19. Apám
Apám 1933-ban született, és 88 tartalmas évet élt meg. A falu egyik legtehetségesebb bognár- és asztalosmesterének számított, aki a paraszti munkában is jártas volt. Ipart nem váltott ki, így nem volt konkurencia a faluban működő műhelyeknek, mégis, a kis műhelyében sok ajtót, ablakot, szekrényt készített. A falubeliek szerették, becsületes volt, és csak szárított, jó minőségű fával volt hajlandó dolgozni, amely nem vetemedett. A nagyszüleim már a hatodik osztályból kénytelenek voltak kiemelni az iskolából, mert egy ideig a szegénység azt diktálta. Ezért esti iskolába kényszerült, kitűnő tanuló volt, végül ipari tanoncként letette a mestervizsgát. Decsov Tóma bácsi egyik legtehetségesebb tanítványa volt, és művészi képességei is voltak. Tőle örököltem a rajzolás szeretetét: nem csak rajzolni tudott, a könyvek világában is otthon volt, két évig a falunak nem volt könyvtárosa, könyvtárát ő vezette. A Magyar Szó napilap, a valahai Dolgozók és a 7 Nap hetilap mellett még Magyarországról is járatott folyóiratot. Igény szerint: a bátyámnak az Ezermestert és a Magyar Horgászt, nekem a Művészet folyóiratot. Költőkedvence József Attila volt.
20. Trombitás gyerek
A muzsika különleges varázzsal bírt, a faluban külön rangjuk volt a zenészeknek. Bálokon, névnapokon, lakodalmakban és mindenféle ünnepek alkalmával, még a temetéseken is helytálltak. Tudásukat a régi lakodalmi zenekarokban fejlesztették, repertoárjuk kortalan volt, a régi zenéket lakodalmakban játszották: népdalok, nóták, régi katonadalok, sőt közkedvelt táncdalok is voltak a repertoárjukon. A zenei alapokat magánúton a falu muzsikusaitól kapták különórákon. Hegedűsök, tárogatósok, harmonikások, trombitások… Ha arra érdemesek voltak, rendszerint bevették őket valamelyik bandába. A közismert híres bandák vagy alkalmi bandák nevei már kikoptak a közösség emlékezetéből. Székelen régen Vak Pali és bandája, Pocok Béláék, Géberék bandája, Kántor Jóskáék, Klánétás Gézáék, Illésék (Fenyőék)… Herteleneden Borsosék, Kerekesék, Varga Jóskáék, Flityka Béláék és mások. A kilencvenes években már a főként mulatóst játszó Dunai Kavicsok.
Ezt a rajzot azonban a trombitás Fütyü Pisti, a klánétás Bíró Albert, Gáspár „Csiki” Józsi, de leginkább Szőcs „Gulyás” Feri ihlette, akivel egykor a kisiskola padjait koptattam… Mindig csodáltam a tehetségüket és szorgalmukat: hogy az alakuló polgári foglalkozásuk mellett sem hagyták elveszni a szerzett tudásukat, melynek egy részét az önkéntes tűzoltótestületben a zenekari tagságuknak is köszönhették. Persze, a fiatal zenészek sokat köszönhettek a falu kántorának, Nagy Bálintnak, és az iskola zenetanárainak is: Patyi Józsefnek, Kovács „Dénes” Istvánnak, Borsos Tamásnak… Az őket ösztökélő és a zenei alapokat beléjük sulykoló szigorú, de lelkes mesterek sokat foglalkoztak velük.
