Növények, állatok és felhőtlen jókedv

Az Arcus Környezetvédő Egyesület harminchatodik alkalommal toborozta a környék fiatal természetbúvárait a Topolyai-tó partjához, hogy a július 19. és 26. között megtartott oktatótáboruk során újfent elmerülhessenek vidékünk csodálatos élővilágában. Az idei Öko-Camp keretében összesen hetvenhatan vonultak ki a tábor gyülekezőhelyére, beleértve azt a harmincnyolc tíz éven felüli iskolást is, akik sátorral, elemlámpával és hatalmas adag izgalommal vetették bele magukat a térség flórájának és faunájának megismerésébe.

A tábor lakói szakcsoportokra osztva fogtak neki a tanulásnak, amelynek célja egy-egy témakör kapcsán az iskolában elsajátított ismeretek bővítése volt. A résztvevők elgondolkozhattak arról, hogy inkább a madarak, a kétéltűek és a hüllők, a halak vagy a rovarok, esetleg a pókok különleges világa kelti fel az érdeklődésüket, illetve inkább a növénytan, a mikrobiológia, avagy a környezetvédelem rejtelmei vonzzák őket, ez alapján pedig eldönthették, ki milyen foglalkozásokon vesz majd részt az egyhetes oktatás alatt. A szakcsoportok a délelőttöket leginkább terepi munkával töltötték, azt követően beszélgetés keretében ismételték át mindazt, amit az azt megelőző órákban saját szemükkel is láthattak.

A szakcsoportok vezetői beszámoltak arról lapunknak, hogy pontosan milyen érdekességeket is rejtett idén a topolyai tópart. Sihelnik József, az Arcus Környezetvédő Egyesület titkára a madártani csoportot vezette, a vele tartó gyerekek délelőttönként több jellegzetes, de néhány ritkábban felbukkanó madárfajjal is találkozhattak. Erdei útjaikon például énekesmadarakat, illetve a fás területekhez kötődő fajokat tudtak megfigyelni, a táborozók így láthattak bokorlakó poszátát, harkályt és sárgarigót is. A nyílt terepek madaraival, például szalakótával is találkoztak, emellett többek között az alacsony vízállás miatt a kis felfedezők nagyon sok parti madárfajt is megfigyelhettek.

– Vannak közöttük jellegzetes fajok, de a nagy részük hasonló egymáshoz, főleg abban az időszakban, amikor már a nászruhájukat levedlik, és a nyugalmi ruhájukat megkapják – mesélte a parti fajokról Sihelnik József. – Ilyenkor már méretben is hasonlóak, a csőr- és a lábhosszuk tér el esetleg. Zömmel ilyenkor szürkés-barnás színezetet kapnak, viszont nászruhás időszakukban nagyon szépek. Ilyenek például a pajzsos cankók, amelyek már megérkeztek Észak-Európából, rajtunk pedig csak keresztülvonulnak. De egyeseknek látszik még a nászruhájuk, így nagyon színesek. Láttunk füstös cankót, amely még teljesen nászruhás, de amelyek hamarabb megérkeztek, azok már teljesen feketék.

Az idei madártanosoknak igazán nagy szerencséjük volt, hiszen egy alkalommal szemük elé került egy kis sirály is, ezt a fajt legutóbb évekkel ezelőtt figyeltek meg a Topolyai-tó környékén. Különlegességekből idén sem volt hiány.

– A gulipán csőre felfelé hajló, ez az egyetlen ilyen faj Európában, és apró, vörös rákokkal táplálkozik, amelyek alapvetően a szikes tavakban jellemzőek. Ilyenkor azonban, amikor alacsonyabb a vízállása egy nem szikes tónak, mint a mi tavunk, ott is megjelennek különböző rákfélék, amelyeket kaszáló mozdulattal össze tud gyűjteni a víz közvetlen felszíne alól – mesélte a csoportvezető, aki arról is beszámolt, hogy nemcsak a megfigyelésre, hanem a felismerésre és a hozzávetőleges kategorizációra is tanítja a tábor madárrajongóit. Színezetük és alakjuk alapján ugyanis viszonylag pontosan meg lehet határozni a megpillantott fajokat. Sihelnik József azt is elárulta, a kuvikot és a füleskuvikot nem feltétlenül látják a terepezésen a gyerekek, de a késői órákban hallják a hangjukat, amely szintén árulkodhat az adott madár fajáról. Elmondása szerint a táborozók ügyesen veszik az akadályt, a memorizálás érdekében pedig minden terepi gyakorlat után készségesen ülnek körbe listát írni az aznap látott fajokról. A listán már a hét elején az említett fajok mellett gólyatöcs, kárókatona, barna rétihéja, rétisas és küszvágó csér is szerepelt.

Gábor Zoltán szintén az állatok világába nyújt mélyebb betekintést a résztvevőknek, akik nála a pókoktól való félelmüket küzdhetik le a munka során – elmondása szerint ugyanis sokakat, többek között egykor őt magát is ez vonzotta ebbe a szakcsoportba. Megtudhattuk viszont, hogy a táborozóknak általában az ötödik nap végére sikerül megbarátkozniuk az apró teremtményekkel.

– Minden évben más a pókfauna, sajnos ez a nagy meleg a pókokra is kihat, így évről évre egyre kevesebb fajt fedezünk fel. Amikor elkezdtük, jobbról-balról mindenhol pókot láttunk, most viszont terepek során is egyre kevesebbet találunk már, hiszen főleg a hűvös és elhagyatott helyeken vannak nagyobb találatok.

A dajkapókot minden évben keresik, amely Vajdaságban az egyik legmérgesebb pókfaj, de az elmúlt években csak ritkán futottak bele.

– Volt ma szerencsénk egy dajkapókvedlést találni, de sajnos a szél úgy gondolta, hogy elragadja tőlünk. Viszont már ez is pozitív találat, mert ez alapján nagyjából megtudtuk, hogy hol kell keresnünk. Ez egy hím dajkapók volt, a legnagyobb kincsünk azonban egy nőstény dajkapók lenne, hiszen azon látszódnak a jellegzetes nagy csáprágók, illetve az, hogy miért is mondjuk rá, hogy az egyik legmérgesebb pókfajunk.

Pető Sára, aki Gábor Zoltánhoz hasonlóan tanulóként kezdett el járni az Arcus táborába, a mikrobiológia szakcsoportot vezette idén. Elmondása szerint az első két napon az eukarióta és a prokarióta sejtek közötti különbséget vették a gyerekekkel, a könnyebb megértés érdekében készítettek egy óriási sejtet színes papírból és mindenféle anyagból. Az egyes sejtalkotók funkciójának megbeszélése mellett egy kenyérpenészgombát is megvizsgáltak a mikroszkóp alatt, a későbbiekben pedig hasonló módon tervezte bemutatni a gerinctelen és egysejtű állatokat az érdeklődő fiataloknak.

– Azt látom, hogy ez a témakör egy kicsit megfoghatatlan nekik, ami teljesen érthető, hiszen ezeket az élőlényeket és a sejtalkotókat szabad szemmel nem látjuk. Így, hogy elmondjuk nekik, hogy létezik ilyen, viszont ők nem látják, nem igazán marad meg nekik. A gyakorlatiasság, hogy megnézzük őket mikroszkóp alatt, vagy hogy csinálunk színes papírból egy egész sejtet, egészen segít nekik helyretenni a dolgokat, és megérteni az egésznek a lényegét – mondta Pető Sára, és hozzátette, hogy a gyerekek nagyon szeretik használni a mikroszkópot, így engedi is nekik, hogy megnézzék benne azt, ami éppen érdekli őket.

A környezettant és a rovartant választó táborozók helyzete igencsak előnyös, hiszen a két csoportot egy házaspár egy-egy tagja vezeti. Ez azt is jelenti, hogy a fiatalok egyszerre mindkét témáról tanulhatnak a kirándulások közben valamennyit, a férj és a feleség ugyanis terepi gyakorlataikat egymással karöltve vezetik. Roman Andrej, a környezettanos csoportvezető elárulta, ő maga a tájjal, a vízzel, a talajjal, az állatokkal és a növényekkel egyaránt foglalkozik a délelőttök során, a táborhelyre visszatérve pedig maga is előszeretettel használja ki a mikroszkóp adta lehetőségeket.

– Az idén a talajon lenne a fókusz, én is arról fogok az előadásomban beszélni, a feleségem pedig a rovarokról és a talajban élő állatokról. Én inkább a fizikai részére és a védelemre koncentrálok, ő pedig a biológiájára – mondta a csoportvezető.

Ahogy a csoportvezetők között, a tanulók között is akadnak bőven visszajáró természetbúvárok. A topolyai Orosz Lejla még csak tizenegy éves, de már másodjára járt a táborban. Tavaly a rovartani, idén a mikrobiológiai csoportra esett a választása.

– Tanulmányozzuk a sejteket, most egyelőre penészes kenyeret, és mikroszkópozunk – mesélte lelkesen a lány a keddi napon. – Tavaly szintén tanulmányoztunk dolgokat, de ott főképp bogarakat, meg egyszer egy pók külső részét is megnéztük mikroszkópok alatt. Nagyon jó a hangulat, több gyerekkel is összebarátkoztunk már, elég sok ismerősöm is van, és sokat szoktunk viccelődni, játszani – mesélte Lejla, és hozzátette, noha csak szeptembertől fog az iskolában biológiát tanulni, biztosan segíteni fog neki az a tudás, amelyet a két Öko-Camp során sajátított el.

A tizenhat éves, szintén topolyai Kántor Tamara már hatodszor vett részt az egyhetes rendezvényen, ebben az évben azonban már nemcsak egyszerű tanulóként, hanem szakcsoportsegítőként. A pókpopuláció változásának figyelemmel kíséréséről és a dajkapók kereséséről ő maga is beszámolt lapunknak, és említette azt is, hogy az előző napokban láttak már keresztespókot, tölcsérhálóspókot és kaszáspókot is.

– A társaság visszavonz a táborba minden évben, de persze az is, amit tanulunk, hiszen mindig van valami új, valami érdekesebb, valami, amin változtatnak a játékokban és az előadásokon is.

Sihelnik Józseftől megtudtuk, hogy a tábori napok egyáltalán nem csak a csoportfoglalkozásokból álltak. Mivel az ébresztő rendszerint háromnegyed hétkor volt, sok minden fért bele a programba, beleértve a délutáni változatos foglalkozásokat, a játékokat és a kis és nagy előadásokat is. Előbbieket a szakcsoportok vezetői tartották, utóbbiak témáját vendégek beszámolói alapján ismerhették meg a táborozók. Hétfő délután például Vinkó Tamás beszélt Szerbia természetvédelmének működéséről, kedden a fiatalok Micsik Béla irányításával készíthették el a dünnyögő nevű népi hangszerünket, egy későbbi napon pedig Molnár Márta ismertette az összegyűltekkel az erdők szerepét és jelentőségét. Az előadásokat követő foglalkozások során egyebek között csillagászattal is ismerkedhettek a gyerekek, továbbá a tábortüzet körülülve mélyíthették el régi és új barátságaikat.

A rendezvényen táborvezetőként volt jelen Harkai Ákos, a topolyai Arcus Környezetvédő Egyesület elnöke. A táborvezető nemcsak az idei táborról, hanem annak történetéről is mesélt lapunknak.

– Egyesületünk nagy múltra tekint vissza, hiszen 1991 óta hivatalosan önálló civil egyesület, de már előtte is létezett, ifjúsági környezetvédelmi szekcióval kezdték 1988-ban. Érdekesség, hogy már az első évben megszervezték az Öko-Camp nevű tábort. Idén is tartjuk a hagyományokat, így most is sátortáborról van szó, és ezúttal is sikerült úgy alakítani a forrásokat, hogy hétnapos rendezvényt szervezzünk, mint ahogy ezt régen is tettük – tudhattuk meg a táborvezetőtől. A tábor főtámogatója Topolya Község Önkormányzata, a polgármester, Szatmári Adrián pedig meg is látogatta a sátortábort lakóit a keddi napon. – A legtöbben a strand részét ismerik a Topolyai-tónak, de mi helyszínként ragaszkodunk a másik feléhez, ahol kicsit vadabb a környék. Ez nekünk azért fontos, mert a délelőttönként tartott terepezéseken a tónak ezen a részén lehet a legtöbb érdekességet és fajt megmutatni, nálunk pedig nemcsak elméleti szinten szereznek tudást az érdeklődők, hanem gyakorlatban is. A táborunkra az évek alatt kialakítottunk már egy jól bevált csapatot, sokan az egykori táborozók közül maradtak segíteni, így vannak például egyetemistáink és friss diplomásaink is, akik vezetik a szakcsoportokat.

A táborvezetőtől megtudhattuk, az utóbbi öt–nyolc évben egészen megnövekedett az érdeklődés a rendezvény iránt. A rengeteg program, a felhőtlen hangulatról árulkodó önfeledt kacajok és a gyerekek szemében csillogó őszinte kíváncsiság arra enged következtetni, hogy ez a jövőben is így marad.