Feketéné Kovács Judit mentálhigiénés szakember, jelenleg integratív babaterápiát tanul. Ez egy rendkívül érzékeny és sokszínű módszer, ami számos irányzatból merítve építkezik, többek között a pszichoanalízisből, a kötődéselméletből, a fejlődéslélektanból, a traumafókuszú és a testorientált elméletekből is, a célja pedig az, hogy segítsen feldolgozni a baba korai testi-lelki tapasztalatait. Hiszen a kisbabákat már az anyaméhben és a születésük során is rengeteg ingerélmény éri, ezek földolgozása pedig nem mindig megy zökkenőmentesen.
A szakember áprilisban Zentán járt, hogy az itt élő édesanyák számára is elérhetővé tegye a kisbabájuk élményeinek megértéséről szóló tudást. Arról kérdeztük, miért és hogyan sírnak a babák, és mit tehet a szülő a megnyugtatásukért.
Miért sírnak a kisbabák?
– A sírás a babák számára kommunikáció. Egy éppen megszületett csecsemőnek nem nagyon van más eszköze arra, hogy közöljön valamit, mint a sírás. Használ ugyan testbeszédet is, ami kezdetben tudattalan mozdulatokból áll, de az elsődleges kommunikációs eszköze mégiscsak a sírás.
Hogy nyugtatható meg egy kisbaba?
– Az integratív babaterápia tekintetében háromféle sírást különböztetünk meg. Ahhoz, hogy megnyugtassuk a kisbabát, először tudnunk kell, melyik sírásról van szó. Az egyik a szükségleti sírás, amikor a baba éppen aktuális szükséglete váltja ki a sírást. Ez tulajdonképpen egy felkérés arra, hogy anya, gyere ide, szükségem van arra, hogy kielégítsd valamelyik szükségletemet: megetess, pelenkát cserélj, szórakoztass, megnyugtass. Van az emlékezeti sírás, amikor a baba egy korábbi élmény hatása alá kerül. Például a születése során vagy a magzati időszakban átélt egy negatív élményt, ami egy külső hatásra újra felelevenedik benne. Ez egy nagyon nehéz, sikító, nem megnyugtatható sírás. A harmadik fajta sírás pedig a disszonanciasírás. Ilyenkor a baba a környezetében lévő feszültség miatt sír. Ha a vele lévő anyuka, apuka vagy más személy jelentős szorongást él át, vagy nagyon nehéz élmény éri, például egy halálesetről értesül, akkor a baba is átéli ezt a stresszt, és emiatt sír. A megnyugtatás módja tehát attól függ, melyik sírásról van szó. A szükségleti sírásnál ki kell elégíteni a szükségletét: kicseréljük a pelenkáját, adunk neki enni, elringatjuk, összebújunk. Disszonanciasírás esetén a baba akkor tud megnyugodni, ha előbb a gondozó is megnyugszik, de az is megoldás lehet, ha átadjuk valakinek a babát, aki nyugalommal tud vele lenni. Az emlékezeti sírással egy kicsit nehezebb dolgunk van, mert ekkor a babának általában arra van szüksége, hogy meghallgassuk. Ez viszont igen nehéz tud lenni a szülők számára. Ezért itt az első lépés az, hogy a szülő önmagát nyugtassa meg, hogy megfelelő teret tudjon adni a babájának ahhoz, hogy elsírja neki a bánatát. Ez sokszor egyébként órákig eltartó, nagyon heves, önkívületi sírás is lehet. Ilyenkor a baba újra átéli azokat a nehéz helyzeteket, amiket korábban megtapasztalt, és azzal tudjuk megnyugtatni, hogy ott vagyunk neki, akár testkontaktusban, magunkhoz ölelve őt, nyitott szívvel, szeretettel.
Hogyan tudjuk megkülönböztetni ezt a háromfajta sírást?
– Ez nagy feladat a szülőnek, főleg ha az első gyermekéről van szó. Az első három hónap alapvető feladata, hogy megismerjük egymás jelzéseit. Nagyon fontos, hogy ne várjuk el önmagunktól, hogy egyből megkülönböztessük a kisbabánk sírásait. Ha sír a baba, és leellenőriztük, hogy nem éhes, nem nagyon nedves a pelenkája, nincs valami fájdalma, akkor látni fogjuk, hogy ez nem szükségleti sírás. Ekkor továbblépünk. Ezután végigvesszük, mi történt az elmúlt pár órában, felkavart-e bennünket valami, ami hatással lehet a babára. Ha disszonanciasírásról van szó, akkor a nyugodt környezet biztosításával elmúlik a sírás. Az emlékezeti sírást egészen fel lehet ismerni, mert olyan hanghatással jár, ami már a szülői toleranciaküszöbön felül esik. Az is jellemző erre a sírásra, hogy akármit is vetünk be, nem nagyon fog elmúlni tőle a sírás.
Miért fontos megfelelően reagálni a baba sírására?
– Nagyon fontos a bizalom és a reziliencia kialakulásában, sőt az idegrendszer fejlődésében is az, hogy egy megtartó, biztonságos, bizalommal teli légkör alakuljon ki. A reagálás az ősbizalom kialakulásának az alapfeltétele, ettől érzik a babák, hogy egy olyan világba érkeztek, ahol a szükségleteiket kielégítik, a jelzéseikre választ kapnak, és meghallgatják őket. Régi berögződés, hogy a baba azért sír sokszor, mert éhes, vagy mert hasfájós. Nagyon sokszor ilyenkor egyből mellre kerül, vagy azonnal megpróbáljuk elterelni a figyelmét, holott sokszor tényleg csak arra van szüksége, hogy sírhasson. Mint amikor velünk történik valami nagyon nehéz dolog napközben, és hazaérve csak el akarjuk ezt mondani valakinek, a párunk meg egy fánkot nyom a szánkba, merthogy azt gondolja, hogy éhesek vagyunk. A szükségletére érkező megfelelő válasz azt a koherens érzést fogja adni a babának, hogy minden tekintetben megértik őt.
Mit mondanál annak az anyának, aki úgy érzi, hogy összecsapnak a feje fölött a hullámok? Aki álmos, kimerült, nem tudja, miért sír a baba, és tehetetlennek érzi magát?
– Elsősorban jól megölelgetném azt az édesanyját. Nagyon sokan érkezünk úgy az anyaságba, hogy azt gondoljuk, mindent egyből tudnunk kell. Pedig ez nincs így. Adjunk időt magunknak, figyeljünk önmagunkra, a kisbabánkra, és bízzunk az anyai ösztönünkben! Időt kell adni magunknak arra, hogy beletanuljunk az anyaszerepbe. Higgyünk abban, amit a szívünk súg, és abban is, amit a babánk súg.
Nagyon nagy a nyomás az anyákon, hogy megfelelően reagáljanak a kisbabájuk jelzéseire. El lehet-e rontani ezt helyrehozhatatlanul, ha valaki próbálkozik?
– Dehogy! Semmit nem lehet elrontani. A megfelelő kapcsolódásért, az anya-gyermek kapcsolatért, az egészséges gyermekért nagyon sok úton-módon tudunk tenni. Ezt nem lehet elrontani, főleg hogyha próbálkozik a szülő, mert ez a próbálkozás azt jelenti, hogy figyel a babára. A mi generációnknak szerencsére odafigyel arra, hogy hogyan lehet ezt jól csinálni. Senki nem rontja el a gyermekét, de mindig lehet többet és jobbat tenni.
Nyitókép: Feketéné Kovács Judit
