Magyarcsernyéről és a csernyeieknek szól

„Harminc, de lehet, hogy talán már több mint harminc évvel ezelőtt Magyarcsernyén hátszelet kapott az a gondolat és elképzelés, hogy próbáljuk meg összehozni a csernyeieket. Hosszú adatgyűjtésre, nagy összetartó erőre volt szükség, hogy elérjük azt az időszakot, hogy táptalajra találjon az a kezdeményezés és vágy, hogy mi, magyarcsernyeiek – bárhol is éljünk a nagyvilágban – közös civil, polgári egyesületbe tömörüljünk. Mélyebb gondolatok is keringtek bennünk, mint a kulturális örökségünk megtartása: az önbecsülés visszaállítása és az alázat fontossága. Ahhoz, hogy ezeket a dolgokat elérhessük, a lélekben való megerősítésre volt szükségünk. Megalapítottuk a Csernyeiek Klubját, és útjára indítottuk a Csernyei Újságot [...] A Csernyei Újság megjelenésével és a széles körű tájékoztatásunkkal kaput nyitottunk az itt élő és a nagyvilágba szakadt csernyeiek számára, valamint a barátaink, a testvértelepüléseink és a környező magyarlakta települések között” – fogalmazta meg ünnepi gondolatait Halász György, a Csernyeiek Klubjának elnöke.

„Egy új időszak kezdődött el a kilencvennyolc alapító taggal” – fogalmazta meg ünnepi gondolatait Halász György, a Csernyeiek Klubjának elnöke alkalmi vezércikkében a Csernyei Újság 30. évfolyamának 1–2. számában annak kapcsán, hogy a Csernyeiek Klubja és a Csernyei Újság idén ünnepli fennállásának 30. évfordulóját. A klub elnöksége és az újság szerkesztőbizottsága a júliusi, magyarcsernyei falunapi rendezvény keretében – július 27-én, vasárnap 11 órakor a helyi közösség épületének előcsarnokában – díszülésre, emlékidézésre várja a magyarcsernyeieket és az elszármazottakat. Az alkalom kapcsán Halász György klubelnökkel és Nagy Erzsébettel, a Csernyei Újság főszerkesztőjével beszélgettünk.

AHOL MINDEN CSERNYEI OTTHONRA LELHET

– A Csernyeiek Klubját 1996 áprilisában alapítottuk meg Biacsi Antal ötlete nyomán. A szervezést már néhány évvel korábban megkezdtük, ugyanis nemcsak az itthon élő csernyeieket akartuk értesíteni a klub létrehozásáról és bevonni annak a munkájába, hanem azokat is meg akartuk szólítani, akik már évekkel korábban elköltöztek a településről, viszont ez a feladat időigényesnek bizonyult. A célunk az volt, hogy egy olyan civil szervezetet hozzunk létre, melyben az itthon élő és az elszármazott csernyeiek is otthon érezhetik magukat. Ennek a szervezetnek voltak nagyon jó időszakai, de a nehéz időszakokkal is meg kellett küzdenünk. A klubon belül bizottságokat hoztunk létre, tájékoztatási-, hagyományőrző-, művelődési-, sportbizottságot, melyeknek az volt a feladata, hogy segítse a helybéli civil szervezetek munkáját, ugyanis a '90-es évek végén néhány egyesület a megszűnés határára került, s ezeket felkaroltuk. Természetesen az egyesületek munkájába nem avatkoztunk bele, nem irányítottuk őket, a tanácsainkkal inkább csak arra törekedtünk, hogy talpra állítsuk őket. A klub tagsága rengeteg szakemberrel büszkélkedett – nemcsak csernyei, hanem szabadkai, újvidéki szaktekintélyek is gazdagították a munkánkat –, akik meglátásaikkal, tapasztalataikkal ténylegesen segítették a magyarcsernyei civil szervezetek munkáját. Sokat köszönhettünk a Nagybecskereken élő Darusi Pálnak, aki amikor a magyarcsernyei művelődési egyesület leállt a munkával, színjátszó csoportokat, énekkarokat hozott ide fellépni – emlékezett vissza György.

TALÁLKOZTAK A CSERNYEIEK

Az elnök arra is kitért, hogy a klub megalakulása előtt kiadták az Emlékőrző című kiadványok első kötetét, mely akkoriban egész Bánátban egyedülállónak számított, később – 2004-ben – az Iskola és templom, avagy Pillanatképek a magyarcsernyei iskola és egyházközösség történetéből című, szintén Magyarcsernye történetével foglalkozó könyvecskét. A klub büszke arra is, hogy Bánátban elsőként alapítottak meg egy ilyen tömörülést, elsőként adtak ki kis újságot, és elsőként szervezték meg a bánáti újságok találkozóját, de az ő egyesületük szervezte meg a Csernyeiek Találkozóját is.

– A Csernyeiek Találkozóját mindig is a Szent Anna napjához legközelebb eső hétvégén tartottuk meg, tehát július utolsó szombatján. Az esemény keretein belül kultúrműsort, Anna-bált és főzőversenyt is rendeztünk. Természetesen nem a főzőverseny volt a legfontosabb része a megmozdulásnak, azt inkább egy szórakoztató tartalomként képzeltük el, ami a barátkozásról, a szórakozásról és az emlékidézésről szólt. Ezekre a hétvégékre hazatértek a Magyarcsernyéről elszármazottak is, és bizony, akik 40–50 éve nem jártak itthon, azok sírtak örömükben. A legtöbben nem tudtak eligazodni a faluban és az utcákban, vagy mert már nem emlékeztek rá, vagy mert leszármazottként érkeztek ide, és egyáltalán nem ismerték Magyarcsernyét. A legtöbben a temetőt keresték, ugyanis szeretteik, felmenőik sírjait szerették volna megtekinteni. Az elszármazottak kötődése tehát erős volt, a mi legfőbb célunk pedig az volt, hogy keressük meg ezeket az elszármazottakat, és alakítsunk ki velük barátságokat – szögezte le a klub elnöke.

ÖSSZEFOGTAK A HELYBEN MARADT KÖZÖSSÉGÉRT

Halász György arról sem feledkezett meg, hogy abban az időszakban a tenni akarás jellemezte a falubelieket. A klubelnök szavai szerint akkoriban olyan dolgokat is véghezvittek, melyekkel bizonyították az itt élőknek, hogy érdemes tenni a közösségükért, a civil szervezeteikért és a barátaikért.

– Egyik legnagyobb akciónk az volt, amikor a vajdasági festőművészek közül elhívtunk néhányat Szabadkáról, akik nyolcan-tízen jöttek el, és a legfontosabb, ikonikus épületeinket lefestették. A művészek két napig dolgoztak a faluban Az esti Anna-bálra több százan eljöttek, és ott elárvereztük a festményeket. A befolyt összeget a Csernyei Újság kiadására fordítottuk. Számunkra az volt a legfurcsább és a legérdekesebb, hogy a művészek cukorért cserébe dolgoztak. Akkoriban még működött itt a cukorgyár, és a művészek szabták meg, hogy mennyi cukorért dolgoznak. Fazakas Lacival, a klub pénztárosával vittük el a cukrot kamionnal, ráadásul a cukorgyár is fizetett ezért. Egy másik nagyon fontos kezdeményezésünk a Szent Ágota Szűz és Vértanú plébániatemplom felújítására vonatkozott. A templom nagyon rossz állapotba került, tennünk kellett valamit. A Szent Ágota Alapot 2007-ben hoztuk létre, majd a Tartományi Nagyberuházási Alaphoz pályáztunk, sikeresen. Hatalmas gyűjtési akcióba kezdtünk, rengeteg adományt kaptunk itthonról és külföldről is. Mindenki a lehetőségeihez mérten adakozott. A templom felújítása 2011-ben fejeződött be – közölte a klub elnöke.

REMÉNY A JÖVŐBEN

Az elmúlt években, összhangban a világ változásával, a Csernyeiek Találkozója is megváltozott. A rendezvény először falunappá nőtte ki magát, majd megszűnt a hivatalos formája, az utóbbi években ugyanis nem tartottak sem díszülést, sem Anna-bált. Utoljára 2020-ban került sor megszokott formájában a Csernyeiek Találkozójára, a következő évben, 2021-ben a falunap keretében egy beszélgetést és fogadást rendeztek a helyi közösség épületében.

– Harminc év rengeteg idő, de sajnos a fiatalokat nem tudtuk megszólítani és bevonni a klub munkájába. Mi, az ötletgazdák, valamint a klub motorjai megöregedtünk, azóta sokakat el is vesztettünk. Már mi sem voltunk fiatalok, amikor megalapítottuk a klubot, és az is lehet, hogy más témákkal is foglalkoznunk kellett volna. Sokat köszönhetünk Nagy Erzsébetnek, a Csernyei Újság jelenlegi főszerkesztőjének, aki mindent megtesz annak érdekében, hogy megmaradjon az újság. Sajnos az utóbbi egy-két évben négy tapasztaltabb munkatársunkat is elvesztettünk, akik szerettek, tudtak és akartak is írni a lapba. A remény lángja azonban nem hunyt ki, ugyanis vannak itt Csernyén olyan fiataljaink, akik szívesen részt vesznek az újság munkájában, akiknek vannak ötleteik és folyamatosan hozzájárulnak ahhoz, hogy ez a híd, ez a kapocs megmaradjon az itthon élők és az elszármazottak között. Köszönettel tartozom mindazoknak, akik az elmúlt 30 évben kitartottak mellettünk, minden csernyeinek, minden civil szervezetnek, minden elszármazottnak, barátnak és a testvértelepüléseinknek, akik elfogadtak bennünket – zárta gondolatait Halász György.

@kc= KAPOCS A HELYIEK ÉS AZ ELSZÁRMAZOTTAK KÖZÖTT

A Csernyei Újság alapítója és kiadója a Csernyeiek Klubja. Eddig négy főszerkesztője volt, Biacsi Antal, akit Halász György követett, majd Csányi Mihály vette át a főszerkesztői munkát. Jelenleg Nagy Erzsébet a Csernyei Újság főszerkesztője. A kis újság évente négyszer jelenik meg. Az újságot minden csernyei házba eljuttatják, sőt a Vajdaságban, valamint a külföldön élő csernyeiek is megkapják, amennyiben igénylik. A lap teljesen ingyenes, nem fizet érte senki semmit, kivéve a Csernyén kívül élőket, akik minden évben egy jelképes összeget fizetnek be tagsági díj gyanánt. A főszerkesztője elmondta, hogy a 16 oldalas újságot pályázati pénzekből tartják fenn. Szavai szerint a szerkesztőség minden évben pályáz az illetékes titkárságokhoz, a Magyar Nemzeti Tanácshoz, valamint a helyi önkormányzathoz is. A főszerkesztő elárulta azt is, hogy a tömegtájékoztatási minisztériumnál is próbálkoztak, de ott csak az első egy-két évben kaptak támogatást.

– Mi az újságban nem írunk nagy dolgokról, világra szóló eseményekről. Az egyszerű magyarcsernyei emberekről írunk, a helyi eseményekről, gondokról, bajokról, örömökről, ünnepekről, a mindennapokról, mert ez érdekli a csernyei és az innen elszármazott embereket. Írunk az egyházi életről, a helyi közösség munkájáról, a mindennapi eseményekről, beszámolunk a művelődési eseményekről, az oktatás helyzetéről, a sportéletről, a helyi civil szervezetek munkájáról. Helybéli embereket mutatunk be, interjúkat közlünk. Úgy érzem, hogy a Csernyei Újságot igénylik, mindig várják a helyiek és az elszármazottak is. Most a XXX. évfolyam 1–2. számát tartom a kezemben, és nagyon boldog vagyok, hogy eljutottunk idáig. Az újságnak öt-hat állandó munkatársa van, de minden szám előkészítésekor bővül a csapat néhány lelkes fiatallal, akik színesebbé, gazdagabbá, tartalmasabbá teszik a lapot. A szerkesztőbizottság tagja a Csernyén született Fazekas András nyugalmazott újságíró is, aki nagyon sokat segít a lap elkészítésében. Lektor és tördelő, ő az, aki megformálja a lapot, ami ezt követően a karlócai nyomdába kerül. Tehát az elkészült újság egy többnapos, folyamatos munka eredménye. Eddig még nem történt meg az, hogy késett volna, köszönhetően a helybéli munkatársaimnak, akik mindig minden kérésnek eleget tesznek, írnak, küldik az anyagokat, többször ötleteket is adnak, új témákat ajánlanak, írásokat, fotókat küldenek. A Csernyei Újság munkatársai teljesen ingyenesen, önkéntesen dolgoznak, senki nem kap a munkájáért semmit. Talán karácsony vagy húsvét táján egy vacsorával vagy egy szerény ajándékkal köszönjük meg a munkájukat. A Csernyei Újság 30 éves, még létezik, még vannak munkatársaink, még van miről írni, és amíg lesz olvasó is, addig lesz Csernyei Újság is – zárta gondolatait Nagy Erzsébet.