2024. július 16., kedd
Radivoj Šajtinac versei

Lennék újra egyedül magamban

(A képek feloldása)

Sírok
mert ez az egyedüli
hozzáférhető beteljesülés
hasonmásomnak a születésből
egy csöppet sem adományozok
rövidüljön a pillanat
halkuljon el

Sírok
mert az udvari vászonfelhők
a bolhalesők
nem térnek vissza
sem az árvízből a vízbefúlt
erőtlenül, lélegzet nélkül, süketen

sírok
mint életemben először, magamnak is
névtelenül, kipirulva, hangosan
tisztán
mintha mindent értenék
akár a tej, mi melegít, táplál s fenyeget
hogy leszek valakié

hogy a felhőkkel együtt érkezik majd
a megmentés
hajadonfőtt

 

Kórházi látogatás
(Házastársi, kozmikus)

Némán
nézi őt

azon töpreng, amaz
vajon mit lát a plafonon
míg hallgat
túl magasra néz

ami lent van
ott látja
fönt

él

s kérdi
ki vásárolta föl
mindezt a magasban

de senki sem hallja
pedig él

 

Mama rezonanciája
(Kórházi látogatás 2)

Közönséges
szívzörej,
mama, ne hallgatózz
 
a fülem se mozdítottam
meg se moccantam

csak eszembe jutott valami
és azon gondolkodtam

Ez minden

 

Tanácsok otthonra
(Botladozó idézőjelek)

Vigyázz
ha nem vagyok itthon
és elvágódsz
föl ne kelj a padlóról
ne gúnyolódj magadon

ne próbálj fölemelkedni
feküdj és hallgass

ne mozdulj
ne hívogass
ne nyúlj semmiért
ne fogd meg a bútort
ami elérhető
mert megmozdulhat
semmit ami képtelen ellenállni
a pornak
a morzsáknak
a szemétnek
az elhullott legyeknek

ha túl soká tart
ha nincs senki semmi sem mozdul
ne okoskodj ne motyogj ne suttogj
fogd be
viselkedj emberi módra

Kovács Jolánka fordítása

Nyitókép: pixabay.com