A digitális tér túláradó ingerei között ritka az a tartalom, amely természetes egyszerűségével képes megszólítani több százezer embert. A 28 éves, gyöngyöshalászi Molnár Miléna tyúketetős videói azonban éppen ilyenek. A három éve TikTokra közzétett első felvétele öt nap alatt érte el az egymilliós nézettséget, ami után hamar megszületett a „tyúkos influenszer” elnevezés is.
Molnár Miléna videóiban azt az életformát és szemléletet jeleníti meg, amelyet családi környezetéből hoz magával. A felelős állattartást, a tanyasi lét hangulatát és a természetközeli mindennapokat bemutató tartalmaival ismertté vált lány bebizonyította, hogy a vidéki élet nyugalma ma is sok ember szívéhez utat talál. Molnár Miléna lovassportedzői végzettséggel rendelkezik, dolgozott operatőr-vágóként, jelenleg projektkoordinátorként tevékenykedik. Az influenszerpálya az elmúlt években egyre jelentősebb szerepet kapott az életében, mára munkásságának meghatározó részévé vált. Beszélgetőpartnerünk arra törekszik, hogy hidat építsen a modern online tér és a hagyományos vidéki értékek között. Története arra mutat rá, hogy az egyszerűség, a hitelesség és a természetközelség a digitális világban is erőteljesen hat, és képes széles közönséget megszólítani, inspirálni. Karrierjének alakulásáról, a gyerekkoráról, a hirtelen jött ismertségről, az autentikusság megőrzéséről és a jövőbeli terveiről beszélgettünk vele.
Egy korábbi interjúban említetted, hogy dolgos gyermekévek állnak mögötted.
– A gyerekkoromat nagyrészt a nagyszüleim tanyáján töltöttem, ahol mélyalmos tojótelepek működtek. Az egyik gazdaságban 4–6 ezer, a másikban mintegy 12 ezer tyúkot tartottak. Naponta 9–10 ezer tojást szedtek össze, majd válogatták és szállították tovább. Gyakran jártam édesapámmal a piacra is, ahol tojást és – a család saját hentese révén – füstölt húskészítményeket árultunk. Kiskoromtól a gimnázium kezdetéig szinte minden munkafolyamatban részt vettem, így testközelből tapasztalhattam meg a vidéki gazdaság működését.
Gimnáziumi éveidet Szentendrén töltötted, majd öt évig Budapesten éltél, így a nagyvárosi nyüzsgés ritmusával is találkoztál. Ma ismét vidéken élsz. Mesélnél arról, mi terelt vissza ebbe az irányba?
– Négy éve költöztünk Piliscsévre a párommal, ahol a két hektáron fekvő házunk egyúttal az általa működtetett oktatási központ helyszíne is. Itt találtuk meg a nyugalmat és az otthonérzést. Ez a környezet megteremti a feltételeket annak is, hogy szabad tartásban háztáji állatokat és házi kedvenceket tartsak. Kezdetben csupán öt tyúkunk, két kutyánk és két macskánk volt, mára azonban 23 különböző tyúkfajta, három kutya, három cica, tíz kacsa, hat fürj és hat birka talált nálunk otthonra. Az állatállomány létszáma és fajtaválasztéka folyamatosan bővül. Hosszabb távon szeretném alpakákkal, szamarakkal vagy akár pávákkal is bővíteni a gazdaságot, és egy nyuszimenhely létrehozása is a terveim között szerepel. Az állatok etetését mindennap én végzem. Fontos, hogy időt szánjak rájuk, mert így mindig pontos képet kapok az állapotukról. Igyekszem otthonos környezetet biztosítani számukra, ahol biztonságban érezhetik magukat. Nap mint nap figyelem őket, hogyan viselkednek, változik-e a kedvük vagy az étvágyuk, mert ezekből az apró jelzésekből sokat megtudhatok a közérzetükről. Úgy gondolom, hogy a gondoskodás nemcsak a fizikai szükségleteik kielégítéséről szól, hanem arról is, hogy valódi törődésben és nyugalomban teljenek a mindennapjaik.
Melyek azok az élmények a vidéki létből, amelyek leginkább formálták a személyiségedet?
– A személyiségem alapjai gyerekkoromban rakódtak le, abban a falusi közegben, ahol felnőttem. A nagyszüleim példája és értékrendje, a környezet egyszerűsége, a természet közelsége, az állatok iránti szeretet, valamint a tíz év néptánc mind nagyon mély nyomot hagytak bennem. Ezek együtt formálták azt az életstílust és szemléletet, amelyből ma már nem tudnék, és nem is szeretnék kiszakadni.
Mit tartasz a legnagyobb ajándéknak abban, hogy vidéken élhetsz?
– A vidéki élet lehetőséget ad arra, hogy megőrizhessem a természetesebb, egészségesebb életformát. Egy élő szervezetnek élő környezetre van szüksége, és valamilyen módon mindenkinek kapcsolódnia kell a természethez. Ez nem trend kérdése, hanem a fizikai és mentális jóllét alapja. Arra biztatok mindenkit, hogy találja meg a saját kapcsolódását a természethez, mert annak szeretete rengeteget ad. Feltölt, megnyugtat, visszaadja az energiát, és kiegyensúlyoz. Ha természetellenes módon élünk, annak előbb-utóbb megmutatkoznak a következményei.
Molnár Miléna jelenléte az állatok számára is megnyugtató/Lengyel Sándor felvétele
A TikTokon csaknem 400 ezer követőd van. Ez áldás vagy inkább teher?
– Egyértelműen áldás és kiváltság, ugyanakkor hatalmas felelősség is. Ennyi ember figyelme mellett egyáltalán nem mindegy, hogyan és mit kommunikálok, milyen értékeket közvetítek, és milyen példát mutatok. Fontosnak tartom, hogy az ember hiteles maradjon, és összhangban legyen azzal, amit a tettei is tükröznek. A legnagyobb nyomást talán az jelenti, hogy egyszerre kell megfelelnem a követők és az ügyfelek elvárásainak.
Milyen sztereotípiák élnek az influenszerekkel kapcsolatban?
– A negatív kommentek egy része sajnos nem teljesen alaptalan. Gyakran látni, hogy valaki egyik héten egy bizonyos terméket reklámoz, a következő héten pedig annak az ellenkezőjét, vagy akár egyszerre több, egymással versengő márkát. Én ezt tudatosan kerülöm. Alapelvem, hogy a pénz ne befolyásoljon. Kizárólag olyan együttműködést vállalok, amelynek termékeit vagy szolgáltatásait magam is használom, megvásárolnám, és tiszta szívvel tudom ajánlani. Sok felkérésre emiatt nemet mondok. Nem vállalok olyan projektet sem, amely távol áll tőlem, vagy amelyben szerepet kellene játszanom, olyasvalakit, aki nem én vagyok. Az állatokat sem teszem ki olyan helyzetnek, amely számukra kellemetlen vagy ártalmas lehet, még hirdetési célból sem. Korábban például elvittem az egyik tyúkomat egy fotózásra, és már maga az utazás is láthatóan megterhelte. Semmilyen anyagi ellenszolgáltatásért nem vállalnám, hogy az állatok stresszes környezetbe kerüljenek. Az ő jólétük számomra minden másnál fontosabb.
Hogyan lehet fenntartani az autentikusságot a TikTokon, ahol mindenki valami újra, modernre vágyik?
– Ez valóban nagy kihívás, de éppen az a cél, hogy megmutassam, a hagyományainkat modern formában is lehet ápolni. Folyamatosan keresem az egyensúlyt a nyitott, korszerű gondolkodás és a konzervatív értékek között, és azt, hogyan lehet ezt az értékrendet úgy átültetni a mai világba, hogy közben ne veszítse el a lényegét. Hiszem, hogy valaki lehet egyszerre modern és „menő”, miközben megőrzi a múlt értékeit. Ez inspirál a tartalomkészítésben is. Olyan videókat szeretnék létrehozni, amelyek ezt a szemléletet közvetítik, és megmutatják, hogy a régi és az új harmonikusan megfér egymás mellett.
Mik a terveid a jövőre nézve?
– Úgy érzem, az influenszerkedés nem végállomás, hanem csupán egy eszköz, amely valamilyen nagyobb cél felé vezet. Hogy pontosan mi felé, azt még én sem látom, de igyekszem hallgatni az intuíciómra. Folytatom a jelenlegi utamat, és nyitott maradok minden új lehetőségre, szeretném maximálisan kihasználni mindazt, amit ez a világ kínál. Különösen vonz a média és a televízió világa, ezért egyáltalán nem zárom ki, hogy a jövőben ezen a területen is kipróbáljam magam.
Nyitókép: Mosolygós találkozás a tanya lakóival egy ködös reggelen/Lengyel Sándor felvétele


