Híd a magyar és a belga kultúra között

A magyar külképviseletek égisze alatt működő brüsszeli Liszt Intézet – Magyar Kulturális Központ a magyar kultúra, oktatás és tudomány legjelentősebb közvetítője Belgiumban. Céljuk bemutatni a magyar kulturális örökséget a belgiumi és az ott élő magyar közösség számára. Az intézet a kultúra eszközeivel fűzi szorosabbra a Magyarország és Belgium közötti kapcsolatokat, erősíti a két ország közötti kulturális, oktatási és tudományos együttműködést, valamint ápolja és építi a magyarországi és Magyarország határain túl élő magyarság kulturális értékeit és kapcsolatait. Néhány hónappal ezelőtt a Magyar Szó-ház képviselői is jártak a Liszt Intézetben, ahol bemutatták a nyolcvanéves lapot egy olyan közönségnek, amely nem magyarokból tevődött össze, és amelynek tagjai valószínűleg korábban nem is hallottak a Magyar Szó létezéséről. Kovács Zsófiával, a Liszt Intézet igazgatójával a tevékenységükről, a programjaikról és a látogatói körükről beszélgettünk. 

Nagyon sokrétű feladatkört vállalt fel a brüsszeli Liszt Intézet. Elsősorban kiket kívánnak megszólítani a programjaikkal?

– Az intézet 2004-ben alakult, és 2024 őszén ünnepeltük a huszadik évfordulónkat egy gyönyörű koncerttel, Sebestyén Mártával, Szerényi Bélával és igen nagy közönséggel. Ugyan az uniós csatlakozásunk évében alakult az intézet, ám mégis fontos, hogy a kétoldalú kapcsolatokhoz van rendelve. Az intézet feladata és missziója eljutni elsősorban a belga emberekhez, beleértve a belga döntéshozókat, a kulturális szereplőket és a befolyásos embereket, ugyanakkor az átlag belga közönséget is szeretnénk megszólítani, a brüsszelieket és a vidékieket egyaránt. Közönségként nagy potenciált jelentenek a Brüsszelben élő külföldiek is, így őket is megcélozzuk a programjainkkal. Úgy is mondhatnám, hogy egyfajta hídépítést végzünk a magyar és a belga kultúra között.

Angolul, vagy magyarul tartják az eseményeket?

– Magyar nyelven nagyon ritkán van lehetőségünk szólni a közönséghez, amit elfogadunk, mert egyetértünk azzal a misszióval, hogy külföldieket kell bevonnunk a magyar kultúrába, hiszen mi, magyarok mindannyian tudjuk, hogy milyen csodálatos a kultúránk és az örökségünk, ezért is szeretnénk azt másoknak is minél sokrétűbben megmutatni. Ugyanakkor nagyon szívmelengető és jóleső érzés számunkra, amikor magyarul szólhatunk a közönséghez, magyar programot szervezhetünk. Elsősorban a nemzeti ünnepeinkhez kötődően szoktuk ezt megtenni, de ilyen volt a Mikulás-napi ünnepségünk, ilyenek a gyermeknapok, illetve a nemzeti összetartozás napjára is ilyen módon szoktunk készülni. Egyébként a programjaink nagyjából 90–95 százaléka angolul zajlik, mert ez egy furcsa ország, három hivatalos nyelvvel. Éppen nemrég mesélte egy régóta Belgiumban élő ismerősünk, hogy a királyi párról forgattak egy videót és még az is dilemmát jelentett számukra, hogy amikor a király hazaér, akkor hogyan köszöntse a feleségét, hogy egyik nyelvi közösség se sértődjön meg. Ezért a Good evening darling! lett a megoldás. Mi is ezt a példát követjük, mert ugyan Brüsszelben nagyrészt franciául beszélnek az emberek, ám ha flamandul szólnánk a közönséghez, akkor a francia nyelvűeket sértenénk meg, ha franciául, akkor viszont a flamandokat közösítenénk ki, és akkor a német ajkúakról még nem is beszéltünk. Az angol a közös pont, a diplomáciai események is angolul folynak, így mi is igyekszünk ezt alkalmazni.

A 2024-es év második fele a magyar elnökség jegyében telt el. Ez mennyire hatott ki az intézet munkájára?

– Azzal kezdeném, hogy az előző év első felében belga elnökség volt, amit szintén kiemeltként kezeltünk, arra is fókuszáltunk. Intézményként igyekeztünk a belga elnökség által szervezett összes kulturális fesztivál programjában hivatalos partnerként részt venni, vagy helyszínt nyújtani a programoknak. Ez sok esetben sikerült is, amire rendkívül büszkék vagyunk, hiszen ezen törekvéseknek köszönhetően nagyon szép együttműködések jöttek létre. A trióelnökségre is igyekeztünk reflektálni, ezért több ízben megvalósultak olyan programok is, amelyek során spanyol–belga–magyar meghívottak jártak nálunk. Azért használom a meghívottak kifejezést, mert nemcsak művészek fordulnak meg nálunk, hiszen tudományos témákkal is foglalkozunk, sokszor tudósokat hívunk meg, vagy egyéb szakterületek képviselőit látjuk vendégül. Tavaly márciusban tartottunk egy olyan eseményt, amely a nők tudományban elfoglalt helyét járta körbe, erre magyar, belga és spanyol tudósnőket hívtunk meg különböző generációkból. Ez a programunk a spanyol nagykövetséggel és a belgiumi partnerekkel együttműködésben jött létre, és teljes mértékben reflektált a spanyol–belga–magyar trió elnökségre, úgyhogy már az első fél évben is fókuszáltan voltunk jelen, majd nagy izgatottsággal vágtunk bele az elnökségbe. Július 1-jén vettük át az elnökséget, és ez kiemelten fontos volt az intézet számára, mert aznap egy nagyszabású esemény zajlott a Bozarban, a legnagyobb kulturális központban itt, a királyi palota szomszédságában, az elnökségek ugyanis a nyitóeseményt leginkább itt tartják. A nyitóesemény minden elnökség számára döntő, meghatározó pont, mivel átfogó képet alkot az elnökségről és arról, hogy mi várható. Ez egy fordulópont volt, aznap itt, a mellettünk lévő katedrálisban magyar és belga egyházi vezetők együtt celebráltak szentmisét Európáért, és azon részt vett Sulyok Tamás köztársasági elnök úr is, aki aztán ellátogatott hozzánk, az intézetbe, ugyanis a szentmise után fogadást tartottunk. Ez már eleve nagyon különlegesen indult a számunkra, aztán másnap, július 2-án egy magyar napot szerveztünk, még inkább rákapcsolódva az elnökség fokozott lelkiállapotára, illetve a hozzá társuló erőteljes sajtójelenlétre, és mivel tudtuk, hogy a magyar elnökség Budapestről szerveződött és a magas kultúrát képviseli, ezért az intézet igyekezett ezt megfelelően kiegészíteni, úgyhogy nagyon szorosan együtt dolgoztunk a budapesti elnökségi csapattal. Szerettünk volna másodikán valami olyan érzetet adni Magyarországról meg a magyar kultúráról, ami mindenki számára megfogható, ezért Brüsszel egyik ikonikus parkjába mentünk ki, ami olyan, mint Budapesten a Városliget. Ebben a programban együtt kellett működnünk a Belga Szövetségi Kormányhoz kötődő partnerekkel és egyéb regionális partnerekkel, aminek köszönhetően végül egy belga elnökséghez kötődő fesztivál hivatalos programja lett egy magyar nap. Brüsszelben ez több mint eredmény, én az utolsó napig nem hittem el, hogy sikerülhet, mert itt nagyon erős kritikák övezték az elnökségünk kezdetét. Nyáron is folytatódtak a programok, majd ősszel még sűrűbbek lettek. Túlzás nélkül állíthatom, hogy szinte minden napra jutott valamilyen esemény. Voltak hetek, amikor napi két programot is lebonyolítottunk, széles repertoárral várva a látogatókat. A koncepció megalkotásakor kifejezetten figyeltünk arra, hogy ne csak kulturális programokat kínáljunk, ugyanis Magyarország szellemi potenciálját akartuk megmutatni, azt a kognitív erőt, ami a magyar közösségekben rejlik. Úgyhogy nagyon sok tudományos konferenciát tartottunk és egészen furcsa, a Liszt Intézethez első ránézésre nem illő, valójában viszont nagyon is ide illő eseményeket, amelyek az új technológiákra, a mesterséges intelligenciára, a jövőre vagy akár az űrtevékenységekre reflektálnak. Igyekeztünk kicsit felfrissíteni a Magyarország-képet, mert Lisztet és Bartókot ismerik, még akár a képzőművészeinket is, bár ott azért már tapasztalható lemaradás, a kultúránkat elismerik, de nagyon fontosnak tartottuk, hogy a média által eltorzított Magyarország-kép új kontextust kapjon. Mivel a V4 országok közül nekünk van a legnagyobb kulturális intézetünk, felelősségünknek érezzük az egész régiót bemutatni. Elmagyarázni a történelmünket, az identitásunkat, a gondolkodásmódunkat, a dolgokhoz való hozzáállásunkat. Meg akartuk mutatni, milyen az, amikor valaki a saját országának az érdekeiről gondolkodik, milyen az, amikor valaki büszke a saját országának a kulturális örökségére. Azt hiszem, nem lehet elég információt biztosítani a közönségnek, mert nagyon torzult információkat hallanak Magyarországról. Ebben az időszakban üzleti bemutatókat is tartottunk itt, az egyetemi lehetőségekről, a magyar egyetemek kizárásáról szóló konferenciánk is volt. Koncertek sokaságával csalogattuk a közönséget, a komolyzene és a jazz óriási befogadókészségre talál ebben a városban, ugyanakkor volt az 1956-os forradalmat és szabadságharcot bemutató képregény-kiállításunk is. Minden programunk kapcsán igyekszünk egyfajta párbeszédet létrehozni Belgium és Magyarország között. Mindig arra törekszünk, hogy ne csak kihozzuk ide a magyar kultúrát és a magyar tartalmakat, hanem párosítsuk is azt belga képviselővel, tudóssal, művésszel, aki reflektál, együtt dolgozik, együtt állít ki, vagy együtt zenél a magyarokkal. Így építjük a kapcsolatokat.

Leginkább honnan érkezik a Liszt Intézet közönsége?

– Kifejezetten sokat dolgozunk azon, hogy mindig megújuljon a közönségünk. A legtöbben Brüsszelből jönnek, ugyanakkor mindig vannak új látogatóink is. A környező városokból, pl. Antwerpenből is jönnek, Genfből is, ugyanis Belgiumban nagyon jó a vonatközlekedés és az ország területe sem túl nagy. Vallon területekről is érkeznek, olyan fesztivált is tartottunk, amely egy belga fesztivál hivatalos helyszíne lett. Ez egy filmművészeti fesztivál volt, amikor félmillió ember volt itt Brüsszel utcáin éjszakánként, és az intézetben négy nap alatt negyvenezer ember fordult meg. Akkor igazán nemzetközi közönséget láttunk vendégül, érkeztek Németországból, Franciaországból, Hollandiából is látogatók. Egyébként van egy állandó nézőnk Oostendeből, a tengerpartról, ő minden eseményünkre eljön, akár vasárnap, akár hétfőn tartjuk azokat. Az úriember galériát működtet Ootendeben, és eldöntötte, hogy támogatni szeretné a magyarokat. Hétköznap is gyakran bejön hozzánk, elvonatozik ide, elviszi a plakátjainkat, és kiteszi azokat a galériája kirakatába. Azt mondta, nincs semmilyen magyar szál a felmenői között, viszont emlékszik arra, hogy a szüleinek voltak magyar barátai, és arra is, hogy a szülei mennyire szeretik a magyarokat és mennyire pozitívan nyilatkoztak Magyarországról meg a magyar emberekről, neki pedig így öreg korára ez a velünk való találkozás egy gyerekkori élménnyel kapcsolódik össze, ezért keres bennünket állandóan. Tehát mindenki másért jön hozzánk, a mi dolgunk pedig az, hogy minél szélesebb képet mutassunk az országunkról, a nemzetünkről. Célunk továbbá kilépni kicsit a brüsszeli buborékból, találkozni a vidéki emberekkel, és programjainkkal eljutni a vidéki városokba is.

Az Ön megbízatása hány évre szól?

– Négy évre szól a megbízatásom, 2023 októbere óta látom el az igazgatói feladatokat. A közigazgatásból érkeztem, és egy nagyon megtisztelő felkérést kaptam a korábbi kulturális minisztertől, Csák Jánostól, akinek az volt a benyomása, hogy jó lenne, ha én vezetném a Liszt Intézetet az elnökségünk alatt és utána, ami nagyon megtisztelő volt számomra. Én hivatalosan a korábbi helyemre, a minisztériumba fogok visszamenni a kiküldetés után.