Nemrég Bori Imre levelezései kapcsán irodalmi beszélgetés zajlott Szabadkán, a Vajdasági Magyar Képző-, Kutató- és Kulturális Központban (VM4K). Az est vendégei dr.
Kilátó
lúgozzák a csöndet.
Tanár és diák tanterven kívüli közös munkája az a léttér, ahol mindkét oldal a leendő emlékei; meg jelenük értelmi, érzelmi, tapasztalati, társas kapcsolati bőségnek kosarát fonja, befektetve a szabadidőt, munkát, türelmet, megértést, határtalan kitartást stb.
Kinyitotta a szemét. Most ébredt, vagy egy ideje már ébren van, s csak a szemét tartotta szándékosan lehunyva, nem tudta eldönteni, pedig még erőltette is az emlékezést, mégsem sikerült.
Ezt teccik majd aláírni – mondta harsány derűvel a postásfiú. Cuppanósra formálta a céket, arcán tétován táncoltatta a mosolyt, abban a reményben, hogy legalább fél üveg sörre elég forintot csak nyom az öregasszony a markába.

