Az az electropop, illetve az a body (?) electro, amit a Yello hozott létre volt a legmeghatárotozóbb élménye fiatalkori (még azonban elemi, azaz általános iskolás) éveimnek.
2026. május 6., szerda
Kilátó
Jeges széllel karcoló éjszakában érkezett a szeretet a Tiszához. A sötétség leple alatt vágott át a mezőn, de a tanyákból csorduló fényben egy pityókás parasztember mégis meglátta.
Meghatott mindig a családias hangulat, különösen, ha szokatlan helyen találkoztam vele: egy nemzetközi járaton közlekedő autóbuszban, egy tanintézményben vagy kórházban… Miért jut ez most az eszembe? Talán mert egy furcsa, kifürkészhetetlen eredetű és szándékú járvány tört a világra, és emiatt fokozottan féltjük szeretteinket… Nincs sem mód, sem lehetőség sok helyütt még a családtagok találkozására sem az együtt ünneplés áldott napjaiban.
Valaha az számíthatott belső békére, ki őseitől örökölt imáit „este lefektibe, reggel felkeltibe” elmondta. Hívő ember nem fekhetett imamondatlan, s áldott napot sem kezdhetett ima nélkül, mosdatlanul.
Amikor ilyeneket hallunk vagy mondunk, hogy Ébredj már, te álomszuszék!, nem törjük azon a fejünket, hogy mi is az a szuszék, amivel a sokat alvó vagy a rendkívül álmos természetű személyt azonosítjuk.
Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket. (I.