2024. április 14., vasárnap

Minden cseppje kincs

Augusztus 1-je az anyatejes táplálás világnapja, amely fontos társadalmi üzenetet hordoz magában. Célja, hogy felhívja a figyelmet a szoptatás jelentőségére, hogy a kismamák minden támogatást és nélkülözhetetlen információt megkapjanak kisbabájuk anyatejes táplálásához, hiszen az első hónapokban ez az egyetlen módja annak, hogy a csecsemő minden tápanyaghoz és táplálékhoz természetes úton hozzájusson. Habár a vezető nemzetközi szervezetek, köztük az Egészségügyi Világszervezet is az anyatejes táplálás mellett kampányol, a szoptatás gyakran akadályokba ütközik. Felmerülő probléma esetén a legjobb szakemberhez fordulni, ma már hazánkban is praktizálnak okleveles laktációs, úgynevezett IBCLC-szaktanácsadók, akik a szoptatott csecsemő és a szoptató anya különleges igényeit szem előtt tartva igyekeznek megelőzni, felismerni, illetve orvosolni a felmerülő problémákat. A zentai Tomić Edina szaktanácsadóként 2021 óta igyekszik minden tudásával a kismamákat segíteni, vele készült interjúnkban a laktáció során felmerülő nehézségekről, a tanácsadó szerepéről, a szoptatás sikerességéről beszélgettünk.

Miért lettél szoptatási tanácsadó, illetve mi a menete annak, hogy valaki azzá váljon?

– 2015-ben született meg a fiam. Édesanyává válásom hozta el számomra azt a felismerést, hogy ez az a terület, amiért megdobban a szívem. Akkor köteleztem el magam a szoptatástámogatás mellett, akkor tudatosult bennem, hogy mindazt, amire nekem szükségem lett volna kezdőként, én is megadhatom az édesanyáknak: segítsek nekik a szoptatási céljaik elérésében, bátorítsam őket, megerősítsem őket a mindennapos feladatokban a szoptatás körül. A nemzetközileg elismert IBCLC szoptatási szaktanácsadó cím megszerzéséhez szükséges alkalmassági követelmények teljesítése szempontjából három lehetséges bemeneti útvonal létezik. Ezek közül az első, nálunk is járható út alapja az egészségügyi végzettség, továbbá a vizsga feltétele minimum 90 óra laktáció-specifikus képzésen való részvétel és 1000 óra laktáció-specifikus klinikai tanácsadási tapasztalati óra. Ha ezek megvannak, a jelölt számára nyitott az út, hogy elkezdje az igen komplex, sok témakört felölelő IBLCE vizsgára való felkészülést. A bizonyítványt aztán ötévente kell megújítani, így a tudás szinten tartása, a legújabb kutatási eredmények ismerete, a folyamatos továbbképzés elengedhetetlen része a laktációs szaktanácsadói munkának.

Mi mindenben segíthet egy tanácsadó?

– Egy laktációs szaktanácsadónak igen összetett a feladata. Tőle akkor lehet és tanácsos segítséget kérni, ha a kismama naprakész, hiteles információkkal szeretne felkészülni a szoptatásra, ha az édesanya elbizonytalanodott, vagy ha szoptatási gondok merülnek fel. Például, ha túl kevés vagy túl sok a tej, ha fájdalmas, sebes, gyulladt vagy ödémás az anya melle, ha fájdalmas a szoptatás, elzáródott tejcsatorna esetén, ha a baba nem akar vagy nem tud szopni, ha a baba lassan gyarapszik, ha az anya krónikus vagy akut betegsége miatt akadály gördül a szoptatás elé, ha a baba speciális állapota miatt nehezebb a szoptatás, ha alternatív táplálási módra van szükség, ha az anya tanácstalan vagy összezavarodott, ha az anyának megerősítésre, támogatásra van szüksége, ha kezdődik a hozzátáplálás, de az anya még sokáig folytatni szeretné a szoptatást, ha az anya abba szeretné hagyni a szoptatást, vagy nehézségei adódnak az elválasztódási folyamattal, ha az anya visszamegy dolgozni, de szeretné folytatni a szoptatást... A szoptatási tanácsadó alapos, mindenre kiterjedő kikérdezéssel kezdi a munkát. Meghallgatja az anya céljait, felméri az aktuális helyzetet, megnézi, hogy az anya hogyan teszi mellre a kisbabáját, végigkísér egy szoptatást, felméri, hogy a baba hatékonyan szopik-e, hogy elég tejhez jut-e, hogy kényelmes-e a szoptatás a babának és az anyának is, és általában sor kerül a mell és a baba szájának vizsgálatára. Személyre szabott javaslatokat tesz a változtatásra, megmutatja a gyakorlatban is a megfelelő mellre tételt, a kényelmes szoptatási pozíciókat, hogy hogyan tudja az édesanya elérni, hogy kisbabája hatékonyan szopjon, vagy bemutatja a segédeszközök helyes használatát, amennyiben indokolt. Az erős masszírozás árt a melleknek, ugyanakkor megtanítja a kíméletes fejést, ha az szükséges. Egy tanácsadás hossza 1,5 és 3 óra közötti időtartam. Amennyiben a fennálló probléma a tanácsadó kompetenciáján kívül esik, annak határait át nem lépve, továbbhaladási lehetőségeket keresve segít megtalálni a megfelelő szakembert, egészségügyi szolgáltatót, és a családot továbbirányítja hozzá. A szoptatási tanácsadó soha nem vonja kétségbe az édesanya érzelmeit és szükségleteit. Nem beszéli rá a szoptatásra és nem is beszéli le róla. A tanácsadás során lehetőségeket mutat be, hiteles, bizonyíték-alapú ismereteket ad át. Arra törekszik, hogy megfelelő, teljes körű, objektív és pontos, részrehajlástól mentes információkat nyújtson ahhoz, hogy az édesanya képes legyen informált döntést hozni. Mert mindig az anya dönt, a szoptatási szaktanácsadó pedig a döntése végrehajtásában segíti őt.

Milyen problémával fordulnak hozzád legtöbbször a kismamák?

A leggyakoribb probléma, amellyel keresnek, a mell elutasítása és a nem elég tej kérdésköre.

Környékünkön még gyerekcipőben jár ez a hivatás, nyitottak a kismamák, egyáltalán mernek segítséget kérni?

– Valóban, talán még most is akad, aki nem tudja, hogy léteznek olyan szakemberek, akik kifejezetten a szoptatás támogatásával foglalkoznak. Ám elmondhatom, hogy egyre többen vannak azok, akik hozzánk fordulnak. Bízom benne, hogy idővel – és nem is sokára –, olyan természetes lesz szoptatási probléma esetén szoptatási tanácsadót felkeresni, mint fogfájáskor fogorvoshoz menni. Régebben, amikor még több generáció együtt, nagycsaládokban élt, a legtöbb nő már egészen kiskorától szívta magába azt a tudást, ami a sikeres szoptatáshoz szükséges. A baba táplálására vonatkozó ismeretek könnyen elérhetők voltak a családtagokon, szomszédokon és barátokon keresztül, akik a felnövekvő generáció számára mintaként és támogatóként szolgáltak. Ma viszont felnőhet egy lány úgy, hogy egyetlen anyát sem látott szoptatni maga körül. A jelenlegi fejlett világban a szoptatás tudományának átadása már nem olyan könnyű. Manapság is sokan vannak a kismama környezetében, akik örömmel adnak neki szoptatási tanácsot. Jogosan merülhet fel a kérdés, hogy akkor minek a szoptatáshoz külön szakember? Azért, mert előfordul, hogy speciális felkészültségre van szükség egy-egy probléma vagy nehézség megoldásához. Ilyenkor érdemes minél előbb szaksegítséget kérni, mert hatékony és időben érkező támogatással a legtöbb probléma orvosolható.

Bár az Egészségügyi Világszervezet (WHO) ajánlása szerint a csecsemőket 6 hónapos korukig kizárólag anyatejjel kellene táplálni, a felmérések szerint nálunk ez a százalék igen alacsony. Szerinted ennek mi lehet az oka?

– Igen, a WHO, az UNICEF és valamennyi mértékadó gyermekgyógyászati szakmai fórum a csecsemő hat hónapos koráig kizárólag anyatejes táplálást javasol, majd ezen túlmenően azt ajánlja az anyáknak, hogy legalább a gyermek kétéves koráig vagy akár azon túl is folytassák a szoptatást, addig, amíg a kicsi magától le nem mond róla. Nem lehetünk sajnos elégedettek, ha a szerbiai helyzetet összevetjük a nemzetközi ajánlásokkal. Az ennek megfelelően féléves korig kizárólag szoptatott csecsemők aránya ugyan emelkedett az elmúlt évek során (2014-ben 12,8%), de 2020-ban még mindig csak 24%-os volt. A jelenlegi globális forgatókönyv a szoptatási mutatók lassú javulásával és az egyre növekvő tápszeriparral valódi aggodalomra ad okot. A mai modern világ nagyon sok ponton gördít akadályt a laktáció elé. Az édesanyák szoptatási sikerének számos gátja lehet: a tápszerek etikátlan marketingje, az ellentmondó információk, a nem egységes tanácsok, a helytelen ismeretek, a támogatás hiánya, a bébiipar, a média, a törvényhozás, az önbizalomhiány... A Lancet, egy rangos nemzetközi orvosi folyóirat feltárja, hogy a tápszergyártó cégek kihasználják a szülők érzelmeit és aggodalmát a gyermekük egészségével, fejlődésével és viselkedésével kapcsolatban. A normális, életkori sajátosságok kórosként való beállítása az általuk széleskörűen alkalmazott marketingtechnika, aminek kapcsán termékeikkel megoldást ígérnek ezekre a jelenségekre, például azt, hogy csökkentik a sírást és a nyűgösséget, segítenek a kólikán, meghosszabbítják az éjszakai alvást stb... Ezek a helyzetek azonban sikeresen kezelhetők lennének tápszeradás nélkül, ha a családok megfelelő, hiteles információt és támogatást kapnának. A szoptatás népszerűsítése, támogatása, elősegítése és védelme olyan cél, melynek elérésével a társadalom minden tagja nyer. Nagyon fontos, hogy erőfeszítéseket tegyünk ennek érdekében, és ez csak csapatmunkával érhető el.

Mi az, ami miatt sokan feladják?

– Tapasztalatom szerint elsősorban az, hogy a hiteles információk helyett még mindig a tévhitek uralják a szoptatás világát, de az is nagyban hozzájárul a feladáshoz, hogy az édesanyák nem kapnak megfelelő támogatást, és sokszor a bizalom hiánya is okolható érte. Pedig az édesanyák kezében hatalmas kincs van: a szoptatás. Ez messze nemcsak egy táplálási mód, hanem védelem a betegségektől, a leghatásosabb vigasz és a legkülönlegesebb kapcsolat, párbeszéd anya és gyermeke között. Ennek ellenére a szoptatás semmiképpen sem jelenthet kényszert. Vannak anyák, akik nem tudnak szoptatni és vannak olyanok is, akik nem szeretnének szoptatni. Kulcsfontosságú, hogy ezek az anyák is minden támogatást megkapjanak ahhoz, hogy a lehető legjobb megoldást tudják választani gyermekük táplálására és gondozására, ami az ő egyedi helyzetükben megvalósítható. Elengedhetetlen azonban, hogy a döntésüket teljes körű tájékoztatás alapján hozzák meg.

Szaktanácsadóként mi a véleményed, mi kell a sikeres szoptatáshoz?

– Széles körben elterjedt vélekedés, hogy a szoptatás sikerét testi adottságok befolyásolják, vagyis vannak szerencsés és kevésbé szerencsés nők. Valójában a nők legfeljebb csak 3%-ánál nem lehetséges a szoptatás, mert például kevés a tejet termelő mirigyállományuk, vagy olyan betegségben szenvednek, ami miatt nem, vagy alig termelődik tej. Ennél viszont jóval több édesanya panaszkodik arra, hogy kevés a teje, nem sikerült a szoptatás, ám ezek többnyire olyan esetek, amikor orvosolható a probléma, mert abból fakad, hogy a csecsemő nem kerül elég gyakran mellre, vagy valamilyen okból nem hatékony a technikája. Legtöbbször nem az anatómiai adottságokkal van gond, hanem a helytelen szoptatási gyakorlattal, amely a túl korán megkezdett hozzátáplálással, indokolatlanul adott pótlással vagy a cumihasználattal függ össze. A szoptatás sikerének kulcsa az elhatározás, a helyes információk begyűjtése, a támogatás, valamint az édesanya önmagába és gyermekébe vetett hite. Az anyák 97%-a képes lehet szoptatni gyermekét, ha mindez adott. A hiteles ismeretek birtokában az akadályok könnyebben leküzdhetők, vagy akár el is kerülhetők. Ha már a várandósság ideje alatt felkészül a kismama, akkor tudni fogja, hogy milyen gyakran, mennyi ideig és milyen jelekre szoptassa a babáját, hogyan kell helyesen mellre tenni a csecsemőt, hogy mi az igény szerinti szoptatás, mit jelent a kereslet-kínálat elve, hogy anyamellen és anyatejen kívül nincs szüksége másra a csecsemőnek, hogy miből látja, hogy eleget szopott-e a gyermek stb… Tanulással, felkészüléssel értékes napokat nyerhet az édesanya. Ezzel egyidejűleg az apáknak rendkívül jelentős szerepük van a szoptatás alakulásában, hiszen ők az édesanyák legfőbb támaszai. Ha egy családtag vagy barát az anya helyett elvégzi a házimunkát, ételt készít, bevásárol, még akkor is, ha ezek nem közvetlenül a szoptatásról szólnak, a szoptatást támogatják. A társadalom minden tagját hozzá kell segíteni ahhoz, hogy felismerje a szoptatás jelentőségét, és megtalálja azt a módot, amellyel a szoptató anyákat támogatni tudja, mert ez mindannyiunk érdeke és egyben felelőssége is. A szoptatás olyan, mint egy soklábú asztal, amelynek csak egyik lába a táplálás, de igazán stabilan akkor áll, ha nem csavarjuk ki (túl hamar) a többit.

Nyitókép: Ótos András felvétele