Nem is olyan régen még szokványos látványnak számított tájainkon januárban a hófödte táj. Az utóbbi években azonban már kezdtünk elszokni tőle. Az óvodáskorúak közül sokan idén szánkóztak először. Kis túlzással azt lehet mondani, most láttak először havat. A januárban hullott hóra a mezőgazdászok is áldásként tekintettek. Egyszerre védte a vetéseket, miközben – legalább részben – pótolta a talaj mélyebb rétegeiből régóta hiányzó csapadékot. A kártevők, a rágcsálók, atkák, gombabetegségek gyérítéséhez is hozzájárulhatott januári időjárás. Azonban, hogy mindez elegendő lesz-e egy jó terméshez, az a tél hátralévő részén, majd a kora tavaszi időjáráson múlik. Ahogyan a termelők régen is mondták: a kenyérnekvaló sokszor kint „alszik” még aratásig. A hótakaró a jelek szerint megvédte a fagykártól az őszi vetést.
Az árpa, a búza, de még a káposztarepce is a legtöbb helyen ígéretes. Az utóbbi években azt tapasztalhatjuk a vajdasági földeken, hogy a kalászosok mind nagyobb területeket foglalnak el, miközben kevesebb kukoricát termesztenek. A szakemberek és a gazdák is egyetértenek abban: kedvező körülményként fogható fel a tény, hogy a hóesés előtt közvetlenül viszonylag enyhe volt a hőmérséklet, nem fagyott át a talaj. Ez azért is jó, mert így fokozatosan zajlott az olvadás, és a nedvesség jó része be tudott szivárogni. A hó pedig a hőszigetelő hatását is ki tudta fejteni.
Évek óta nem volt ilyen a határ (Fotó: Tóth Péter)
Az ősszel elvetett gabona, a káposztarepce, valamint a kertészeti kultúrákban az őszi fokhagyma, mák és egyéb ősszel vetett kultúrák áttelelése szempontjából is kedvező. A ciklus úgy indult, hogy a rendkívül száraz ősz dilemma elé állította a gazdálkodókat. A „vetni vagy nem vetni” kérdésre sokan azt a választ adták, hogy később vetettek, a klasszikus felfogás szerint optimálisnak tekintett határidőn túl.
Németh Alfréd mezőgazdasági mérnök az egyik ismert vetőmag- és újratermelési anyagokat forgalmazó cég képviselőjeként dolgozik. Folyamatosan járja a vajdasági településeket, ismeretterjesztő előadásokat tart. Véleménye szerint kedvező körülménynek tekinthető a januári időjárás hatása. – Nem rossz a helyzet, de nehéz mérvadó véleményt mondani, hogy nagy általánosságban milyen most az őszi kalászosok állapota, mert vannak azonban eltérések. Reménykedhetünk abban, hogy jó lesz a termés. Tarka képet mutatott az ősz. A búzák nagyon sok helyen jók voltak, jól indultak. Voltak azonban, akik kicsit késtek a vetéssel. Nem ez volt a legoptimálisabb start, de sok helyen várni kellett a csapadékra. A hó viszont nagyon jól jött a földekre, mert a víz mindenféleképpen nagyon kell a növényeknek. Nem mellékesen, a hótakaró megvédte a növényeket a száraz fagyoktól, melyek helyenként mínusz 8–11, vagy még ennél is alacsonyabb hőmérsékleteket jelentettek. Ami az olajrepcét illeti, ott árnyaltabb a kép. Vannak olyan parcellák, ahol szépen kikelt az őszön, de sok helyen ki kellett tárcsázni, vagy majd ezután kell még mással bevetni a földet, mert nem sikerült. Van, aki úgy gondolta, hogy teleljen át a parcellán, és meglátja, mi lesz tavaszra, érdemes lesz meghagyni, vagy mással bevetni a területet. A mintegy 60–70 ezer hektár elvetett olajrepcéből jó, ha 60 százaléka, ami megmarad. A többit valószínűleg tavaszra újravetik más kultúrával – nyilatkozta.
Németh Alfréd (Fotó: Tóth Péter)
A műtrágyázásról, a levéltrágyázásról, illetve a granulált műtrágyákról megoszlik még a szakemberek véleménye is. Van, aki már el is végezte az ősszel bevetett földeken a fejtrágyázást. Ha a régi tankönyvek alapján gondolkodunk, akkor most lesz majd aktuális a fejtrágyázás. A szakembert arról is megkérdeztük, lehet-e a műtrágyázás témakörében is új irányzatokról beszélni? – Valójában igazán új trendekről nem beszélhetünk, ami a műtrágyázást illeti. Elérhetőek a hazai piacon a granulált műtrágyák is. Ezek egyik nagyon fontos tulajdonsága – amellett, hogy viszonylag drágák –, hogy olyan formában van bennük a foszfor, ami a növényeknek könnyen hozzáférhető. Nincs lekötve, és nem kötődik meg a talajban. A kálium is olyan formában van, hogy könnyebben hasznosíthatja a növény, és pont ebből kifolyólag ezeket a műtrágyákat legjobb tavasszal használni. A kapásnövényeknél vetés előtt, vagy a vetéssel egy munkamenetben, lehet kijuttatni. A granulált műtrágyák kiválóan kezelhető, egyenletes tápanyag-kijuttatást biztosító, szilárd tápanyagforrások, melyek melegen vagy hidegen granulált formában érhetők el. Növelik a növények vitalitását, fokozzák a gyökérképződést, valamint a termésminőséget, mivel tápanyagaik fokozatosan szabadulnak fel és maradéktalanul hasznosulnak. A granulált műtrágyák egyaránt ideális megoldást nyújtanak a kert, gyümölcsös vagy szántóföld tápanyagellátására. Ezek a műtrágyák elősegítik a gyökérfejlődést, a lomb és virágzás egészséges növekedését, valamint a magas terméshozamot, miközben könnyen és pontosan adagolhatók – mutatott rá.
Az utóbbi években találkozni lehet olyan véleményekkel, illetve megoldásokkal, hogy valakik csak levéltrágyáztak, illetve csak levélen keresztül juttattak ki tápanyagot. Erről mi a véleménye a szakembernek?
– Hát valójában nagyon sok az új trend, új hozzáállások is megfigyelhetőek ebben a dologban. Lényegében azonban nagyjából mindenki egyetért abban, hogy a növényeket elsősorban, a gyökéren keresztül lehet táplálni. Levélen keresztül a növény nem tud felvenni akkora mennyiségű tápanyagot, amennyire szükség van ahhoz, hogy jó hozamokat érjünk el, például a kalászosoknál. Ha a jó termésnek mondott hektáronkénti 8-9 tonnát szeretnénk elérni, csak levélen keresztül az ahhoz szükséges tápanyagmennyiséget nem tudjuk biztosítani. Nagyon jó eredményre vezethet ugyanakkor levéltrágyákat használni, amikor úgynevezett finomításokat kell végezni, mikroelemeket szeretnénk például kijuttatni, amiből nem kell a növénynek sok, de szüksége van rá. Viszont a tápanyagok nagyobb részét, olyanokat, amiből 80–90, vagy akár 100–120 kilogramm is kell hektáronként, azt nem tudjuk levélen keresztül biztosítani. Ezért a fejtrágyázást mindenképpen UREA és AN típusú műtrágyákkal ajánlott megoldani. A későbbekben a minőségen javíthat kalászolás előtt, vagy már kalászoláskor a levéltrágya, de igazán „jóllakatni” csak gyökéren keresztül lehet a növényeket – fejtette ki véleményét a szakember.
A lassú olvadás a nedvesség-utánpótlás szempontjából előnyös (Fotó: Tóth Péter)
Az idei tél, amilyen a mostani volt eddig, a vastag hótakaró, valamint az, hogy vannak alacsonyabb hőmérsékletek, ez segít-e esetleg a kártevők visszaszorításában, akár gondolunk a rágcsálókra, a mezei pockokra, egerekre, illetve a különféle gombabetegségekre. Mi a tapasztalat?
– Valójában mindenféleképpen gyéríti a kártevőket a hó, a hideg. Tudjuk, hogy milyenek voltak a telek az előző években. Az enyhe telek nyilván összefüggésbe hozhatóak azzal, hogy helyenként rágcsálók inváziójáról beszélhettünk. A gombabetegségek, a gombák spóráinak áttelelésében is bizonyítottan szerepet játszik a tél hőmérséklete – nyilatkozta.
Sokat hallani arról is, hogy a megfelelő fajták, illetve hibridek kiválasztása is döntően befolyásolhatja a hozamokat, a minőséget, a jövedelmezőséget. Valóban ennyire fontos ez is?
– Valójában, amikor az egyes fajtákat, vagy hibrideket népszerűsítem, akkor ki szoktam emelni azok előnyös tulajdonságait. Ha olyan szemszögből tekintek a problémára, mint egy agronómus, akkor azt tudom mondani, a fajta az egy dolog. Természetesen nem mindegy, hogy milyet választunk. De a fajta kiválasztása is csak egy része a termelésnek. Kiválaszthatjuk a piacon felkínált legjobb hibridet is, de ha nem adunk neki kellő időben megfelelő mennyiségű tápanyagot, vagy nem jön rá eső, amikor nedvességre lenne szükség, akkor nem lesznek jók az eredmények. Ugyanakkor, a genetikai potenciáljában kicsit gyengébb fajta, vagy hibrid is jól teremhet, ha kedvezőek a feltételek. Tehát valójában a hibrid, vagy a fajta kiválasztása önmagában nem jelenti még a sikert – mutatott rá.
Nemes Róbert mezőgazdasági mérnök, az újvidéki Növénytermesztési és Konyhakertészeti Kutatóintézet területi képviselője és agrárszakembere jól ismert a termelők köreiben, hiszen rendszeresen tart előadásokat. A vajdasági földeken a kalászosok mellett a napraforgó és a kukorica a leggyakoribb haszonnövény. Meglátása szerint a helyzet úgy írható le, hogy sok termelő még mindig ragaszkodik a hagyományos kultúrákhoz, miközben az időjárás alakulása és a piaci anomáliák miatt a termés nem igazán jövedelmező. Az államtól várnának el segítséget, és valójában kapnak is. A vetőmag árának megtérítésével és egyéb módon is kapnak támogatást, így aztán újra a hagyományos kultúrákkal próbálkoznak. Ez azonban lényegében egy ördögi körként is felfogható, amiből ki kellene lépni. Felhívta a figyelmet, hogy nem csak kukoricát, búzát, vagy árpát lehet a szántóföldeken termeszteni. Rámutatott azonban, hogy nem a termelők, nem is a szakemberek rontottak el valamit, hanem a körülmények változtak meg. A feldolgozóipar, a felvásárlói infrastruktúra és minden más is a hagyományos kultúrákra „szakosodott”, ezért nem lehet gyorsan változásokat generálni. Számos alternatíva létezik azonban. Köles, takarmánycirok, takarmányborsó és egyéb haszonnövények is termeszthetőek, és meg lehetne teremteni a feltételeket is ezek felvásárlásához, helyben történő feldolgozásához, vagy a kivitelhez. A takarmányborsó felhasználható zöldtakarmány, széna, siló, dehidrált takarmány formájában, továbbá szemtermésként, mint tömény takarmány, de még zöldtrágyaként is. Viszonylag rövid tenyészideje, valamint nagy hozama és a belőle készíthető kitűnő minőségű takarmány miatt, az utóbbi időben növekvőben van a takarmányborsó termelésének szerepe szenázskészítés céljára. Előnye még, hogy a betakarítása megtörténik a nyári nagy melegek beállta előtt.
Nemes Róbert (Fotó: Tóth Péter)
Az állattartással is foglalkozó gazdák az utóbbi időben azon gondolkodnak, hogy a takarmányban mi is tudná felváltani a kukoricát. Az évről évre ismétlődő aszály miatt ugyanis bizonytalan a termés, a mennyiséggel és a minőséggel is akadnak gondok, például az aflatoxin-fertőzöttség. A szemes cirok az egyik olyan alternatíva, mely a legmegfelelőbbnek mutatkozik. A magas hőmérsékletet és a szárazabb környezetet is jól bírja, emellett gluténmentes, magas tápértékű gabona. Kémiai összetételénél, beltartalmi értékeinél, magas fehérjetartalmánál és a mikotoxinoknak való alacsony kitettségénél fogva a szemes cirok remekül hasznosítható az állati takarmányozásban. A takarmánycirok nagy, szerteágazó és mélyre hatoló gyökérzetének köszönhetően a talaj mélyebb rétegeiből is képes felvenni a nedvességet, a talaj felső rétegeit átszövő harmatgyökerei segítségével pedig már a kevés lehulló csapadékot is kiválóan tudja hasznosítani. Szárát és levelét vastag viaszréteg fedi, ami csökkenti a vízvesztést. Nem mellékesen, sör készítésére is alkalmas. A cirok olyan gabona, amely természeténél fogva gluténmentes, így ez a sör nagy szerepet tölthet be a jövőben azok életében, akik szeretik a jó minőségű söröket, de komoly egészségügyi kockázatokkal néznek szembe, ha glutént fogyasztanak. A köles pedig évszázadokon át őseink egyik alapvető gabonája volt. Az elmúlt században azonban termesztésében és fogyasztásában is jelentősen visszaszorult. A legtöbbféle talajjal szemben toleráns, beleértve a savanyú és homokos talajokat, valamint azokat, amelyek tápanyagszegények. Az egyéb alternatív növények, a hajdina, a csicseriborsó, a bíborhere, vagy a mézontófű és más kultúráknak a vetéstervbe történő beillesztése is megfontolandó.
Nyitókép: Sok szépen fejlett gabonatábla látható most (Fotó: Tóth Péter)
