Írók, tudósok, beamterek és a megyeszékhely

4. rész

Jeszenszky Dezső a zombori főgimnázium érdemei között tartotta számon tudós tanárainak a város kulturális érdekeinek előmozdítása, a közművelődés és a tudományok népszerűsítése terén végzett áldásos tevékenységét. „Közművelődési czélokat szemmel tartó egyesületek mindig számíthattak a főgymnasium tanárainak közreműködésére. Tanú rá a Polgári Kaszinó Dalárda, a Tóth Kálmán-kör és a Könyvtári egyesület” – írta A zombori magyar királyi állami főgymnasium története 1872–1895 című munkájában.¹ Káich Katalin ugyancsak jelentősnek ítélte, hogy a főgimnázium tanárainak nagy része bekapcsolódott a város és a vármegye kulturális életébe. Radics György és Margalits Ede az irodalom és a történetírás, valamint a magyar–szerb kapcsolatok ápolásában ért el figyelemre méltó sikereket, Kohlmann Dezső az irodalomtörténet terén alkotott maradandót, Rácz Soma a Szabad Lyceum-Egyesület élén végzett kiváló szervezőmunkájával országosan is elismert tudománynépszerűsítő munkát végzett, Roediger Lajos pedig a Történelmi Társulat nélkülözhetetlen tudósa lett.² A tudós oktatók sorában tartja számon a történetírás Zsulyevits Ernőt is, aki otthagyva a főgimnáziumi katedrát, az 1888. szeptember 17-én indult felsőkereskedelmi iskola igazgatója lett, s végezte áldásos tevékenységét három évtizeden át, egészen 1918-ig. Muhi János várostörténeti monográfiájában azonban arra is rámutatott, nagy nehézségek árán szerveződött intézménnyé az iskola, „mert a szülők hosszú időn keresztül nem tekintették a kereskedelmi iskolát a gimnáziummal egyenrangú tanintézetnek. Az akkori korszellem szerint az igazi úriember csak gimnáziumba járatta fiát, és csak gimnáziumba járt az, aki igazi úriember akart lenni. A közgazdasági pályákat lenézték.”³ […]

Molnár István Lajos, Roediger Lajos, Rácz Soma, Evetovich János

Molnár István Lajos bölcseleti doktor a latin és a görög nyelv és irodalom tanáraként 1879-ben Fehértemplomból került a zombori főgimnáziumba.⁴ Egyetlen klasszika-filológiai dolgozatát, a Párhuzam Xenophon és Platon Symposionja között című értekezését a fehértemplomi állami főgymnasium „értesítvénye” közölte 1879-ben.⁵ A következő tanévet már Zomborban kezdte. Amikor 1880. február 7-én Radics György Rövid néhány sorban búcsút óhajtok venni a Bácska t. olvasóitól című írásában leköszönt a lap felelős szerkesztői posztjáról, Molnár István Lajos Mélyen tisztelt közönség! című cikkében ugyanott jelezte, Bittermann Nándor laptulajdonos és kiadó lapjának a Bácskának ő lett az új szerkesztője. A Bácskának minden bizonnyal gyakori vezércikk-írója volt, névvel vagy nevének rövidítésével azonban nagyon ritkán találkozik az olvasó.

1884. január 11-én Molnár István Lajos Indítvány a gazdasági egylet újraindítása iránt című vezércikkében a vármegye mezőgazdaságának jövőjével foglalkozott, írására Rácz Vilmos Levél a Bácska szerkesztőjéhez című írásában válaszolt. Néhány hónappal később, 1884. március 4-én Bittermann Nándorral A Bácska politikai programja című vezércikkben együtt fogalmazták meg a vármegye vezető hírlapjának, a közéleti politikai közlönynek programját. Alkalmanként lapjában teljes névvel, nem egyszer azonban M. I. L. szignóval verseket is közölt: Első Ferenc József legkegyelmesebb urunk és királyunk ötvenedik születésnapjára (1880), Közbiztonságunk (1880), Apám halálára – Petrovoszelló, 1881. február 13. (1881), Igaz szerelem (1881), A feleségem (1881), A bácskai németekhez (1882). 1886. április 6-án A disputa vége című vezércikkében Szász Károly bácskai körútját értékelte. Az 1880-as évek második felében azután elmaradtak írásai a lapból. Muhoray Alfonz [Dudás Gyula] 1890. augusztus 8-án Ó-becsei gimnázium (Dr. Molnár István Lajos úrnak Petrovoszellón, szíves üdvözlettel) címmel még levelet intézett hozzá, a válasz azonban elmaradt. 1890. november 4-én pedig dr. Baloghy Ernő köz- és váltó-ügyvéd A Bácska tisztelt közönségéhez című beköszöntőjében bejelentette: „A mai számmal átvettem a Bácska szerkesztését”.⁶ Az új felelős szerkesztő azonmód változtatott a lap arculatán és tartalmán is: a Helyi és megyei hírek, a Művészet és irodalom, a Törvényszéki csarnok, a Városi ügyek és a Közgazdaság lettek az új rovatai a hírlapnak. Molnár István Lajost 1893-ban Pozsonyba helyezték át, ekkor végleg eltűnt Bácska oktatási és kulturális életéből.

Egyetlen dolgozata, az 1880-ban a Bácskában folytatásokban közölt A zombori új templom története című írásának füzetbe szerkesztett változata őrzi a nevét a zombori írók társaságában. Írása sem nem egyháztörténeti, sem nem művelődéstörténeti tanulmány, egyszerű oknyomozó riport, melyben a katolikus templom építése során született visszaéléseket, pénzügyi ügyeskedéseket, végeredményben magát a vármegyei korrupciót – vagy annak egy tetten érhető esetét – leplezte le. 1880-ban ugyanis egy félbehagyott, időközben romlásnak indult épület immár két évtizede állt Zombor központjában. Egy 1828-ban megfogalmazott elképzelés szerint megérett az idő, hogy a város lakói új templomot kapjanak, melyhez az évek hosszú során megszerezték az egyházi engedélyt is. Ám az ügy – részben a történelmi események okán is – 1859-ig „elaludt”, s amikor végül az ország alkotmányos rendjének helyreállításával párhuzamosan a hatvanas években hozzáláttak az új templom felépítéséhez, kiderült, hogy a város egymaga képtelen a szükséges pénzeket előteremteni. Az évek során az egyik pénzalapból a másikba folytak át az eszközök, de a templom építése sehogyan sem haladt, miközben az építkezésért felelős bizottság 40.000 forintnyi adósságot halmozott fel. Ezt a történetet igyekezett föltárni cikksorozatában Molnár István Lajos, a Bácska felelős szerkesztője. A publicisztikai dolgozatban egyetlen korabeli dokumentum érdemel megkülönböztetett figyelmet: Kunszt József kalocsai érsek 1859. november 12-én kelt, a zombori katolikus Egyházközséghez intézett levelében olvasható: „Miután a főpásztori gondviselésemre bízott hívek lelki szükségleteinek kielégítése, s az isteni tisztelet kellő megtartása tekintetében mitsem óhajtok inkább, mint hogy érseki megyém minden városai és falvaiban a hívek számához arányos nagyságú, s terjedelmű templomok létezzenek: ennél fogva a tekintetes Egyházközségnek egy új templom építésére irányzott üdvös törekvését annál inkább méltánylom, minél hajlandóbb vagyok azt zombori kath. híveim vallásos buzgósága s emelkedő hitélete örvendetes tanújeléül venni.”⁷ A levélnek a vármegye katolikus híveinek vallási buzgalma tekintetében van jelentősége.

Roediger Lajos 1886-ban a fehértemplomi főreálból érkezett Zomborba, a vármegye központjába, ahol a főgimnáziumban mennyiségtant és természettan oktatta.⁸ 1901–1904 között a Bács-Bodrog megyei Történelmi Társulat múzeumőre volt, ott kifejtett ténykedését Káich Katalin Bács-Bodrog megyei Történelmi Társulata (1883–1918) című monográfiájában mutatta be. Régészeti tanulmányai a Koraközépkori lovas sírleletről Szeghegyen, Bács-Bodrog megyében (1903), a Bácsmegyei régiségleletekről (1904) és A hódsághi kelta lovas urnás sírleletekről (1904) című írásai az Archaeologiai Értesítőben jelentek meg. Alakját, tudományos munkásságát Káich Katalin méltatta a Bács-Bodrog megyei Történelmi Társulata (1883–1918) című, 1980-ban megjelent monográfiájában.

Hosszú éveken át volt a zombori Szabad Lyceum Egyesület elnöke, műsorainak szervezője és a Bács-Bodrog Megyei Irodalmi Társulat alelnöke, a latin nyelvkönyvek szerzőjeként ismert⁹ Rácz Soma, aki a fővárosi egyetemen 1885-ben tett latinból és görögből tanári vizsgát, majd azonmód a zombori főgimnáziumi tanára lett. Egyetlen ismert tudományos értekezése a Cicero de imperio Cn. Pompei cz. beszédének phraseologiája című klasszika-filológiai munkája előbb a főgimnázium értesítőjében, majd Cicero Marcus Tullius művének fordításával együtt Budapesten a Singer és Wolfner kiadónál jelent meg 1894-ben. 1908-ban – keletkezésének 100. évfordulóján – Id. Dömötör Pál a jankováciakhoz 1808-ban címmel ő jelentette meg vidékünk minden bizonnyal egyik legértékesebb felvilágosodás kori értekezését.¹⁰ Rácz Soma munkásságát Kereskedelmi iskoláink és tanáraink a millennium esztendejében című művében Schack Béla is számon tartotta.¹¹ Munkásságát a fővárosi lapokban közölt pedagógiai és filológia tárcacikkei alapján tartotta figyelemre érdemesnek.

Evetovich János (másutt Evetovics János vagy Evetovits János), kalocsa-egyházmegyei áldozópap 1860. május 15-én született Bácsalmáson. 1885. június 26-án szentelték misés pappá. Papnövendékként írt történeti értekezése A bogumilek Boszniában a Szent Ágostonegylet Szemelvények című kiadványában névtelenül jelent meg. 1901-ben Képek Baja város múltjából címmel cikksorozata jelent meg a Bajai Közlönyben. 1902-től Bács plébánosa. 1912-ben országgyűlési képviselővé választották. Versfordításai, értekezései a Katolikus Szemlében, helytörténeti írásai a Bács-Bodrog vármegyei Történelmi Társulat évkönyveiben jelentek meg. 1923. augusztus 10-én hunyt el Újvidéken (mások szerint Bácsban). Költeményeket fordított francia, német, angol és spanyol költők műveiből. 1882-ben a Mayer–Arno-féle Katholikus Társadalomban jelent meg A szokás legyőzi a természetet című olaszból fordított regénye. Fontosabb tanulmányai: A szerb konkordátum (Katholikus Szemle, 1898), Vallási mozgalmak a Balkán-félszigeten (Katholikus Szemle, 1900) és a Bács-Bodrog vármegyei Történelmi Társulat 1903-as Évkönyvében megjelent A boszna-gradovári kegykép Bácskában című írása.

Irodalom

A nemzetiségi törvényjavaslat országgyűlési vitája 1868. Válogatta, szerkesztette és a bevezető tanulmányt írta Schlett István; Budapest – Kortárs Kiadó, 2002, 208 p.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára I–II.; Pesten – Nyomatott Kozma Vazulnál, 1851, 285 p. és 350 p.

[Fridrik Tamás]: Bács-Bodrogh vármegye rövid leírása, földrajzi alapfogalmakkal. Népiskola III. osztálya tanulói számára. Negyedik kiadás. Írta Fridrik Tamás tanító Adán; Nagy-Károly – Nyomatot Litteczky és Társánál, 1885, 38 p.

Herceg János: Régi dolgainkról; Újvidék – Forum Könyvkiadó, 1999, 195 p.

[Jeszenszky Dezső]: A zombori magyar királyi állami főgymnasium története 1872–1895. Írta Jeszenszky Dezső; Zombor – Bittermann Nándor és fia Könyv- és Kőnyomdájából, 1896, 153 [3] p.; Igazgatók, 125. p. és Tanárok, 125–127. p.

Káich Katalin: Bács-Bodrog megyei Történelmi Társulata (1883–1918); Újvidék – Forum Könyvkiadó és a Magyar Nyelv, Irodalom és Hungarológiai Kutatások Intézete, 1980, 147 p.

Káich Katalin: Sajtó és művelődés Zomborban a 19. század utolsó harmadában I–IV.; Magyar Szó – Kilátó, 2002. április 6., 8. p.; április 13., 9. p.; április 20. 9., p.; április 27., 9. p.

Káich Katalin: Zombor művelődéstörténetéből I–III.: Létünk, 2004. 2. szám 69–89. p.; 3–4. szám 117–137. p. és 2005. 1. szám 64–77. p.

Káich Katalin: Az intézménytörténet gazdag fél évszázada (1867–1918); In: A bogyófák árnyékában – Tanulmányok Zombor művelődéstörténetéből I. kötet; Újvidék – Vajdasági Magyar Művelődési Társaság, 2006, 33–116 p.

Majtényi Mihály: A császár csatornája; Budapest – Magyar Írás Könyvkiadó, é. n., 232 p.

Muhi János: Zombor története; Zombor – Kalangya kiadás, Nyomatott Bosnyák József könyvnyomdájában, 1944, 271 p.

[Radics György]: Bács-Bodrog vármegye leírása. Bács-Bodrog vármegye tanuló ifjúsága számára készítette Radics György zombori államgimnáziumi igazgató; Zombor – Nyomatott Bittermann Nándornál, 1876, 38 p. + 1 térkép

Sz. kir. Zombor városi könyvtár-egyesület könyveinek jegyzéke; Zombor – Nyomatott Muzsik és Partlicsnál, 1884, 211 + 7 p.

Dve stotine godina obrazovanja učitelja u Somboru 1778–1978; Sombor, 1978, 649 p.