Életre szóló fordulat

A cukorbetegek világnapját először 1991. június 27-én tartották meg a Nemzetközi Diabétesz Szövetség (IDF) és az Egészségügyi Világszervezet (WHO) kezdeményezésére, hogy felhívják a figyelmet annak megelőzésére és kezelésére. Bár ez volt az első nap, amelyen még inkább ráirányult a figyelem a betegségre, ma inkább a november 14-i dátum az ismert, amely az inzulin egyik felfedezője, Sir Frederick Banting születésnapjához kötődik. 

A cukorbetegség leggyakoribb formái az I-es és a II-es típusú. Míg az előbbi autoimmun eredetű, addig az utóbbinál a szervezet nem tudja megfelelően felhasználni a megtermelt inzulint. Emellett létezik még a terhességi cukorbetegség is, amely a várandósság alatt alakul ki, és ugyan gyakran megszűnik a szülés után, később növelheti a II-es típusú diabétesz kialakulásának kockázatát. 

A CSENDES ROMBOLÓ 

– Nálam teljesen véletlenül derült ki a cukorbetegség – kezdte történetét Bata Teréz, aki egykoron a zentai Cukorbetegek Egyesületének elnöke volt, majd hozzátette, harminckilenc éves voltam, amikor II-es típusú diabétesszel diagnosztizálták. 

– Egy rendszeres munkahelyi szűrővizsgálaton vért vettek. Akkor 15,7-es volt a vércukorszintem. Az orvos azonnal kórházba küldött további kivizsgálásra, ahol már húszas értéket mértek. Rögtön inzulinos kezelést kaptam, gyógyszerrel kombinálva. Az én helyzetemben a cukorbetegség rendkívül gyorsan és agresszíven hozta magával a szövődményeket, négy évvel később pedig már napi négyszeri inzulinadagolásra volt szükség a gyógyszerek mellett. Ez alatt az idő alatt szívinfarktusom volt, egy kisebb agyvérzést is elszenvedtem, átmenetileg le is bénultam. A látásom jelentősen romlott, emiatt nemrég egy szemműtéten is átestem, kialakult a neuropátia (az idegkárosodással járó állapotok összefoglaló neve – szerz. megj.) és a retinopátia (egy szembetegség, amely az I-es, illetve II-es típusú cukorbetegségben szenvedőknél alakulhat ki – szerz. megj.), a veséim is károsodtak, emellett a pajzsmirigyem is begyulladt, ennek következtében Hashimoto-szindrómát diagnosztizáltak nálam, ami egy autoimmun betegség, és ebből sajnos nem lehet kigyógyulni, mert a szervezet folyamatosan ellenanyagokat termel, amelyek hol az egyik, hol a másik szervet támadják meg, vagy éppen az immunrendszert gyengítik le – mesélte Teréz, aki nem tagadta, egy-egy betegség akaratlanul is magával hozza azt, hogy maga az elszenvedője egy kicsit szakértővé is válik. Az orvosi véleményekkel, a konzultációkkal, a sok utána olvasással és az addig ismeretlen élethelyzet megismerésével az ember valamilyen szinten új tudásra is szert tesz, mindezt azért, hogy sokkal könnyebben és gördülékenyebben boldoguljon a betegséggel. Nem volt ez másként az ő esetében sem, azt azonban, amit megtanult, igyekezett másoknak is átadni.

– A cukor rárakódik mindenre, ezért alakul ki nagyon sok szövődmény. A neuropátiát is úgy szoktam elmagyarázni, hogy ez olyan, mintha valaki egy vastag zoknit húzna a lábára vagy kesztyűt a kezére. Az ember elveszíti a finom tapintás érzését, minden eltompul. A magas vércukorszint károsítja az idegrostokat. A retinopátia következtében pedig a szemfenéken lerakódások alakulhatnak ki, amelyek eleinte csak látásromlást vagy szürke hályogot okoznak, később azonban akár vaksághoz is vezethetnek. A lerakódott cukor az ereket is súlyosan károsítja, ez pedig szív- és érrendszeri betegségek kialakulásához vezethet. A veséket szintén tönkreteheti, ami miatt akár dialízisre vagy veseátültetésre is szükség lehet. Emellett egy egészen apró sérülés, karcolás vagy szúrás is könnyen elfertőződhet, és sajnos előfordulhat, hogy végül amputációra kerül sor. Ezek mind a cukorbetegség súlyos szövődményei, és úgy vélem, hogy a II-es típusú esetében sokszor még agresszívebben jelentkeznek, különösen akkor, ha későn ismerik fel vagy nem sikerül megfelelően kezelni, „karban tartani” – fejtette ki, hozzátéve, mint minden más esetben, így a cukorbetegségnél is vannak olyan tévhitek, amelyekkel találkozhatunk. Sőt – mint mondta – sok esetben még maguk az érintettek sem tartják be a szükséges előírásokat.

– Úgy látom, hogy az emberek nagyjából 90 százaléka nem veszi elég komolyan a cukorbetegséget. Sokan azt gondolják, hogy ezzel gond nélkül együtt lehet élni, és nem változtatja meg alapjaiban az ember életét, pedig ez nincs így. Ez egy alattomos betegség, mert hosszú éveken át tünetmentes lehet. Nagyon sokan csak egy rutin vérvizsgálat vagy szűrővizsgálat során szembesülnek azzal, hogy magas a vércukorszintjük. Ilyenkor gyakran keresik a magyarázatot, és azzal védekeznek, hogy biztos azért, mert előző nap születésnapon voltak, és ettek egy szelet tortát, vagy mert későn vacsoráztak. Pedig a probléma ennél sokkal összetettebb. Az egyesületünk elsődleges célja ezért is az edukáció volt, az, hogy a betegek és mindenki más is megismerje és tisztában legyen a lehetséges szövődményekkel, kockázatokkal, és megtanulják, hogyan tudják azokat megelőzni vagy kordában tartani. Ez a „mindent lehet” nagyon nehezen kezelhető tévhit, viszont mindenkinek saját magának kell belátnia, hogy a betegséggel felelősen kell együtt élni – osztotta meg gondolatait Teréz, aki szerint a cukorbetegségnek van még egy igen nagy hátulütője. 

– Sok fiatal még a munkahelyén sem meri elmondani, hogy cukorbeteg, mert attól tart, hogy emiatt hátrányba kerül, vagy nem alkalmazzák. Inkább eltitkolják a betegségüket, és ameddig csak lehet, próbálják ugyanazt az életet élni, mint korábban. Ez azonban hosszú távon komoly kockázatot jelenthet. Nálam például a cukorbetegség öt év alatt olyan súlyos egészségromlást okozott, hogy mindössze 49 évesen rokkantnyugdíjba kerültem – fejtette ki Teréz, akinek tapasztalatai azt mutatják, hogy a cukorbetegek gyakran úgy érzik, megkülönböztetik őket.

– A társadalom sokszor nem fogadja el őket úgy, ahogy kellene. A fiataloknak például nehezebb munkát találniuk, mert sok munkaadó tart attól, hogy a betegség gondot jelenthet. Az érintett gyermekek helyzete sem egyszerű. Az iskolákban még mindig kevés szó esik erről, ezért a pedagógusok és a diákok sem mindig tudják, hogyan viszonyuljanak hozzájuk vagy mit kellene tenniük egy-egy éles helyzetben. Pedig az I-es típusú cukorbetegségben szenvedő gyermekek nap mint nap inzulinkezelésre szorulnak. Szerencsére a cukorbetegséggel foglalkozó egyesületeknek köszönhetően sikerült eljutni odáig, hogy azok a gyermekek, akik szerepelnek a nyilvántartásban, folyamatos vércukorszintmérő szenzort kapjanak. Ezeket a hasfalra vagy a karra helyezik fel, és okostelefonnal folyamatosan nyomon követhetik a vércukorszintjüket, illetve a rendszer azt is jelzi számukra, hogy mikor és mennyi szénhidrátot kell fogyasztaniuk vagy mikor szükséges az inzulint beadniuk. A felnőttek számára viszont egyelőre nem biztosított ez a lehetőség, és úgy gondolom, még hosszú ideig nem is lesz. Mindez jól mutatja, hogy a társadalom hozzáállásán még mindig sokat kellene változtatni – emelte ki Teréz, hangsúlyozva, hogy a cukorbetegség nem átmeneti állapot, nem egy megfázás, amely néhány melegital-por elfogyasztása után már elviselhetőbb, nem egy eltörött csont, amely hat hét után összeforr, hanem egy kellemetlen életmódváltás, amelyről sajnos nem mi magunk döntünk.

– A diabétesz teljesen megváltoztatta az életemet, nemcsak az életmódomat, hanem lelkileg is egészen más ember lettem. A legnehezebb talán az volt, hogy fejben el tudjam fogadni azt a tényt, hogy cukorbeteg vagyok, és ezzel együtt teljes változásra van szükség. Másképp kell táplálkoznom, oda kell figyelnem a mozgásra, a mindennapi teendőkre, és tulajdonképpen mindenre. Egyáltalán nem volt könnyű ezt elfogadni, de előbb-utóbb az embernek bele kell nyugodnia. Amíg ezt nem teszi meg, és nem alakít ki egy olyan életmódot, amellyel csökkenteni tudja a további szövődmények kialakulásának kockázatát, illetve lassítani tudja a szervek károsodását, addig nagyon nehéz együtt élni ezzel a betegséggel. Nagyon oda kell figyelnem arra, hogy a vércukorszintem ne ingadozzon túl nagy mértékben, ne szökjön fel nagyon magasra, ugyanakkor ne is essen le túlságosan. Sajnos többször előfordult már, hogy annyira leesett a vércukorszintem, hogy kómába kerültem, eszméletemet vesztettem. Azt is meg kellett tanulnom, hogy bármennyire is ijesztő, az ilyen helyzetekben nyugodt maradjak, ne essek pánikba. A stressz kerülése is nagyon fontos. Elég egy kisebb idegeskedés, és máris megemelkedik a vércukorszint, vele együtt pedig a vérnyomás is. Ez pedig hosszú távon nagyon komoly problémákhoz vezethet. Mindent összevetve úgy gondolom, hogy talán az az egyik legfontosabb dolog, hogy elfogadjam azt, hogy ez már az életem része, és eszerint kell élnem. A saját állapotomért elsősorban én vagyok a felelős. Rajtam múlik, hogy sikerül-e megállítani a romlást, és biztosítani magamnak egy nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb életet – fogalmazott Teréz.

CSÖKKENTSÜK A KOCKÁZATOT!

A szakemberek sok esetben a cukorbetegség előszobájaként emlegetik az inzulinrezisztenciát, köztük Dupák Evelin táplálkozástudományi szakember, holisztikus coach is, akit saját elmondása szerint sokan már az inzulinrezisztens problémákkal felkeresik, ami azért szerencsés, mert esetükben némi odafigyeléssel akár már a korai szakaszban csökkenthető a cukorbetegség kialakulásának a kockázatát.

– A táplálkozásunk az utóbbi időben nagyon felgyorsult. Egyre több bezacskózott, adalékos, fagyasztott dolgot fogyasztunk. Gyanús lehet az is, amikor egy kenyér akár hónapokig megőrzi a szavatosságát bontatlan csomagolásban, szobahőmérsékleten. Így a kiváltó okok listájának első helyére mindenképpen a táplálkozás kerülne, de nem feledkezhetünk meg a mindennapi stresszről sem, legyen szó pillanatnyi állapotról vagy napokig elhúzódó aggódásról. Kutatások bizonyították, hogy a krónikus stressz gyengíti a cukoranyagcserét. Ebből alakul ki az, amikor túltermelődik az inzulin. Ha ez az állapot évekig fennáll, akkor az inzulin már nem túltermelődik, hanem ellenkezőleg, alul fog termelődni, ebből pedig egyenes út vezet a cukorbetegséghez, és ebben az esetben gyógyszeresen vagy inzulininjekciókkal segítünk az állapoton. Mindehhez a rossz minőségű alvás is nagymértékben hozzájárul – magyarázta a szakember, majd hozzátette, ha ezekre odafigyelünk, jelentősen csökkenthetjük az inzulinrezisztencia, ezáltal a cukorbetegség kialakulásának valószínűségét. 

– A stressz csökkentéséhez különféle technikákat alkalmazhatunk, amelyeket egyénileg vagy csoportosan is elsajátíthatunk, de egy jó podcast meghallgatása vagy az olvasás is nagy hatással lehet erre, csak meg kell találnunk azt, ami a legjobban segíthet nekünk. Az alvásnál oda kell figyelnünk arra, hogy legalább hét-nyolc órát aludjunk normális időkeretben, pl. 23 órától hajnali hatig vagy hétig – hangsúlyozta Dupák Evelin, aki táplálkozással kapcsolatban elmondta, egyértelmű, hogy azokat az élelmiszereket kell választanunk, amelyek sokkal közelebb vannak az egykori, nagyapáink által is fogyasztott hozzávalókhoz, majd hozzátette, leginkább a rossz szénhidrátok azok, amelyekkel hosszú távon növeljük a cukorbetegség kialakulásának kockázatát: a fehér kenyér, a sok pékárú, a cukros ételek és az üdítők. 

Mint mondta, az egyik legelterjedtebb tévhit az a cukorbetegek körében, hogy nem esznek szénhidrátot, holott attól, hogy kiiktatják az étrendjükből teljesen, és csak húst meg zöldséget esznek, még nem lesz jobb az állapotuk, sőt, instabilabbá és rosszabbá válik. A nulla szénhidrát csak még jobban összezavarja a szervezetet, szögezte le. Quinoa, köles, hajdina, édesburgonya – ezeket mind bátran fogyaszthatják a cukorbetegek is, reggelire vagy ebédre, mutatott rá a szakember, akinek a véleménye szerint az egyik legjobban bevált étrend a cukorbetegeknél a mediterrán étrend, amely nagyon sok fehérjedús táplálékot, alacsony cukortartalmú gyümölcsöket és sok omega-3 zsírsavat foglal magába. 

Arra a kérdésre, hogy milyen szerepet játszik a cukorbetegség kialakulása során az öröklődési faktor, Dupák Evelin leszögezte, a ravasz a mi kezünkben van, és rajtunk múlik, hogy meghúzzuk-e, tehát – ahogyan fogalmazott –, ha a felmenőik valamelyike cukorbetegségtől szenved, nálunk is nagyobb lehet a genetikai hajlam a kialakulására, ám ha nap mint nap betartjuk a korábban felsorolt négyszöget – helyes táplálkozás, elegendő mozgás, jó minőségű alvás, stresszcsökkentés –, akkor sokat tehetünk azért, hogy ne mi legyünk a családunk újabb generációs cukorbetegei.