Itt ül előttem az asztalnál, szálfaegyenes derékkal, maga elé révedő szemekkel, rezignált mosollyal az arcán, s ezt mondja: habár régész létére a történelmi korok ismerője ő, ne várjam el tőle, hogy holtbiztos válaszokat adjon a kérdéseimre – az egyes történésekre, élethelyzetekre. A múltunk viszont sokat üzenhet a mának.
2025. május 15., csütörtök
Kilátó
Mindnyájan magunkban hordozzuk családunk történetét, és ezekkel az érzelmi mintákkal a többi ember élettörténetének is szereplői vagyunk. Érzelmi mintahálózatunknak minden egyes története, mely összeköt bennünket kezdetektől fogva szüleinkkel, kétpólusú: szülő-gyermek szempontú.
„Na tabli na ulazu u Schwarzberg pisalo je i Bácsfeketehegy, što je Gregor znao da pročita i izgovori i to s odličnim akcentom. Nekad bi čak i zapevao: Az a szép, az a szép, akinek a szeme kék, akinek a szeme kék, ali koga briga za to...
Az elmúlt években e rovat hasábjain is sokszor mutattam meg eltűnő nyelvi világokat s érdekes nyelvi formákat is, melyek feledésbe merülnek a sírba hanyatló kultúrákkal együtt. A világon ma még beszélt nyelvek jó része sérülékeny vagy egyenesen végóráit éli.
Tíz történet. És mindegyikben jelen van a gonosz, aki évezredek óta ott settenkedik az emberek között, a fülükbe sugdos, belefészkeli magát a lelkükbe.
A halál kora gyermekkorom óta foglalkoztat. Még ötéves sem lehettem, amikor komoly betegként egy éjszaka „alagútélmény”-ben volt részem.