A Sárga Malom Mozi ma is egy huszadik századi alkotást vetít. Az intézmény programjának utolsó sportfilmje egy neves rendező munkája, amelynek ráadásul magyar vonatkozása is van. A moziterem, ahogy mostanra már megszokottá vált, gyorsan benépesedik.
A mozi két törzsvendége, Mordor és Zita, a szokásos helyükön, az első sorban foglalnak helyet.
Zita ismerteti a filmet:
– Ma John Huston kevésbé ismert, de a Stallone-rajongók körében kultfilmmé vált alkotását tekintjük meg. Az 1981-es Menekülés a győzelembe háborús sportfilm, s a korábbi, Paul Newman-féle filmekkel ellentétben a sport itt valós szerepet kap, nem csupán filmes díszlet. Sőt, meglátásom szerint ebben az esetben inkább a háború a díszlet, valójában a sport jelentőségének, értékeinek ábrázolása kapja az elsődleges szerepet. A cselekmény szerint a második világháború idején a német hadifogolytáborban raboskodó szövetséges katonáknak lehetőségük nyílik a németek ellen focizni. Míg a németek propagandameccset akarnak, a szövetséges foglyok meglátják a szimbolikusságot a harctéren kívüli megmérettetésben, nem utolsósorban megtervezik a menekülésüket is a német fogságból. A játék, a foci tehát már az elején túlnő saját magán, és érdekes módon ezt mindenki, a németek, a hadifoglyok, sőt még a nézők is tudják. A tét a menekülés, az életben maradás. Az általunk ismert sportfilmek nagy részével ellentétben itt nem az egyénen, hanem a nemzeten van a hangsúly; a közösség kibontakozását láthatjuk. Ez teremti meg a film különleges atmoszféráját: a cselekmény könnyen befogadható, ugyanakkor az azonosulás komoly érzelmi megpróbáltatást jelent a néző számára.
– Apropó, nemzet – szólal meg Mordor. – A filmről fontos tudni, hogy valójában remake, amely Fábri Zoltán Két félidő a pokolban című alkotása alapján készült. Sőt, a Huston-féle film amerikai–olasz–brit–magyar koprodukció, és amellett, hogy az alaptörténet magyar forrásból származik, a filmet budapesti helyszínen, több magyar filmessel és színésszel együtt forgatták. Így feltűnik a filmben többek között Usztics Mátyás és Gera Zoltán is. A történet magja pedig egy valós eset, az 1942-es kijevi halálmeccs, amely mindkét alkotás esetében csak részben jelenik meg a filmvásznon, több jelentős módosítással.
Mordor nem fejezheti be a gondolatmenetét, mert ebben a pillanatban elsötétül a terem, a vászon pedig felragyog. Elkezdődik a vetítés. A nézők a film bűvöletébe kerülnek, néma csendben kísérik az életre kelt vásznat. Amikor a zárójelenetben az ünneplő tömeg a pályára zúdul, s körbefogja a játékosokat, a vetítés véget ér. Amíg a nézők a kijárat felé indulnak, Mordor és Zita még a helyükön maradnak.
– A kezdés előtt azt mondtad, hogy sok a különbség az 1942-es halálmeccs és a Huston-féle feldolgozás között – emlékszik vissza Zita. – Talán a legnagyobb különbség a valós események és a film között, hogy a boldog befejezés, ami a sportfilmekre egyébként is jellemző, a valóságban nem történt meg. Az alkotók persze megengedhették maguknak ezeket a kisebb-nagyobb változtatásokat, hiszen a cél nem a múltbéli események rekonstruálása volt, hanem inkább a kísérletezés. A műfajok, témák összevonásának eredménye az egzotikus cselekményvilág kialakulása. Ez a filmtörténelmet áttekintve sok esetben be is következik. Az újdonság, az úttörő kísérletezések, ha nem is feltétlenül a közeljövőben, de a későbbiekben értékessé válnak. Fábri Zoltán egyértelműen az egyik úttörője a háborús sportfilm megteremtésének, a történetét Hustonék nemzetközileg is sikerre vitték. Általában a remake-ek ellenzője vagyok, hiszen ha egy történetet újból megfilmesítenek, az számomra azt jelzi, hogy az alkotó fantáziátlan. Ám ebben az esetben úgy vélem, hogy a remake-nek köszönhetően vált szélesebb körben is ismertté ez a műfaji hibrid.
Mordor és Zita elindulnak a kijárat felé. Mordor útközben még megjegyzi:
– A mozi Stallone-filmmel nyitotta és Stallone-filmmel zárta a sportműfaj bemutatását – mondja. – Ha hozzávesszük, hogy Paul Newmant is két sporttematikájú filmben láthattuk a vásznon, igen erős kontraszt bontakozik ki az általuk képviselt filmes elképzelések között. Tulajdonképpen a szórakoztató filmek állnak szemben a művészi jellegű filmekkel – a műfaji film a szerzőivel.
– Érdekes észrevétel – mondja Zita. – Newman és Stallone valóban két különböző filmes elvet képviselnek. Ezáltal a sportfilmeknek is más-más értékrendet teremtettek. A jövő héten a mozi új műfajjal tér vissza. Olyan műfajjal, ahol a szerzőiség-műfajiság talán a legerőteljesebben van jelen. Kíváncsi leszek majd a véleményedre.
Mordor és Zita kézen fogva hagyják el a mozit.
Nyitókép: Fotó: BBC
