A hegymászástól a hajókatasztrófáig

Nem mai gyerek már ez a könyv sem, de amióta a Preston–Child szerzőpáros bekerült kedvenc szerzőim legszűkebb körébe, találomra szedem le regényeiket a polcról, nem a megjelenésük sorrendjében olvasom őket, így izgalmasabb. A regények ugyan tematika szerint tömbösíthetők, ennek ellenére önálló olvasmányt képeznek. Ebben a rovatban pedig azért merészelem a majdani olvasó figyelmébe ajánlani, mert az itt bemutatott művek jelenleg is üzleti forgalomban vannak, sőt a magukra valamicskét adó könyvtárakból is kikölcsönözhetők.

A szerzőpáros korai munkája A sötétség kereke, de már a jelenleg a 21. kötetnél járó Pendergast-sorozat nyolcadik epizódja. Aloysius Pendergast a Szövetségi Nyomozóiroda, vagyis az FBI „nagyon különleges” ügynöke, merő ellentéte Chris Carter hősének, Robert Hunternek. Aloysius mindig kifogástalan öltönyben jelenik meg, luxuskocsiját sofőr vezeti, kifinomult érzékkel válogatja meg étkeit és italait, mindenkivel előzékeny, kedves, ám aki erre nem szolgál rá, megkapja a magáét. Nem ököllel teszi helyére az illetőt, mint a bivaly szívósságával és egy vaddisznó vakmerőségével megáldott Hunter, hanem észrevétlenül vékony jégre tereli, ahol az akadékoskodó „páciens” saját butasága folytán süllyed szégyenbe. Pendergast öltönyének zsebében mindig akad néhány üvegfiola, amelybe csipesszel bizonyítékokat gyűjt – noha ezeknek a bizonyítékoknak soha nincsen szerepük a bűntény megoldásában, zsebében van még elemlámpa, talán még viharkabát meg gumicsizma is – egy „nagyon különleges” ügynök legyen minden eshetőségre felkészülve! Nem erőszakkal, hanem enciklopédikus tudásával, tapasztalatával, kikezdhetetlen logikájával, nyájas modorával, és ha szükség mutatkozik rá, arrogáns viselkedésével oldja meg a rejtélyesnél rejtélyesebb feladatokat. A szerzőpáros A vérvörös part (2016) című 15. Pendergast-regényben eltünteti az FBI-ügynököt, elhiteti az olvasóval és gyámlányával, hogy odaveszett a gonoszság által, voodoomágia révén kitenyésztett szörnnyel történt végső összecsapásban, ám ez is csupán a „nagyon különleges” ügynök agyafúrt cselének bizonyul, hiszen a sorozat folytatódik.

Constance, a gyámlány sem mindennapi figura. Szeret régimódi ruhákban mutatkozni, autót nem tud vezetni, de a küzdősportokban jeleskedik, remek lövész, kiváló taktikus. Egy időre a Távol-Keletre vonult, ahol megismerkedett a meditáció, valamint a transzcendens érzékelés lehetőségeivel – ez utóbbit gyámapja is alkalmazza, Constance és Pendergast kapcsolata olyan bensőséges, hogy néha úgy tűnik, a gyámságon túl egymás szeretői is. A gyámlány szerepeltetése néhány epizódban nagyon jól jön a segítségre, támogatásra szoruló Pendergastnak, máskor viszont az tesz jót a történetnek, hogy a szerzők nem szerepeltetik benne a gyámlányt.

Pendergast ugyan szövetségi nyomozó, ám folyton úgy tűnik, nincsenek felettesei, mintha csak a saját szakállára dolgozna, nem ő keresi a megoldandó ügyet, hanem az találja meg őt, szinte véletlenszerűen. Esetei igencsak változatosak, az okkultizmustól a kortárs tudományig terjednek felderítésük során sok élet forog kockán, az események rémületes körülmények közepette történnek, a megoldás során az FBI-ügynök is olykor összekoszolja kifogástalan öltönyét – ám Rejtő Jenőtől tudjuk, hogy „az úr a pokolban is úr” (értsd: úriember.)

Pendergast és Constance ebben a regényben is véletlenül csöppennek bele a történésekbe. Voltaképpen csak egy hosszabb utazással szerették volna kipihenni az előző kötetben, Az Elátkozott völgyben leírt kalandjukat, ami nem volt kéjutazás, hiszen Pendergast saját gonosz testvérét győzte le¹ a fáraó egyiptomi átkával viaskodva Szicíliában, és ezzel véget ért a Diogenes-trilógia,² ám a tervezett lazítás másként alakult. Most jön a legnehezebb rész: úgy ajánlani a könyvet, hogy az olvasó ízelítőt kapjon a cselekményből, mégse lőjem le a poént, mint a rossz viccmesélő. Szóval a szövetségi ügynök gyámlányával egy tibeti kolostorban meditál, amikor onnét eltűnik egy ezredéve őrzött kegytárgy, amelynek sajnos köze van a fekete mágiához, az okkultizmushoz. A kolostor szerzetesei megkérik Pendergast ügynököt, hogy járjon a dolog nyomára. (A sorozatban gyakran előfordul, hogy Pendergast a helyiek kifejezett kérésére nyomoz.) Gyorsan meg is találja a tolvaj, egy hegymászó holttestét, viszont a varázserővel bíró tárgyat nem. Nem adja fel, a nyomok egy luxus-óceánjáró fedélzetére vezetnek, ahol az ötezer utas között számos a gyanúsítható alak, és még több a sorra hulló áldozat, úgy tűnik, az óceánjáró a vesztébe hajózik…Ebben pedig nem csupán a fekete mágiának, hanem a hajót hullámsírba vezető új kapitánynak is benne van a keze. Pendergastnak és Constance-nak az ereklye meg a sorozatgyilkos megtalálása mellett a hajó irányítását is vissza kell szerezniük. Tehát meg kell akadályozniuk a katasztrófát, miközben a sorozatgyilkos (vagy ősi átok?) a fedélzeten van, és nem menekülhet el, miként áldozatai sem.

Van ebben a regényben minden, ami szem-szájnak ingere, zen buddhizmus, meditálás, misztikus tárgy, amelyről maguk a szerzetesek sem tudják, voltaképpen micsoda, csupán azt, hogy ártalmas és veszélyes. Az ereklye mibenlétéről talán a kolostor lámája adhatna felvilágosítást, ha nem lenne éppen halott. Sorozatgyilkos, óceánjáró kaszinóval, tengeri vihar, pusztulással fenyegető katasztrófa, jó sok párbeszéd, mókás és bölcs megjegyzések, csavaros fordulatok. A zárt tér – még ha ötezren is tartózkodnak benne, akkor sem lehet elhagyni – adottsága most kevésbé szolgálta a nyomozás előrehaladását, inkább a fenyegető katasztrófa lehetőségeit aknázta ki a szerzőpáros. Kissé el is ment a könyv a thriller felől a kalandregény irányába.

Pendergast ügynököt és Constance-t pedig utolérte a sorozathősök sorsa – beledermedtek alakításukba, ők azok, akik semmit sem változnak az epizódok során, olykor kezdenek elszürkülni. A regény kevésbé krimi, mint kaland- és katasztrófatörténet, ám jót tesz neki a buddhizmus hangulata meg a misztikum. Nem tipikus, és nem is a legjobb Pendergast-történet, ennek ellenére érdemes levenni a polcról. Ha meg valakit érdekel, hogy mi is „a sötétség kereke”, még inkább megéri.