A nyugalom szigete

Kisorosz, egy kicsi, közép-bánáti magyar szórványtelepülés, ahol belépve a Petőfi Sándor utca 21-es házszám alatt álló ház kapuján, egy új világba csöppenünk: a nyugalom szigetére. Aki egyszer ide betér, legyen szó bármilyen alkalomról, táborról, nagyobb rendezvényről, visszavágyik, mert nyomot hagy benne a hely nyugalma, az ott dolgozók kedvessége és vendégszeretete.

SZERTEÁGAZÓ MUNKA

A Torontál Magyar Oktatási, Művelődési és Ifjúsági Központot 2004-ben alapították meg és jegyeztették be azzal a céllal, hogy tájházat alakítsanak ki. Amikor megtalálták a célnak megfelelő ingatlant, Talpai Sándor, a központ elnöke a nagykikindai önkormányzat alpolgármestereként kilobbizta, hogy a város fizesse ki a ház értékének felét. Az összeg másik felét anyaországi támogatással tervezte fedezni, ami azonban meghiúsult. Az elnök elmesélte, hogy néhány hónappal később a saját vagyonából rendezte a tartozást. Az ingatlan egyébként 1880-ban épült és 1922-ben esett át nagyobb felújításon. A benne található tárgyakat a kisoroszi magyarság ajánlotta fel. A telekkel együtt járt egyhektárnyi szántóföld is, ami az átvétel pillanatában kukoricával volt bevetve. Adott volt a hely és a tér, így folyamatosan jöttek az elképzelések, amelyeket a központ elnöke lépésről lépésre valósított meg.

‒ Az egyesület fő tevékenységi köréről a neve árulkodik: az ifjúsággal, oktatással és a művelődéssel foglalkozunk. A legfontosabb célunk a kultúránk, anyanyelvünk, hagyományaink megőrzése, amelynek kiemelkedő példája a 25 éve megrendezésre kerülő népművészeti táborunk. A táborban az elmúlt években 90 és 100 között mozgott a résztvevők száma. Ez egy igazi sikertörténet, mivel akkoriban sem a szórványban, de még szélesebb körben sem szerveztek népművészeteket és népi foglalkozásokat bemutató táborokat. Ma már Vajdaság számos helyszínén látogathatóak az ilyen jellegű táborok, de a közép-bánáti és a Kisoroszról elszármazott gyermekek mindent megtesznek azért, hogy itt és itthon legyenek azon a héten. A legtöbben barátaik kíséretében érkeznek. Mivel a tábor 25 éves múltra tekint vissza, így a generációváltás is megtörtént, ami azt jelenti, hogy a legtöbb ide járó gyermek szülei is részt vettek a táborban. Intézményünk teret ad a megemlékezéseknek is: március 15-én az 1848/49-es szabadságharc és a forradalom hőseire, augusztus 20-án Szent István királyra, október 6-án pedig az aradi vértanúkra emlékezünk. Az alkalmi műsorokat és koszorúzásokat követően itt ülünk le egy közös beszélgetésre, kávéra. Adventi rendezvényünket, a közös gyertyagyújtást – véleményem szerint – elsőként indítottuk el Vajdaságban. A központban a gyermekeknek a Gombócfesztivál napján, Márton-napkor, valamint a karácsonyi ünnepkörben is tartunk kézműves foglalkozást, melyeknek a célja, hogy közelebbről is megismerkedhessenek ezekkel az ünnepekkel, illetve a köréjük épülő hagyományokkal és népszokásokkal – magyarázta az elnök.

A TÁJHÁZTÓL A KÖZPONTIG

Talpai Sándor büszke arra, hogy az elmúlt húsz év alatt teljesen kiépítette a központot. A kukoricást és a babföldet épületek sora váltotta fel, melyek a régióban élő magyarság érdekeit szolgálják. Az első épületük a nyitott terasz volt, ami kialakítása óta a népművészeti tábort szolgálta. 2005-ben egy határon átnyúló projektum keretében harminc kiskunfélegyházi gyermek látogatott el a központba, akkor azonban még csak egy kinti mellékhelyiséggel rendelkeztek. A helyzetet a falubeliek összefogásával orvosolták. Az elmúlt húsz év alatt a központ nyári konyhával, tóval és pavilonnal, teniszpályával, fazekasműhellyel, hozzá tartozó ajándéktárgybolttal, valamint szálláshellyel bővült. Időközben megvették a szomszéd házat, amelyből kétszobás szállást alakítottak ki konyhával, az udvarában pedig fazekasműhelyt hoztak létre. A több hektáros területet parkosították, ami a hangulatos sétánnyal és a teniszpályával együtt alkalmas a szabadidő eltöltésére.

‒ Vajdaságban senki nem érti, hogy milyen szervezet is vagyunk mi, mivel ilyen példa nemcsak Vajdaságban, de szélesebb körben sincs. Senki sem érti, hogy hogyan tehet szert ekkora vagyonra egy civil szervezet. A pénzt sehonnan sem loptuk, éveken keresztül itt ültem az irodában, sokszor reggel 7 órától éjszaka 3-ig, és írtam a pályázatokat. Nem válogattam: Amerikába, az Európai Unióba, Magyarországra, itthon, Szerbiában és Vajdaságban, sőt a Magyar Nemzeti Tanácshoz is pályáztam. Ahol csak egy apró esélyt láttam arra, hogy eszköz- vagy pénzbeli támogatáshoz jussak, én ott voltam. Büszke vagyok, és az egész vajdasági magyarság büszke lehet a Torontál központra, ami megmutatta, hogy a politikai és közéleti szerepvállalásomat hogyan lehet a közösség javára fordítani. Sokszor nagyon nehéz volt, az egész eddigi életemet átjárta a küzdelem. Ennek köszönhetően történhetett meg az, hogy az éves költségvetésünk néha magasabb volt a kisoroszi helyi közösségénél. Természetesen az is előfordult, hogy egész év alatt csak két darab téglát tudtunk beépíteni a falakba. De mindig mentem tovább, mert megértettem, hogy csak úgy tudunk megmaradni, ha fejlődünk és fejlesztjük a központot. Akkor sem szabad leállni, ha a saját pénzünket kell befektetnünk – magyarázta az elnök.

REND A LELKE MINDENNEK

A Torontál Magyar Oktatási, Művelődési és Ifjúsági Központ egy civil szervezet, így a foglalkoztatás kérdése nehezebb kérdés, mivel az egyesületnek meg kell termelnie valamiből az ott dolgozók fizetését. Hozzátette, hogy a Vajdasági Magyar Szövetség önkormányzati szerepvállalásának köszönhetően elérték, hogy a nagykikindai Egység Művelődési Egyesület, valamint a kisoroszi Torontál Magyar Oktatási, Művelődési és Ifjúsági Központ bekerüljön az önkormányzat kiemelt jelentőségű egyesületei közé, ami azt jelenti, hogy Nagykikinda városa támogatja a működésüket.

‒ Kormányos Erzsébetet foglalkoztatjuk a fazekasműhelyben, a másik dolgozónk Ördög Judit, aki a takarításért, kisebb karbantartásért felel. Egy személynek fél munkaidős munkát biztosítunk, további egyet pedig szerződéses munkaviszonyban foglalkoztatunk, aki az oldalfejlesztési program keretében dolgozik itt. Természetesen itt vagyok én is, aki amikor arra van szükség, cserepeket igazgat, füvet vág, vízvezeték- vagy villanyszerelő munkát végez, valamint könyvelést állít össze. Legalább három ember munkáját oldom meg, másképp ezt a központot nem lehet működtetni. A napom úgy kezdődik, hogy reggel benézek ide, megiszom a kávém, és innen indulok el dolgozni. Munka után először visszajövök ide, megnézem, milyen tennivaló maradt délutánra, hazamegyek ebédelni, és itt folytatom a munkát. Ez csak így működhet, mivel itt minden fűszálnak megvan a saját helye, mindenre odafigyelünk, a tisztaságra és a rendre is. Én arra bíztatok mindenkit, hogy látogassanak el hozzánk és ízleljék meg ezt a kincset. Fontos, hogy a fiatalokban is tudatosítsuk ezt a hozzáállást, mert a jövő az övéké – nyomatékosította Talpai Sándor.

GASZTRONÓMIAI FESZTIVÁLOKKAL A FALUSI TURIZMUS FELÉ

Ahogy teltek az évek, az elnökben megérett az a vágy, hogy egy kézműves falut alakítson ki, ami később a falusi turizmus beindítása és fellendítése felé fordult.

‒ A falusi turizmus mellett művelődési turizmusra is gondolok. A szórványban a többségi nemzet mellett élünk, akik intenzíven érdeklődnek a magyar gasztronómiai kincsek iránt. Ezért hívtuk életre a Gulyásfőző- és a Gombócfesztivált, ami a magyarok és a szerbek körében is hatalmas népszerűségnek örvend. Az érdeklődőknek mindként gasztronómiai fesztiválon biztosítjuk a kóstolási lehetőséget, sőt a gulyásfőzőn élvezhetik a frissen sütött kürtőskalácsot is. A fesztivál így nemcsak egy gasztronómiai élményt nyújt, hanem egy igazi közösségi eseménnyé válik. A gombócfőző fesztiválon a hagyományos szilvás gombóc mellett számos ínycsiklandó változat készül: túrós, mákos, lekváros, nutellás és pizzás. A rendezvény hangulata mindig családias és barátságos. A fesztivál végén közös vacsorával zárjuk le a napot, ahol mindenki megkóstolhatja a különböző gombócokat. Az esemény célja, hogy megőrizzük és népszerűsítsük a hagyományos magyar ételeket, miközben felejthetetlen közösségi élményt biztosítunk – összegezte Talpai.

A KÍNÁLAT EGYNAPOS KIRÁNDULÁSOKKAL BŐVÜLT

A központ elnöke arra is kitért, hogy a tájház és a fazekasműhely kialakításával, valamint az itt dolgozó hímző csoportnak köszönve, van mit megmutatniuk az ide érkezőnek, valamint arra is megteremtették a feltételeket, hogy foglalkozzanak a vendégekkel.

‒ Ma már a hagyományaink megőrzése és népszerűsítése mellett, gazdasági tevékenységet is folytatunk. Az utolsó nagyobb beruházásunk a négy éve átadott, hat szobával, étteremmel, konyhával és egyéb kisebb helyiségekkel rendelkező modern vendégház, amelynek felépítését Magyarország Kormánya támogatta. Ennek köszönhetően szálláshelyet adunk ki az ide vagy a környékre látogatóknak. A fő gazdasági tevékenységünk azonban a kultúránk és a hagyományaink bemutatása diákkirándulásokon keresztül. Az út idáig koránt sem volt egyszerű. Három évvel ezelőtt kezdtünk el ezzel foglalkozni, és azt tapasztaljuk, hogy az oktatási intézmények körében egyre népszerűbbek vagyunk. Májusban 400 gyermekkel látogatnak el ebbe a központba egynapos kirándulásra. Az ide látogatók programjában két műhelymunka szerepel: az egyik az agyaggal történő munka a fazekasműhelynél, a másik pedig a batikolás. A tanulók megismerkedhetnek a gölöncsérezéssel, saját maguknak készíthetnek agyagból alkotásokat a fazekasműhelyben. Az elkészített tárgyakat kiégetve juttatjuk el az iskolának. Van egy harmadik és negyedik műhelyünk is, itt lehetőséget kínálunk mézeskalács sütésére és díszítésére, valamint a pékség, amelyben a házi kiflikészítés rejtelmeibe vezetjük be a kirándulókat. Az elkészült kifliket a teraszon kialakított kemencénkben sütjük ki. Ezt az utóbbi időben próbáltuk ki, így a gyermekek mellett mi is sokat tanultunk, és rengeteg élménnyel gazdagodtunk. A kirándulás alatt bemutatjuk a tájházunkat, ahol a diákok megtekinthetik a régi bútorokat és eszközöket. A létesítményünk területén kialakított erdőben akadálypálya is van, ahol a diákok ügyességi játékokat próbálhatnak ki. A játékok során csapatmunkára is szükség van, ami segíti a diákok közötti együttműködést. A foglalkozást követően közös ebéden vehetnek részt a nyitott étteremben. Sétálhatnak és élvezhetik a természetes környezetet. Úgy érzem, hogy ez hatalmas löketet ad ennek a civil szervezetnek, hogy azon az úton haladjon, amelyet 2004-ben kijelöltünk – zárta gondolatait Talpai Sándor.