Kilátó

Kedves Szigetlakó barátom, nem tudom, hogyan kerültél arra a szigetre. Ott születtél, vagy a hullámok sodortak oda?

Ritkábban használatos szavaink egyike a zurbol. Már négy és fél évszázaddal ezelőtt előfordul (főnévi igenévi alakban) Heltai Gáspárnak A bölcs Esopusnak fabulái című munkájában (amely Kolozsvárott jelent meg 1566-ban): „Vonni kezdé a farkas a kosarat és a róka zurbolni kezdé a vizet farkával, és egyik lábával tartja vala a kosarat, a másikkal pedig köveket szedeget vala a kosárba.

Annak a napnak hajnalán, amikor a környékbeli bányászok első alkalommal indultak botokkal felszerelve teherkocsik platóján a városba, Holencsuk képzelt alezredes öt óra negyvenkettőkor, mint minden reggel, kilépett a fülkéből. Ragaszkodott a pontossághoz, talán túlzottan is, pedig a vagon nem gördült volna sehova vele.

Átható csütörtökszag uralta a hajnali ájert. A Négykarmú Sárkány Pagodája keleti szárnyának oromzata csúcsán pirkadattól kezdve egy magányos feketerigó énekelt már napok óta.

Alacsony volt, de annál terebélyesebb. Az a fajta, akire azt mondják, könnyebb volt őt átugrani, min kikerülni.