Idén Penovác Endre festőművész és dr. Sela Muhareb szülész-nőgyógyász szakorvos kapta Topolyán a Pro Urbe díjat. Dr. Sela több mint harminc évet dolgozott Topolyán, a Dr. Hadzsy János Egészségház szülészetén. Becslése szerint mintegy háromezer gyermek születésénél volt jelen. Pályafutása azonban nem itt kezdődött. Belgrádban és Banja Lukában, valamint rövid ideig Jordániában is praktizált. Hatezerre vagy annál többre tehető a születések száma, amelyeknél jelen volt.
Feleségével, Melindával és lányával, Aisával (Tóth Péter felvétele)
A díjazott életútja korántsem tekinthető szokványosnak. 1949-ben palesztin családban született Jaffa városában, amely ma már Tel-Aviv része. A térség abban az időben is különféle fegyveres konfliktusok és geopolitikai feszültségek helyszíne volt. 1948-ban megalakult Izrael Állam. Rögtön ezután a palesztin-arabok és a környező arab államok megtámadták Izraelt. Kitört az első arab–izraeli háború, amely az arab fél vereségével ért véget. A vereség következménye volt a „palesztin exodus”. Több mint hétszázezer ember, a lakosság zöme elhagyta lakóhelyét. Mindezek miatt 1955-ben dr. Sela családjának is a jordániai Ammán városába kellett költöznie. Ott végezte el az általános iskolát, majd a gimnáziumot is. A családban szinte mindenkinek felsőfokú végzettsége volt. Jogász, mérnök, agronómus is akadt már, orvos azonban még nem volt a családban. Ezért arra próbálták rábeszélni, hogy orvosi egyetemre iratkozzon. Voltak olyan elképzelések és felvetések is, hogy ezt majd Szíriában teheti meg, illetve más lehetőségek is felmerültek. Egyik ismerősétől azonban hallott arról, hogy az akkori Jugoszláviában az illetékes minisztériumok együttműködése nyomán úgy folytathatná tanulmányait, hogy még tandíjat sem kellene fizetnie. A palesztinok körében abban az időben hatalmas tekintélynek örvendett Josip Broz Tito mint az el nem kötelezett országok alapítója Nasszerrel és Nehruval.
Titóról és Jugoszláviáról csupa jót hallott abban az időben mindenkitől, ezért aztán a minisztériumban kérelmezte, hogy itt tanulhasson. 1967-ben érkezett meg Belgrádba. Négy hónapos intenzív nyelvtanulás következett, ugyanis ahhoz, hogy az egyetemen tanulni tudjon, először el kellett sajátítania az oktatás nyelvét. 1968 júniusában sikeresen felvételizett az orvosi egyetemre. Megismerkedett egy ottani lánnyal, és még mielőtt orvos lett volna, az egyetemi évei alatt meg is nősült. Abból a házasságból két fia született. Amikor befejezte egyetemi tanulmányait, majd pedig a specializációt is, Belgrádban nem kapott állást. Abban az időben rengeteg orvos keresett munkát. A sors úgy hozta, hogy Banja Lukába került, ahol 1989-ig dolgozott. Akkor az apósától értesült arról, hogy Topolyán nőgyógyászt keresnek. Felvette a kapcsolatot az akkori igazgatóval, dr. Gruja Miloševvel, aki állást ajánlott neki.
Középen az apa, balról az öccse, fenn a húga, Rabiha a férjével (Tóth Péter felvétele)
Ideérkezése is érdekes történet. Felült a vonatra, hogy Topolyán személyesen jelenjen meg az állásinterjún. Leszállt a vonatról, és ahogyan utasították, a város északi részén kezdte keresni az egészségházat. Valójában kórházat keresett, ugyanis abban az időben a zsargonban még kórháznak hívták a topolyai egészségházat, valószínűleg azért, mert korábban volt ott olyan részleg is, ahol bent feküdtek a betegek, akiken kisebb sebészeti beavatkozásokat végeztek. Mivel kórházat keresett, úgy vélte, hogy H betűs útjelzőt kell keresnie. Ilyet viszont nem talált. Már Zobnaticánál járt, amikor belátta, hogy kórházat itt már nem talál. Visszafordult, mégpedig abban a hitben, hogy valami tévedés, félreértés történt, vagy valamilyen átverés áldozata lett. Azt már tudta, hogy a vasútállomás a város keleti részén van, ezért lefordult az egyik utcában kelet felé. Ott azonban egy afféle kioszkot látva arra gondolt, megkérdezi, hogy nincs-e itt kórház valahol a közelben. A kioszk valójában az egészségház portásfülkéje volt. A portás pedig azonnal karon ragadta, és azt mondta, hogy ő az, akire várnak, az új nőgyógyász. Elvezette az igazgatóhoz, és akkor kezdett el Topolyán dolgozni.
Arra is emlékszik, hogy amikor először jelentkezett az osztályon, Olga nővér – akivel később nagyon sok szülésnél együtt teljesítettek szolgálatot – megtréfálta. Mivel nem beszélt magyarul, gyorsan megtanított vele néhány szót, hogy azokkal köszöntse leendő feletteseit. Mivel ezek többnyire obszcén kifejezések voltak, azok előbb igencsak meglepődtek, majd amikor rájöttek, honnan ered a tanítás, együtt derültek az eseten. Dr. Námesztovszki Zoltán volt akkor a részleg főorvosa, aki néhány évvel ezelőtt szintén megkapta a Pro Urbe díjat. Dr. Sela visszaemlékezése során azt is elmondta, hogy nagyon készséges volt a kórház igazgatója és az akkori polgármester, Dragutin Lekić is. Segítettek neki ideiglenes lakást találni, mindenben támogatták. A felesége viszont nem követte Topolyára, így a kapcsolatnak rövidesen vége szakadt, elváltak útjaik. Itt ismerkedett meg későbbi második feleségével, Melindával, akivel rövidesen össze is házasodtak. A 90-es évek elején azonban Szerbiában is nehéz idők következtek. Az 1993-as hiperinfláció idején úgy gondolták, hogy Jordániában próbálnak szerencsét. A térség akkor is háborús konfliktusok helyszíne volt. Próbált orvosként állami intézményben elhelyezkedni, de azt tapasztalta, hogy egyes családok kisajátították az állami intézményeket, és csak a rokonaikat, közeli ismerőseiket alkalmazzák, ezért úgy döntött, hogy csatlakozik egy magánrendelő működtetőjéhez. Így kezdett el ott praktizálni. Abban az időben azonban az ott élő emberek nagyon szegények voltak. Doktor Seláról közismert Topolyán is, hogy sohasem az anyagiak motiválták. Elmondása szerint Jordániában úgy zajlott a munka, hogy öt páciens közül négynek nem volt pénze, fizetés nélkül távozott. Ötből esetleg egy ember tudta néhány dollárnyi összeggel honorálni a munkáját. Ilyen körülmények között anyagi szempontból végül fenntarthatatlanná vált a helyzet, ezért 1996-ban feleségével, Melindával együtt visszaköltöztek Topolyára, ahol ismét a szülészeten kezdett el dolgozni. 1997-ben megszületett közös gyermekük, Aisa.
Muszlim vallású, de tiszteli a felesége hitét, a katolikus vallást is (Tóth Péter felvétele)
Fontos a tapasztalat
Elmondása szerint mindig is kedvelte a matematikát, a kémiát és a fizikát is. Nagyon szereti ugyanakkor a gyermekeket is. Amikor választási lehetőség előtt állt, a nőgyógyászatra, a kardiológiára és a radiológiára lehetett szakosodni. A gyermekek szeretete miatt döntött az előbbi mellett. A topolyai Dr. Hadzsy János Egészségház szülész-nőgyógyászaként többnyire szép pillanatokat élhetett meg, hiszen mintegy háromezer esetben segített a szülő nőknek. Úgy emlékszik vissza, hogy Banja Lukában is sok szeretettel fogadták. A hivatás, amelyet máig gyakorol, véleménye szerint nagyon hálás, ám egyben felelősségteljes is. Mindig arra törekedett, hogy maximálisan helytálljon. Amikor dolgozik, csak a munkára koncentrál, mert fontosnak tartja a maximális türelem és a teljes koncentráció meglétét. Egész életét a nőgyógyászatnak szentelte. A szülészeten a nappali beosztás mellett sokszor vállalt éjszakai ügyeleteket is, amihez rendkívül fontos volt a felesége megértő viszonyulása is. Úgy érzi, a páciensei mindig hálásak és elégedettek voltak. Természetesen voltak olyan pillanatok is, amikor igazán nehéz döntéseket kellett meghoznia. Véleménye szerint a szakirodalom tanulmányozása mindig hasznos, de a gyakorlati tapasztalatok mindennél többet érnek.
Szabadidejében sakkozik, újságot olvas, rejtvényt fejt. Az egyik volt kolléganője megkérte, hogy dolgozzon nála egy magánjellegű poliklinikán. Örömmel tett eleget a felkérésnek, így most nyugdíjasként időnként ott rendel. Egykori páciensei, akiknek szükségük van a szakértelmére, ott fordulhatnak hozzá. Az tölti el örömmel és megelégedettséggel, ha segíteni tud az embereken. Többen is mesélték róla, hogy a megszületett babára ráfújt, mire az felsírt. Még olyan hiedelem is terjengett róla, hogy így lehel lelket a megszületett gyermek testébe. Erről ő maga azt nyilatkozta, hogy nincs szó ilyesmiről. Van viszont olyan tapasztalata, hogy valószínűleg vidékünk szokásaiból, éghajlatából eredően esetenként már a születendő magzat kicsit túltáplált, túlsúlyos, ami az anya táplálkozásával is összefüggésbe hozható. Ilyenkor egy fuvallat, légáramlat hozzásegíti a „lusta” babát ahhoz, hogy felsírjon. Azt is elmondta, muszlim vallásúként tiszteletben tartja az itteniek, így a felesége vallását is. Véleménye szerint ezek a vallások egy tőről fakadnak, csak később különbözőképpen értelmezték a Szentírást, a muszlimoknak és a keresztényeknek azonban vannak közös szentjeik. Mindkettő egyistenhívő, ábrahámi vallás.
Dr. Szakmány Major Edit, egykori kolléganője készített róla portrét (Tóth Péter felvétele)
Meghökkentő, érdekes esetek
Mindenkivel történnek meghökkentő esetek. Ha pedig valaki csaknem ötven éven át szülész-nőgyászként tevékenykedik, akkor mindenképp vannak emlékezetes, különleges esetek az életében. Egy ilyen eset a családjában is történt, igaz, ahhoz szakorvosként nem volt semmi köze. Három lánytestvére és egy öccse van dr. Selának, aki elmesélte, hogy az édesanyjuk már 51 éves volt, amikor furcsán nőni kezdett a hasa. Orvoshoz fordult, Jordániában azonban akkor nem álltak rendelkezésre olyan eszközök, mint az ultrahang és egyebek. A tünetek alapján az orvos azt mondta neki, hogy sajnos valamilyen daganat lehet, további vizsgálatokra van szükség. Néhány nap múlva azonban, még mielőtt a vizsgálatokat megejtették volna, a „daganat” megmozdult, majd rugdosni kezdett. Így született meg legfiatalabb húga, aki a Rabiha nevet kapta, ami arabul azt jelenti: jutalom. A szülők ugyanis úgy élték meg, az élet ilyen formában jutalmazta meg a családot.
Szintén nem mindennapi az egyik belgrádi eset. Amikor dr. Sela ott dolgozott egy nagy szülészeti központban, vele történt meg a furcsaság. Az internet és a mobiltelefon mint a kapcsolattartás eszköze még nem volt elterjedve. A családfő fiút szeretett volna, és a szülészeten telefonon érdeklődött, hogy milyen nemű gyermeket szült a felesége. Érdekes módon azonban két azonos nevű nő is szült egyszerre, az egyik fiút, a másik kislányt. Az orvos persze nem gondolt erre, így amikor a nevet hallotta, megtalálta azt a nőt, akit ugyanúgy hívtak, és fiút szült, majd közölte, hogy anyuka és a fiú is jól van. Az apuka nagy bulit csapott örömében, hogy fia született. Amikor azonban jött a babáért és az asszonyért, kislányt adtak a kezébe, ami miatt tiltakozott. Végül csak egy gyorsan lefolytatott vizsgálattal tudták lezárni az ügyet. Megállapították a tévedés okát, az apukának bebizonyították, hogy a kislány az ő gyermeke, csupán a véletlen egybeesés miatt kapott téves tájékoztatást.
Egy másik érdekes eset, amelyet elmesélt, szintén abból a korból ered, amikor Belgrádban dolgozott egy nagy szülészeti központban, és még nem voltak korszerű vizsgálati módszerek, így nem tudták előre, hogy négyes ikrek fognak születni. Az érintett családban már volt négy gyermek, valamennyien kislányok. Amikor megindult a szülés, akkor sorban született egy kislány, majd még egy, majd a harmadik is. Mivel otthon is kizárólag lányok voltak, majd természetes úton megszületett még három, örültek, hogy minden rendben van, és egészséges mindenki. Dr. Sela azonban felfigyelt rá, hogy – csodák csodájára – még egy gyermek fejecskéje megjelent a szülőcsatornában. Mondta is, hogy ez lesz biztosan a kisfiú. A negyedik gyermek is megszületett, testvéreihez hasonlóan mindenféle gond nélkül, ám nem fiú, hanem akárcsak a többiek, ő is kislány lett.
A Pro Urbe díjat a topolyai önkormányzat illetékeseitől vehette át (Tóth Péter felvétele)
Egy másik érdekes eset, amelyet elmesélt, szintén abból a korból ered, amikor Belgrádban dolgozott egy nagy szülészeti központban, és még nem voltak korszerű vizsgálati módszerek, így nem tudták előre, hogy négyes ikrek fognak születni. Az érintett családban már volt négy gyermek, valamennyien kislányok. Amikor megindult a szülés, akkor sorban született egy kislány, majd még egy, majd a harmadik is. Mivel otthon is kizárólag lányok voltak, majd természetes úton megszületett még három, örültek, hogy minden rendben van, és egészséges mindenki. Dr. Sela azonban felfigyelt rá, hogy – csodák csodájára – még egy gyermek fejecskéje megjelent a szülőcsatornában. Mondta is, hogy ez lesz biztosan a kisfiú. A negyedik gyermek is megszületett, testvéreihez hasonlóan mindenféle gond nélkül, ám nem fiú, hanem akárcsak a többiek, ő is kislány lett.
Nyitókép: Dr. Sela Muhareb a Pro Urbe díjjal (Tóth Péter felvétele)
