2024. február 28., szerda

„A hagyományokból merítkezem…”

Beszélgetés Koós Dezső Junior Prima Díjjal kitüntetett népi bőrművessel

Az adai Koós Dezső népi bőrműves neve sokak számára ismerősen hangozhat egyedi, minőségi bőrből készült használati tárgyai kapcsán. A fiatal alkotó Vajdaságban egyedülálló mester, aki a mutatós, egyéni igényeknek megfelelő termékeit nagy alapossággal és odafigyeléssel, kizárólag kéziszerszámokkal készíti el. A bőrművességgel nyolc évvel ezelőtt kezdett el foglalkozni, kezdetben autodidakta módon, majd 2018-ban felvételt nyert Nádudvarra egy szakközépiskolába, ahol sikeresen elsajátította a népi bőrműves szakmát. Ezután még nagyobb lendületet szerzett ahhoz, hogy folytassa tevékenységét. Páratlan, minőségi munkái az elmúlt években számos elismerésben részesültek, a közelmúltban a népművészet és közművelődés kategóriában Junior Prima Díjjal tüntették ki. A szakmai szervezetek jelöléseiből az öt tagból álló zsűri tíz harminc év alatti díjazottat választott ki, akik saját területükön a legeredményesebbeknek bizonyultak. Fontos szempont volt a döntés során, hogy az alkotó tevékenységen kívül melyik jelölt fordít nagy hangsúlyt arra, hogy saját területén a fiatalokat is képezze, tudását átadva hozzájáruljon az adott hagyomány, mesterség fennmaradásához. A tíz díjazott fejenként kétmillió forintos jutalomban részesült, amelyből az eddigi szakmai munkájukat, karrierjüket tudják továbbépíteni.

Koós Dezső jelenleg Palicson él, ott alakította ki a bőrművesműhelyét, ahol nap mint nap dolgozik, feltéve, ha ideje engedi, hiszen teljes állásban egy szabadkai bőrdíszműves cégnél dolgozik. Beszélgetőtársunk mindezek mellett néptáncoktatóként is tevékenykedik, a hobbijai közé pedig egyebek mellett a sörfőzés is odatartozik. Az iparművészt a munkásságáról, alkotásairól, az eddig megszerzett elismeréseiről és sok más érdekességről is kérdeztük.

Hol végezted el a tanulmányaidat és hogyan kerültél kapcsolatba a bőrművességgel?

– A zentai Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium és Kollégium képzőművészeti szakán tanultam, és szobrászként végeztem. A felsőoktatási tanulmányaimat a Kaposvári Egyetem Állattenyésztő szakirányán folytattam. A bőrművességgel 2015 nyarán kerültem kapcsolatba, amikor egy egyetemi gyakorlati félév során Ópusztaszeren Cseppentő Attila bácsiék társaságában lovasíjjászként különféle bemutatókon szerepeltem. Mivel hiányos volt a lovasviseletem, úgy döntöttem, készítek magamnak legalább egy tarsolyt – ami mára már vitrinbe került emlékül – és egy övet. A munkafolyamatot nagyon élveztem, ezért eldöntöttem, hogy szeretnék komolyabban is elmélyülni a kézművességben. Kezdetben autodidakta módon, hatalmas lelkesedéssel fedeztem fel a bőrművesség csínját-bínját, kisebb-nagyobb táskákat, pásztorkészségeket, bicskatokokat és dohányzacskókat készítettem, majd 2018 hozta meg számomra a nagy áttörést, amikor is a fejembe vettem, hogy felvételizek a Nádudvari Népi Kézműves Szakgimnázium és Kollégium kétéves népi bőrműves szakára. Ebben az intézményben nemcsak szakmai ismeretekkel és rengeteg jó tanáccsal gazdagodtam, hanem számos kiváló mesterrel is megismerkedtem. A képzés során elsajátítottam a munkafolyamat minden fázisát, a bőr kikészítésétől egész az alkotás befejezésééig, valamint megtanultam gyorsabban, precízebben és teljesen önállóan dolgozni. 2020 nyarán sikeresen levizsgáztam, aminek köszönhetően hivatalosan is népi bőrműves lettem. Közben megszereztem a lovastúra-vezetői, valamint a futószár első és második szintű szakképesítést, illetve van díjugrató rajtengedélyi vizsgám is.

Mesélj az alkotásaidról, a munkafolyamatról. Honnan szerzed be a munkádhoz szükséges alapanyagokat?

– Elsősorban megrendelésre dolgozom, illetve, ha időm engedi, a saját kedvemre, saját elképzeléseim szerint alkotok. Mindenképp szeretnék a jövőben még több időt fordítani a munkára, hogy minél jobban ki tudjak teljesedni. Alkotásaim minőségi, első osztályú olasz növényi cserzésű marhabőrből készülnek, amit szükség szerint festek is. A barna és zöld szín különböző árnyalatait használom legszívesebben. Vagy kész színt veszek, vagy porpigmentet, amivel a whiskybarnától az egészen sötét barnáig sokféle árnyalatot ki tudok keverni. A natúr bőrt porpigmentekkel festem be, amit ecettel és vízzel vegyítek, majd dörzsöléssel viszek fel a felületre. Ez csak felületi festés. A munka végén ezt még lekenem egy speciális bőrápolóval is, amivel ha nem is vízhatlanná, de cseppállóvá teszem a bőrt, így nem kopik olyan hamar ki. A munkám során a tervezéstől a kivitelezésig kizárólag kézzel dolgozom. Sokszor csontot vagy sárgarezet használok a csatok elkészítéséhez, amelyeket szintén kézzel faragok ki. Ma már egy olyan cégtől vásárolok, ahol rozsdamentes acél, illetve öntött, tömör, sárgaréz csatokat szerzek be, aminek az ára egy egyszerű csathoz képest lényegesen drágább, viszont sokkal minőségesebb. A munkám során különböző árakat, úgymint gömbölyű árat, varróárat, kalapácsot, tűket, élszedőket, gömbölyítőket, késeket, bicskákat használok. A bőrön túl szeretek belecsempészni más anyagot is az alkotásaimba, például kézzel szőtt vásznakat vagy különböző textileket. Az anyagok ily módon való kreatív kombinálásával készítek népies ihletésű mégis modern, XXI. századi használati tárgyakat. Amikor alkotok, a funkció, a forma és a díszítmény hármasságban gondolkodom. Ahhoz, hogy például egy mutatós összképű táskát adhassak ki a kezemből, jól el kell találnom az arányokat, a formát és a színeket. Az egyszerűség és a minőség nagyon fontos számomra. A bőrműves mesterséghez való viszonyomat mottóm is kifejezi: „Tiszta szívvel, csakis kézzel”. Igyekszem kizárólag olyan munkát kiadni a kezem alól, amelyre garanciát vállalok, hogy viselőjét egy egész életen át szolgálni tudja. A hagyományokból merítkezem, de a frissességre és rugalmasságra törekszem. Megfontolt és precízen dolgozó alkotónak tartom magam. Ebből kifolyólag a megrendelők megbíznak bennem, így legtöbbször rám bízzák a tárgyaik megjelenését is. Szeretek újat alkotni, saját utakat járni, ettől lesz egyedi a munkám. Az alkotáson keresztül járulok hozzá környezetem, nemzeti kultúrám gyarapításához, határon túli magyarként is. Népi kulturális örökségünket olyan kincsnek tartom, amelyet egyértelműen forrásként kell használnunk, ha valami egyedit szeretnénk alkotni. Éppen ezért nagy hangsúlyt fektetek a gyűjtésre is, az értékes régi darabok felkutatására. Terveim közé tartozik a helyi és környékbeli hagyományos mesterek tudását kutatni, ugyanis rendkívül fontosnak tartom azoknak az értékeknek a továbbadását, amelyeket a mestereimtől és a felmenőimtől kaptam, így biztosítva az utánpótlást és a folytonosságot.

Az öv, amely a vizsgamunkája volt a nádudvari szakközépiskolában (Koós Dezső archívumából)

Az öv, amely a vizsgamunkája volt a nádudvari szakközépiskolában (Koós Dezső archívumából)

Az első míves, kézzel készült, díszes csatja (Koós Dezső archívumából)

Az első míves, kézzel készült, díszes csatja (Koós Dezső archívumából)

Miért ragaszkodsz a hagyományokhoz és a kézi eszközökhöz?

– Minden folyamatot lehetne gépiesíteni, ami által gyorsabban, több alkotást tudnék készíteni, az azonban már nem én lennék. Azt gondolom, ha már megáldottak ezzel a képességgel, kár lenne nem élnem vele. Az alkotásaimra mindig egy csodaként tekintek, hiszen felemelő érzés számomra, hogy az ember milyen hihetetlen dolgokat tud a két kezével készíteni. Szerintem az alkotóknak ez adja a mindennapi motivációt, a lelki feltöltődést, hogy kiadhatja magából azt a motívumvilágot, ami benne van. Ezáltal másoknak is egy egyedülálló, exkluzív tárgyat tud kínálni, amit oly nagy odaadással és örömmel kreált. A termékeimtől való megválás néha érzékeny pont számomra, de boldog vagyok, hogy a megrendelők elégedettek a munkáimmal, illetve hogy örömmel hordják, viselik az alkotásaimat.

2019 óta rendszeresen zsűrizteted az alkotásaidat, és különböző rendezvényeken is megfordulsz, hogy bemutasd a szebbnél szebb, különleges munkáidat.

– Így van. Vajdaság-szerte járok táborokba, fesztiválokra, vásárokba és más eseményekre, hogy megismertessem úgy a fiatalokkal, mint az idősebbekkel a bőrművesség alapjait, és népszerűsítsem ezt a régi népi mesterséget. Idén az oromi Malomfesztiválon kézműves foglalkozásokat tartottam, a Vajdasági Magyar Táncháztalálkozó és Sokadalom vásározói és táncos fellépői között is részt vettem, valamint a szabadkai Interetno fesztiválon is bemutattam az alkotásaimat. A munkáim nagy részét szakmai zsűri által bíráltatom el. A legtöbb termékem mind minősített alkotás, ami még nagyobb értéket ad a tárgyaknak.

Milyen megrendeléseid vannak?

– Öveket, övtáskákat, válltáskákat és hátizsákokat rendelnek a leggyakrabban. Készítek női és férfi pénztárcákat, az egyszerű dísztelentől a szép motívumokkal ellátottig, valamint az áttört, domborított, szironyozott alkotásokig. A táskákat hagyományos növényi ornamentikákkal vagy motívumokkal díszítem. A táskák szépek, ízlésesek és hordhatók, a formájukkal és a motívumaikkal a mai emberek szívébe is belopják magukat. Támaszkodom a magyar motívumkincsre, de nem másolom, hanem egy kiragadott részletet átalakítok úgy, hogy az enyém legyen. Legtöbb vásárlóm vajdasági, de Magyarországról is sokan megkeresnek. Volt, hogy a néptáncosoknak is készítettem széles öveket, viseletkiegészítőre is kaptam már megrendelést. Minden új munka egy újabb kihívás számomra.

Koós Dezső hároméves korában ismerkedett meg a néptánc és a népművészet világával (Koós Dezső archívumából)

Koós Dezső hároméves korában ismerkedett meg a néptánc és a népművészet világával (Koós Dezső archívumából)

Kérlek, avass be minket az eddig elért eredményeidbe!

– 2019 illetve 2021 nyarán is részt vettem Törökországban a Büyükcekmece-i Nemzetközi Kulturális és Művészeti Fesztiválon, ahol közelebbről is megismerhettem a különböző nemzetiségek gazdag kultúráját, nem mellesleg a bemutatkozó kézműves mesterek közösségének lehettem a tagja a Nádudvari Szakiskola képviseletében. 2020-ban a XVII. Országos Népművészeti Kiállítás dél-alföldi és vajdasági regionális fordulóján díjazásban részesültem az alkotásaimmal, amelyek bejutottak a Békéscsabán megrendezett kiállításra is. 2021-ben az egész Kárpát-medencét felölelő második fordulóban a harmadik helyezést érdemeltem ki. A pályázat keretében az elmúlt öt év alkotásait vették figyelembe. Ez egy meghatározó élmény volt számomra. Ugyanebben az évben a XIV. Vándorlegény Országos Gyermek és Ifjúsági Népi Kézműves Pályázat dél-alföldi kiállításán alkotásommal kiemelt díjban részesültem, majd Debrecenben az országos kiállításon bőrműves szakágban első helyezést értem el. 2022 áprilisában a SALVAGE REcycling kézműves pályázaton első helyezéssel díjazták a tárgyaimat. Valamennyi alkotásom a Vajdasági Magyar Folklórközpont 2022 szeptemberében megnyílt Népi Iparművészeti Gyűjtemény állandó tárlatán megtekinthető. Ugyanakkor a Pesti Vigadóban megnyílt, a Magyar Művészeti Akadémia által megszervezett Életgazdagság című gyűjteményes népművészeti kiállításon is szerepeltek már az alkotásaim. A tavalyi év adventi időszakában a Darida Réka Alapítvány jóvoltából szerencsém volt kiutazni New Yorkba, ahol a Nádudvari Népi Kézműves Szakgimnázium mestereivel és diákjaival kézműves foglalkozásokat és táncházat tartottunk, illetve betlehemezést mutattunk be a kint élő magyar közösség tagjainak. Idén a Műcsarnok LélekFormák II. Népművészeti Nemzeti Szalon 2023 című kiállításán a Harminchárom elnevezésű szobában harminchárom fiatal alkotó mutatkozott be a népművészet megannyi rétegét képviselve. Ebben a teremben két hátizsákomat is kiállították. A 33-as terem anyaga ezt követően pedig a Summerfest Nemzetközi Folklórfesztivál keretein belül Százhalombattán kapott további lehetőséget a bemutatásra. Mindegyik díjamra nagyon büszke vagyok, és örömmel tölt el, hogy méltányolják a munkámat.

Mint mondtad, hároméves korodban ismerkedtél meg a néptánc és a népművészet világával, ami azóta is a mindennapjaid részét képezi. Mindemellett a családi vállalkozás útján beleneveledtél a hagyományos állattartásba is.

– A művészet valamilyen módon mindig az életem részét képezte. A néptánc, a népzene, a népi kézművesség, az állattartás, azaz a népi kultúra megannyi különböző ágazata összefonódik bennem, és áthatja a mindennapjaimat. Az elmúlt években, öt féléves néptáncoktatói képzésben is részt vettem, amellyel a táncos és oktatói kompetenciáimat gyarapítottam. Emellett több éve foglalkozom a Cécó műhely keretein belül a vajdasági és a Tisza menti táncanyag, tánczene és néphagyomány kutatásával, felélénkítésével és népszerűsítésével, illetve szélesebb körű megismertetésével. Tavaly január óta a párommal néptáncoktatóként is tevékenykedek. Hetente kétszer Hajdújárásra, Királyhalmára, valamint alkalomadtán Szajánba is ellátogatunk, hogy a különböző korcsoportú gyerekeknek, a legjobb tudásunk szerint adjuk át a néptánc szeretetét. A mindennapokhoz a tudásátadás öröme és kihívásai, valamint a növendékek felől érkező örök kíváncsiság ad motivációt. Hosszútávú célunk, hogy a helyi táncanyag visszakerüljön a hétköznapokba, korábbi funkciójához hasonlóan szórakozást és közösségi élményt nyújtson. Ennek érdekében a táncházakban és a táncpróbákon, illetve egyéb informális körülmények között is igyekszem a környezetem számára ismertté és elérhetővé tenni a helyi népi kultúrát.

A táskákat hagyományos növényi ornamentikákkal vagy motívumokkal díszíti (Koós Dezső archívumából)

A táskákat hagyományos növényi ornamentikákkal vagy motívumokkal díszíti (Koós Dezső archívumából)

Hogyan érintett a Junior Prima Díj elnyerése? Milyen jövőbeli célok lebegnek előtted?

– A Junior Prima Díjra olyan szervezetek, illetve magánemberek tudnak felterjeszteni, akik már rendelkeznek ezzel az elismeréssel. Nekem csak az volt a feladatom, hogy írjak egy szakmai önéletrajzot, amit továbbítottak a zsűritagoknak, akik eldöntötték, hogy érdemes vagyok-e erre a kitüntetésre. A díjat ünnepélyes keretek között Budapesten vettem át, ahol a családom és a párom, valamint Benő Tamás mesterem is jelen volt. Egy igazán megható, szép pillanatot élhettem át. Hatalmas megtiszteltetés ért, de nem gondolom, hogy emiatt hátra kellene dőlnöm. Inkább egyfajta megerősítést adott, hogy valamit jól csinálok, és rendkívüli módon motivál, hogy továbbra is folytassam ezt a mesterséget. A megnyert összeg árából még finomabb, kézi eszközöket vásárolok majd, hogy még szebbek, egyedülállóbbak legyenek az alkotásaim. A jövőbeli céljaim közé tartozik, hogy továbbra is minél magasabb szinten műveljem ezt a szakágat, illetve hogy megszerezzem a Népművészet Ifjú Mestere titulust, amelyre öt kimagasló alkotást kell készítenem, és egy szakdolgozattal alátámasztanom. Ez a legmagasabb szakmai díj, amit 35 éves kor alatt el lehet érni.

Nyitókép: Koós Dezső népi bőrműves