A szuperhős főnév a hatvanas években jelent meg a magyar szóhasználatban. Napjainkra megsokszorozódott az előfordulása.
2025. november 5., szerda
Kilátó
Tétlenségre ítélt időkben vettem a kezembe Kazinczy Ferenc Erdélyi levelek című, egészen elbűvölő útirajzát. A könyv Aigner Lajos nyomdájából került ki, valamikor nagyon régen, 1880-ban, belső címlapján régi tulajdonosának a kézírásával bejegyezve: Győri János joghallgató, alatta egy elmosódott évszámmal – sejthetően az 1930-as évekből.
Amikor megemlítettem egy ismerősömnek, hogy Eperjes Károly színművészt is vendégül látják itt Palicson, és interjút fogok készíteni vele, akkor visszakérdezett, hogy a Hídember rel? Egy színész nyi...
A klinikán előjegyzett, számomra lefoglalt időpont előtt tíz perccel érkezem a zsúfolásig megtelt váróterembe. A fogadópultnál három fiatal hölgy tüsténkedik egy számítógép körül.
A magyar színművészet egyik, kétségkívül rendhagyó művészegyénisége Jávor Pál volt, aki most lenne 120 éves (Aradon született 1902-ben). Amikor róla írunk, szólunk, akkor, mindenekelőtt a magyar filmművészetet kell megemlíteni.
A KÖNYV MINT DÍSZ. Merthogy az is volt.