Everwood

A kétezres évek elején debütált a tévében az Everwood című drámasorozat, amelyre gyakran szappanoperaként hivatkoznak, utalva a sorozat túlfűtött drámaiságára és a hétköznapi életábrázolásra. A szappanopera szó mára pejoratív jellegűvé vált, de a huszonegyedik század elején még volt benne potenciál, akárcsak az Everwoodban. Bár az Everwood nem napi sorozat volt, a szappanoperára jellemző módon a karakterek közötti gyakori konfliktusok, a lassan kibontakozó narratívák és a hétköznapiság ábrázolása is fontos elemei a műsornak.
Az Everwood sikerét jól igazolja, hogy a már befutott színészek mellett (Treat Williams, Tom Amandes stb.) szereplő fiatalabb színészek közül többen (Chris Pratt, Emily VanCamp, Sarah Drew, Gregory Smith) a sorozat után váltak ismertté, ám ahogyan az lenni szokott, sokuk olyan magasra tette a mércét az Everwoodban nyújtott alakításával, hogy később nem tudtak újat mutatni, s évtizedekkel a sorozat fináléja után is beskatulyázta őket a szerepük. Ebből a közegből szinte csak Chris Prattnek és Emily VanCampnak sikerült kitörnie, később mindkettejüket felkarolta a Marvel Studios.
A képzeletbeli coloradói kisvárosban, Everwoodban játszódó sorozat központi karaktere a New Yorkból a kisvárosba menekülő nagymenő sebész, dr. Andrew Brown, akinek csonka családját, pontosabban félárván maradt két gyermekét is megismerhetjük. Fontos szerepet kap még az Abbott család is, illetve szinte mindegyik epizódban megjelennek a városka monoton, mégis színes egyéniségekből álló közösségének tagjai. 
Brown doktornak a felesége tragikus halála után megrendül a lelki egyensúlya. Úgy dönt, hogy egyfajta remeteéletre váltja a sztársebészi karrierét. Magával rántja két gyermekét, és romantikus módon Everwoodot választja új otthonának. Azt hiszi, hogy a múlttól vagy saját magától egy isten háta mögötti kisváros meg tudja szabadítani, de természetesen nem így van: a gondok csőstül törnek rá. A családi és belső konfliktusok megszámlálhatatlan, már-már kínos módon történő kibontakozása mellett a város problémái is az önkéntes jótevő nyakába zúdulnak. Ráadásul ingyen kezel mindenkit, ezzel vezekelve mindenért, amit elkövetett vagy éppen nem követett el a feleségével közös életük során.
A romantikusan ábrázolt kisváros körül már az első pillanattól megszűnik a rózsaszín felhő. Ezután minden szürkévé, néhol pedig egyenesen feketévé válik, mígnem a kezdeti romantikus megközelítést csupán a narrátor (John Beasley, az egyik mellékszereplő) összetett látásmódja őrzi. A narrátor egyszer fájdalmasan őszintén beszél, máskor pedig úgy viszonyul a városhoz és annak polgáraihoz, mintha azok egy nosztalgiabuborékba lennének bezárva. 
Az igazság az, hogy a hely nagyon is valóságosnak hat: önző emberek, introvertált személyiségek lakják, akik valós problémákkal küzdenek. Megismerhetjük egy kómában fekvő gimnazista történetét, emellett egy AIDS-es doktornő és egy nagyképű orvos is szerephez jut. Néha kifejezetten abszurd, klinikai esetekkel is találkozhatunk, amelyek a későbbi orvosi drámasorozatok világát idézik.
Az Everwood erőssége a hétköznapi életbe rejtett fájdalom, szeretet, humor és lezáratlanság, vagyis a dráma érzékeny ábrázolása. Csakhogy a drámaiság egy ponton átesik a ló túloldalára. Olyannyira hangsúlyossá válik a cinizmus és a negatív életszemlélet, hogy azt már nem lesz képes egyensúlyozni a doktor humoros, szerethető karaktere. Ráadásul a cselekményvezetés is eltávolodik a realitástól. Hiába minden jó szándék, a legjobb orvos és a legpompásabb paradicsomi környezet, a rémálmok akkor is valóra válnak – hangsúlyozza számos alkalommal az Everwood narratívája. A megvakuló pap esete a legedzettebb nézőnél is kihúzza a gyufát, emellett megszámlálhatatlanul sok tragédia éri az Abbott és a Brown család valamennyi tagját vagy azok közvetlen környezetét. A város mintha el lenne átkozva, s mivel Brownék érkezése előtt nem ismerhettük a helyet, azt hihetnénk, hogy az átkot Andy Brown érkezése szabadította rá a helyre. 
A sorozat, bár rengeteg karaktert mozgat egyszerre, mégis elsősorban Andy Brownra összpontosul. Dr. Brown olyan, mint egy pók, amely egy bonyolult szövésű háló középpontjában áll: amellett, hogy ő tartja össze a várost orvosi képzettségével és emberségével, a legtöbb probléma központi figurájává válik. Néha ő az, aki megpróbál segíteni a problémamegoldásban, néha csak belekeveredik a dolgokba, míg máskor ő maga váltja ki az adott problémát. A sorozat fő konfliktusai is hozzá kötődnek. A hosszú ideig húzódó konfliktus Brown és a fia között az Everwood drámai csúcspontja, míg a dr. Brown és a város másik orvosa, dr. Abbott közötti civakodás egyfajta feszültségoldó elemként működik. A doktorokat alakító színészek, Treat Williams és Tom Amandes között összhang tapasztalható, lazaságuk és humoruk ellopja a show-t.
Érdekes megfigyelni, ahogyan ebben az amerikai szappanoperában úgy változik meg minden az évadok során, hogy közben semmi sem változik. A gyerekek felcseperednek, problémák keletkeznek, nagy ritkán megoldódnak, de a karakterfejlődés minimális. Sőt, minden, ami változik, az az idő múlásának tulajdonítható, nem pedig a karakterek önálló kibontakozásának. Éppen ez teszi az Everwoodot fájdalmasan őszintévé, s a már említett túlzott negativitás ellenére is valódinak tűnik a hely és benne az emberek.
Az Everwood remek példája annak, hogy egy szappanopera is képes érzékenyen megközelíteni olyan hétköznapi és éppen ezért könnyen klisévé váló témákat, mint a szerelem, a halál, a barátság vagy épp a felnövés. A karakterfejlődés és a problémamegoldás gyakori hiánya frusztrációt okozhat, ráadásul az élethez való hozzáállása is enyhén cinikus. A sorozat atmoszférája, a kiváló színészi játékok és az emlékezetes karakterek szerencsére jól egyensúlyozzák mindazt, ami a sorozat hibájának tekinthető.