Kilátó

Lábadi Károly ma, az esztendő februárjának 15. napján tölti be 70.

Nyugtalan volt az éjszakája. Korán lefeküdt, görcsölt keze-lába, fájt a dereka.

Felcsendül a vastaps, lezúdulnak a nehéz bordó függönyök, és mindenki elégedetten tér haza. Az igazi kincsek viszont ott maradnak a kulisszák mögötti félhomályban.

A szovjet kényszermunka-táborokba a rendelkezésre álló és ismert adatok szerint mintegy 900 ezer főt hurcoltak el Magyarországról, és közülük 300 ezren soha nem tértek haza. A Gulag és Gupvi-lágereket mindössze annyi különböztette meg egymástól, hogy míg a Gulágra indoklással, vagyis mondvacsinált indokkal hurcolták el az embereket, addig a Gupvikba tömegesen, indoklás nélkül kerültek a németek, svábok, magyarok is.

Jó néhány éve már, hogy egy ködös reggelen a Pest felé tartó vonaton hallottam az alábbi sóhajt: „Megint jön ez a vacak ősz, pedig úgy ennék egy kis friss epert.

Vannak szent témák, amelyekből nem lehet viccet csinálni – állítja Hollywood, és állhatatosan tarja is magát a nagy könyvhöz. E szabályból kerekednek ki az olyan monumentálgiccsek, mint a Schindler listája vagy a Morricone zenéjére érzelmesen haldokló Sorstalanság.