadik osztályban fog szerepelni. Már korábbról ismertem a járeki edzőt, és ez nagyban befolyásolta a döntésem. Tudom, hogy kemény felkészülés vár ránk, de azzal is tisztában vagyok, hogy a Mladost gárdájánál tovább fejlődhetek.
Nyitókép: Viola Ádám a vajdasági válogatott mezében (Fotó: Személyes archívum)
