A Sárga Malom Moziban folytatódik a párbeszédközpontú filmek vetítése, ráadásul a mai alkotás egy színdarab filmadaptációja, ezért a minimális mennyiségű akció, az egy vagy kevés helyszínen játszódó cselekmény és a párbeszéd-központúság magától értetődik.
A moziterem gyorsan megtelik nézőkkel. Mordor és Zita az első sorban ülve beszélgetnek a filmről.
– Ma James Foley 1992-es filmadaptációját, a Glengarry Glen Rosst fogjuk megnézni – jelenti be Mordor. – Témája okán szélesebb körben nem túl ismert filmről van szó, de a jól csengő, ám mégis nehezen megjegyezhető cím sem járult hozzá a mű népszerűségéhez, pedig az eredeti színdarab egy Pulitzer-díjas alkotás, mely David Mamet tollából ered.
– A Glengarry Glen Ross valóban egy rétegfilm – ért egyet Zita –, hiszen a részvények, de még inkább a telemarketingesek világába enged betekintést, s mint tudjuk, a jó sales-es bárkinek lyukat tud beszélni a hasába, s bár a telefonos értékesítéshez elengedhetetlen az effajta kommunikációs készség, a hétköznapi embert gyakran felkavarja a túlzott extrovertáltság, a rámenősség, amit ezek az emberek képviselnek. A film egy ügynökség két napját mutatja be, akik értéktelen tippeket próbálnak telefonon keresztül értékesíteni, miközben feletteseik egyik oldalon kirúgással fenyegetik a gyengén teljesítőket, a másikon pedig mesés jutalmat ajánlanak fel annak, aki jól értékesít. Az ügynökök hiába tesznek meg minden tőlük telhetőt, a tippjeik senkinek sem kellenek. Csakhogy az ügynökség tulajdonában vannak az ún. Glengarry Glen Ross tippek, amelyek nagyon értékesek. Reggelre azonban betörnek az ügynökségre, és a tippek eltűnnek.
– A film egy olyan világban játszódik, amely tele van feszültséggel, trágársággal, a kiégéstől való félelemmel, ugyanakkor a telefonvonal túlsó végén lévők mindig csak megnyugtató szavakat, kedvességet, jóakaratúságot érzékelhetnek, vagyis az ügynököknek nem csak a legjobb formájukat kell adniuk, amikor telefonálnak, hanem fel kell építeniük egy, a valóditól eltérő személyiséget, s ezért folyamatosan több különböző szerepben élnek, amely nagyon megterhelő lehet.
Ekkor a moziteremben lekapcsolják a lámpákat, a vászon pedig megtelik élettel. Elkezdődik a vetítés. A nézők kíváncsian fogadják az alkotást, melynek dinamikus tempóját hamar meg is kedvelik. A zárójelenetben, amikor az Al Pacino által alakított karakter a körülötte történt események ellenére is telefont ragad, véget ér a film.
Mordor a látottakról nyilatkozik:
– A vetítés előtt felsoroltuk, mi minden miatt lehet nehéz egy sales-es élete. A kiégéstől való félelem és a stressz mellett folyamatosan végigkíséri mindennapjaikat a megfelelési kényszer a családjuk, saját maguk, kollégáik és főnökeik felé. A jutalmazás-büntetés kettőssége is jól tükrözi, milyen összetett és kiszámíthatatlan világ az övéké, s ráadásul még a külső elismerést sem kaphatják meg soha, a „külsős” emberek, ahogyan te is utaltál rá, gyakran rossz véleménnyel vannak a telemarketingről, sokan azonnal lecsapják a telefont, a sales-es szavait hazugságnak ítélik meg, a vásárlást pedig továbbra is személyesen intézik.
– Én úgy gondolom, hogy a kilencvenes években, amikor a film játszódik, még megvolt a vásárló és az ügynökök közötti bizalom, sőt most, az internet korában, amikor az ember már nyugodtan vásárol online felületeken, szintén könnyebben képesek vagyunk hinni abban, amit hallunk, nem ragaszkodunk feltétlenül a teljes bizonyossághoz. Emellett a kalandvágy, a kockázat nyújtotta izgalom is egy olyan emberi tulajdonság, mely sokunkban jelen van. Vagyis az ügynököknek mindössze a megfelelő réteget kell elérniük ahhoz, hogy sikeres üzleteket köthessenek. Én mindig nagyon örülök, amikor a filmek révén olyan világokat ismerhetek meg, amelyeket addig legfeljebb felületesen tehettem, s ebben a színpadra íródott drámában nem csupán a telemarketinges stratégiák bemutatása fontos, hanem a különböző személyiségtípusok kibontakozása is, a szereplők közti konfliktusok és barátságok igen élethűen vannak ábrázolva, de a film sikerességéhez hozzájárul a páratlan szereplőgárda is, Jack Lemmon, Alec Baldwin, Al Pacino, Ed Harris, Kevin Spacey és még sokan mások tettek azért, hogy egy ilyen sokrétű, mégis könnyen befogadható, szórakoztató dráma születhessen.
Ez volt a megfelelő végszó arra, hogy a szerelmes pár felkeljen kényelmes moziszékéből, és elhagyja a mozit.
Nyitókép: fénykép: port.hu
