Nyolc év után ismét Kisorosz adott otthont a rangos, nemzetközi hagyományőrző eseménynek számító Guzsalyos Találkozónak, amelyet a múlt hétvégén 23. alkalommal tartottak meg. Az egykor testvértelepülések találkozójaként indult, mára több mint két évtizedes múltra visszatekintő rendezvény a Kárpát-medencei magyar közösségek összetartozásának egyik legfontosabb ünnepévé nőtte ki magát. A találkozóra mintegy 220 vendég érkezett a magyarországi Apátfalváról és Csanádapácáról, a romániai Apácáról, valamint a szlovákiai Vízkeletről.
A gálaműsoron Kabók Attila szervező, a kisoroszi Rozmaring Művelődési Egyesület elnöke kiemelte: a résztvevők közös feladata, hogy az elődöktől örökölt hagyományokat megőrizzék és továbbadják.
– Ehhez hit, kitartás, áldozatvállalás, türelem és megbonthatatlan összetartás kell. Mi Bánátban erre azt mondjuk: van bennünk szufla! Ez az a hajtóerő, amellyel továbbvisszük a ránk bízott örökséget. Határon túli magyarként ezt a felelősséget még tisztábban, még mélyebben érezzük. Minden egyes kimondott magyar szó, minden dal, tánclépés és gyermek, akinek átadjuk a hagyományainkat, egy újabb erős szál a minket összekötő kapocsban, a guzsaly fonalában. Büszkék vagyunk arra, hogy itt, a Vajdaságban különböző nemzetek és kultúrák élnek egymás mellett. Saját értékeink megőrzése és mások tisztelete nem gyengít, hanem hatalmas erővel gazdagítja a közösségünket – a guzsalyos pedig ennek a legszebb, élő példája! Egy ilyen kaliberű találkozót nem egyetlen ember teremt meg. Ehhez egy egész falu mozdul meg! Kisoroszon most összefogott a falu apraja-nagyja: egyesületek, intézmények, családok, önkéntesek, idősek és fiatalok vállvetve dolgoztak. Ez a siker a komoly szervezőmunka, a profi előkészület és az egész település példaértékű, közös energiájának az eredménye.
A szervező a programot értékelve kiemelte: sikerült Kisorosz jó hírét, vendégszeretetét és a falu közösségi erejét méltó módon megmutatni a világnak. Hozzátette: a legfőbb céljuk az volt, hogy minden egyes résztvevő pontosan olyan otthonosan érezze magát náluk, mint amilyen meleg fogadtatásban nekik is részük volt korábban, amikor más települések vendégszeretetét élvezték.
Elsőként a házigazdák mutatkoztak be: a Rozmaring Művelődési Egyesület és a Gligorije Popov Általános Iskola diákjai (Fotó: Német Ákos felvétele)
– A Guzsalyos alapvető bástyája volt a magyar népzenének, táncnak, éneknek és szokásoknak. Ez a találkozó tökéletes példaként szolgált arra, hogyan lehet a kultúrát életben tartani, és átadni a jövő generációinak. A rendezvény során nemcsak a folklórt mutattuk be, hanem erősítettük az élő emberi kapcsolatokat, és elmélyítettük a Kárpát-medencei magyar közösségek közötti kötelékeket is. A találkozó megszervezése egyesületünk egyik legfontosabb szakmai és erkölcsi vállalása volt. Sikeres megvalósítása igazolta a közösségbe vetett hitet, az önkéntes munka értelmét és az összefogás erejét – tette hozzá Kabók Attila.
László István, az erdélyi Apáca küldöttségének vezetője büszkén mesélte, hogy a Hajnalcsillag néptáncegyüttessel és a helyi színjátszó csoporttal érkeztek a rendezvényre. Kiemelte: a Guzsalyos Találkozóra már több mint húsz éve hazajárnak, így ez a közösség és a kialakult kapcsolatok szinte családi kötelékké váltak számukra. A rendezvénysorozat annak idején épp Apácáról indult útjára, jövőre oda is tér vissza.
A közönség élvezte a bemutatkozásokat, tapssal, közös mulatozással díjazta a produkciókat (Fotó: Német Ákos felvétele)
– A legutóbbi találkozóval valójában bezárult a kör: Felvidék, Délvidék, Erdély és az anyaország valamennyi régiója együtt ünnepelt. Felemelő érzés újra átölelni a régi ismerősöket, hiszen immár közel harmincéves, megingathatatlan barátságok őrzői és továbbvivői vagyunk! A következő találkozón kiteszünk magunkért, de a Guzsalyos hagyományait megőrizzük. Visszatérünk a gyökerekhez, amelyek ezt a találkozót életre hívták: családok és életre szóló barátságok születtek, testvéri kapcsolatok alakultak ki. Azt szeretnénk, ha ezeket az értékeket a következő generációk is továbbvinnék – fogalmazott László István.
Simonné Nagy Ilona evangélikus lelkész az erdélyi apácai küldöttséggel érkezett. Kifejtette: ezek az összejövetelek mindig az összetartozásról szóltak.
– A megboldogult Kabók Imre az egyik korábbi Guzsalyoson kérte, hogy énekeljük el közösen a Nélküled című dalt. Ez az ének pontosan kifejezi a célunkat: találkozni, barátkozni, erősíteni egymást, valamint megismerni egymás hagyományait és jelenét. A legfontosabb, hogy ezekből a találkozásokból közös jövő épüljön. Ez a Kárpát-medencei magyar közösségek egyik legfontosabb küldetése, amelyet évről évre megvalósítunk – fogalmazott Simonné Nagy Ilona.
Vízkelet Szlovákiában, Galántától mintegy hat kilométerre fekszik, 1625 lakosának mintegy 65 százaléka magyar. Nagy Pál egykori polgármester, a vízkeleti delegáció vezetője elmondta, hogy először 2018-ban, Kabók Imre akkori tanácselnök baráti meghívására jöttek el Kisoroszra. Kiderült: a következő évben Apátfalván Vízkelet is a közösség hivatalos tagjává vált.
– Mindig a Dióhéj citerazenekarral és a Nyíló Rózsa felsőszeli népdalkörrel lépünk fel. Ezek a találkozók a magyarság, a kultúra és az emberi kapcsolatok megőrzéséről szólnak. Bár nagy a távolság – Apátfalva és Vízkelet között például 850 kilométer van –, évente egyszer mindig örömmel gyűlünk össze. A rendezvényen a magyar hagyományokat és a gasztronómiát is ápoljuk, az utolsó napon bemutatjuk jellegzetes ételeinket, és azokkal vendégeljük meg a barátainkat. A legfontosabb, hogy az összetartozás mellett a kulturális örökségünket is továbbadjuk a következő nemzedékeknek – közölte Nagy Pál.
Szakács Ferenc, Apátfalva polgármestere kiemelte: a Guzsalyos Találkozó immár 23. alkalommal ad lehetőséget a testvértelepüléseknek arra, hogy kulturális programokon keresztül bemutatkozzanak egymásnak, és közelebb kerüljenek egymáshoz.
– A települések zenéjükkel, táncaikkal és hagyományaikkal hozzák el saját kultúrájukat, miközben minden évben más település vállalja a házigazda szerepét. Az idén Kisorosz a vendéglátó, az elmúlt évben pedig Apátfalva adott otthont a rendezvénynek. A találkozó végén jelképesen átadjuk a guzsalyt a következő házigazdának, ezzel is jelezve, hogy folytatódik a közösség hagyománya, és elkezdődhet a következő évi találkozó előkészítése. Apátfalváról három csoporttal érkeztünk: egy hagyományőrző, egy színjátszó és egy fiatal tánccsoporttal. Mindannyian nagyon várjuk ezeket az alkalmakat, hiszen az évek során régi barátságok alakultak ki, és mindig öröm újra találkozni az ismerős arcokkal. Van, akivel csak ezeken a találkozókon köszöntjük egymást, hiszen előfordul, hogy öt-hat, akár nyolc év is eltelik, mire ismét ugyanaz a település lesz a házigazda. A korábbi kényszerszünet, a Covid miatt pedig még hosszabbra nyúltak ezek az időszakok. Éppen ezért különösen értékes minden együtt töltött alkalom. A találkozókat jókedv, baráti beszélgetések, kacagás és természetesen meghatottság is kíséri, de a legfontosabb mindig az együttlét öröme.
A csanádapácaiak pünkösdölővel érkeztek (Fotó: Német Ákos felvétele)
Morócz Ildikó, Csanádapáca polgármestere elmondta: óriási örömmel és várakozással érkeztek Kisoroszra, ahová szinte hazajárnak, hiszen rengeteg baráttal találkozhatnak itt. Kiemelte, hogy a Guzsalyos Találkozónak komoly üzenete van: a magyarság összefogásáról, az összetartozásról szól, és arról, hogy a települések megmutassák kulturális értékeiket.
– A hangulat kiváló, a szervezés pedig kitűnő. Csanádapácáról két csoport érkezett a rendezvényre. A Dohánylevél Hagyományőrző és Hagyományteremtő Egyesület apácai pünkösdölőt ad elő. A darabot Beháj Józsefné, a színkör vezetője írta. A produkció különlegessége, hogy több generáció lép fel benne egyszerre, és prózát, valamint éneket is tartalmaz. A másik csoport a Csanádapácai Dalkör, amely évtizedek óta működik. Ők az operettektől a katonadalokig rendkívül sokszínű repertoárral és nótacsokrokkal készültek. A találkozón a fiatalok és az idősebbek is szívesen részt vesznek. A hagyományok átörökítése éppen így, a több generáció közös élményén és tanulásán keresztül valósítható meg a legjobban – hangsúlyozta a polgármester.
Gombár Melitta, a nagykikindai városi tanács nemzeti kisebbségekért, a nemek közötti egyenlőségért és a családgondozásért felelős tagja kiemelte: hatalmas öröm, hogy a rendezvény visszatért Kisoroszra.
– Az esemény kulcsszerepet játszik a kulturális identitás megőrzésében: a találkozó tökéletes példája annak, hogyan lehet a kultúrát, a hagyományokat és a szokásokat életben tartani, és átadni a jövő generációinak. A Guzsalyos alapvető bástyája a magyar népzenének, táncnak, éneknek és szokásoknak, amelyek a helyi magyarság önazonosságának gerincét alkotják. A rendezvény nemzetközi jellege külön energiát ad a programnak: a Kárpát-medence minden irányából – Magyarországról, Erdélyből és a Felvidékről – érkeztek a résztvevők, ami garantálja a tapasztalatcserét és erősíti az összefogást. Nagykikinda városa büszkén áll ki a multikulturális értékeket éltető kezdeményezések mellett, hiszen ez a régió mindig is a kultúrák és nemzetek pezsgő találkozóhelye volt – fogalmazott Gombár Melitta.
A találkozó a guzsaly átadásával fejeződött be. A rendezvényt jövőre az erdélyi Apácán tartják meg.
Apátfalvi néptáncosok (Fotó: Német Ákos felvétele)
Nyitókép: Apáca képviselői vették át a guzsalyt (Vidács Hajnalka felvétele)
