Boka Ervin
Húsunk türelme
Szánalomsóvár
test fenyítése
mint búcsújárás.
Amíg derítem fel magam,
betű vagyok megíratlan
Ki törli belém
tőrét,
azt várnám.
Szakadék tátong
itt mintha az értelmetlen
szemfedőt fonott volna.
Kovács Smit Edit
Társaságban[1]
A Napot gépbe fogni akarták a lányok,
hogy az ébredés pillanatát
a magukénak tudják örökké.
„Ha a parton türelmesen álltok,
a napfelkeltén túl promenád
hozza majd elő a csodát.
Felejtsetek el minden időt s teret!
Célotok a mólón tartson,
amíg a hullám hízeleg a parton
szürkére mosva az ígért életet –
mint nyári esőben ázó karton,
hátatokba gyűrődik majd az éji alkony.
A találkozásra ekkor készek legyetek!
Ne szalasszátok a perc töredékét,
és el ne vesszen a születése
ősi mozgatónknak!” A lányok keleten
az Egész élményét várták,
nem maradt más, csak az exponálás.
Ők az objektívben lesték, én szabad szemmel,
vártuk a függönybe rejtőzött arcot,
mások is várták a váratlant a balkon
korlátját támasztva. De a látvány kérdésekbe
veszett, mert a fényvilág töredékpercekben
alkot, s nem vár, ha nem vagyunk ott.
[1] A vers megírásakor a szerző az NKA Székely János alkotói támogatásában részesült.
Kubát Gábor
Kések hátamban
(Csak játszok a magányban)
Nem úgy, mint örök életű lélek,
Saját árnyamtól is rothadtul félek,
Hullabűzük a kripták kiontják,
Lássam már magam bennük, kimondják?
Önfeledtnek vagy őrültnek látszok?
Én kisgyermek – csak játszok és játszok
Játszóterem kennék koromfeketére,
Cipőcském bakancsukig holnap tán felér-e,
Nem az én dolgom ezt mind kikutatni,
Arra a kijárat, tessék kimutatni,
Induljak lassan a biztos halálba,
Ráznak vírust egy evőkanálba?
Vérízű legyen megint a játék?
Takarítsák el! – forr a halánték,
Felőrlik-e lassan elmém és testem?
Morogják, hogy megint arcomra essek,
Vagy boxertől várnak a dúsuló vermek,
Tele lesznek-e ha mindig csak vernek?
Volt szabadság, volt, valaha a mérték,
S a kába macskákat kilóra mérték,
Kiút nem lesz, emészt gödör penésze
A golyó már vár, hívnak, vajon mész-e?
Nem vár fönt senki, ezt mindenki látja,
Lehetnék testvére, öccse vagy bátyja,
Utasít ki élők közül?
Megvenni nem bír,
Magába zár, és senki se sír.
Utolsó felvonás,
Utolsó búcsú,
Prózai vérmérgezés vagy
Neuropátiám bálja
Végig
ég
az úr tagjaim
rendben találja?
Szabadka, 2020. március 17.
