Hallod-e, kedves,
Mily puhán szállnak hangjaid az éjnek
Látod-e.
Édes,
Mily lágyan
Fürdenek szemedben a fények?
Mint nyomorék,
Kit keresztje húz
Csúzlim combodnak feszítem,
Én elhalni jöttem beléd
És vagyok ma a tenger,
Mely elzárva játszik élettelenekkel.
A mély, mely kiönti habjait.
Kérlek.
Menteném leleményem,
Fitymálva menedékem.
Ma kenetteljesek a párnák,
S csak az éjszaka:
Elkísér a pannon éj szaga.
Bőröd puha illata
Éterembe illanna,
Étteremben játszana,
Nyalókának látszana.
Kacéran és hallgatag
Nézem bambusz-ajkadat.
Balgatag bámulom
Rebbenő és számtalan
Emlékemmel
Befőttnek elteszem.
Féktelenül nyargalnak
A halállótuszok
Békétlenül harangoz
Hangtalan nevetés
Születésnapja,
Véljem halak
Marinkék kéje
Sármánytelt éje
Időtlen idétlenségek
Ablakom-betörésének,
öröklétének
Botorkál?
Szenvtelen tekintet áll
Senkik-földje birtokán.
Le, bambán mambákkal
Esküdve a hallhatatlan
S némileg nem, de
Teljesen néma Égre.
Végemre.
Végre.
