Április 10-én, a magyar költészet napja kapcsán Szabadka főterén József Attila Magyarok című versének két sorát emelték a középiskolások a magasba. Ezzel a villámcsődülettel mutatkozott be a Vajdasági Magyar Képző Kutató és Kulturális Központ.
2026. március 18., szerda
Kilátó
„A Berger család régi otthona a falu szélén, egy meredélyben állt, széles gangja előtt terült el a hatalmas, óceánfenékre emlékeztető vajdasági síkság, olyan volt, mint egy sakktábla, melyen a zöldellő búzamezők és a cukorrépaföldek barna foltjai alkotják a négyzeteket. A lágyan hullámzó dombvonulatot vékonyan szelte át egy folyócska kék szalagja.
Gyerekkori élményeket és illatokat halmoz fel a nyár. A testem őszül, de a szellemem megújul az emlékek és jelen árnyai között.
Ágoston Mihály Horgoson született 1928-ban. Ott járt általános iskolába, középiskolába pedig Szabadkán.
A mosoly, igen, kérem, az arcát átrajzoló, zavartalan mosoly lehetett volna az első figyelmeztető jel. De bevallom, én akkor erre, eléggé el nem ítélhető módon, nem figyeltem – motyogta a vizsgálat során a beteg egyik közeli ismerőse.
Tíz éve is lehetett, amikor a palicsi Petőfi utcában, az egyik felújított házból, ahová új lakók költöztek, kihallatszott a hegedűszó. Valahol valaki hegedült valamit, ami szíven ütött, le is fékeztem a kerékpárom, a muzsika felemelkedett, mint a madár, majd visszahullt.