Mielőtt valaki megsértődne, abbahagytuk a két héttel ezelőtti számban megkezdett, mosolyfakasztó kárpát-medencei helységnevek gyűjtését, ám arra jöttünk rá, hogy Vajdaságban nemigen találkozunk ilyenekkel. Létezik?
2026. július 17., péntek
Mellékletek
Az ősszel mindent potom áron felvásároltak. Merthogy azt mondták, túlkínálat van mindenből, bőségesen termett minden mindenütt a világon, Amerikától Ausztráliáig – pláne nálunk!
Bármennyire is furcsa, még egy nyelvi rovat is tud tanácsot adni abban, hol találhatunk rá a nagy ő-re: rábukkanhatunk például a hentesüzletben, találkozhatunk vele az ékszerésznél, ránk mosolyoghat a ruhaüzletben, a fodrásznál… (Tehát leginkább valamilyen boltban járva van esélyünk a nagy találkozásra.) Hogy milyen jelekből ismerhetjük föl őt?
Akik gyakran megfordulnak Zentán a Tisza-parton, azok időről időre összefuthatnak Bodó Zoltánnal, amint éppen különféle szemszögből fotózza a folyót, a partot, a hidat, a sétányt. A zentai fiatalember kikapcsolódásként fényképez, és ha tehetné, napjainak java részét a természetben töltené, hogy minél érdekesebb pillanatokat örökítsen meg.
Guttman Arnold, akit nem ezen a néven ismerünk, hanem Hajós Alfrédként, az első magyar olimpiai bajnok volt. Sok dolog van a világban, amit nem értek, ezek között mindenképpen helye van annak, hogy ha valaki nevet választ magának, miért éppen az Alfrédot választja.
Az olyan személynek a magatartását, aki valamely (leginkább jelentéktelen) kérdést túlságos, fölöslegesen aprólékos vagy kicsinyes, fontoskodó részletességgel tárgyal, vizsgál, bírál, megvitat; vagy pedig egy kérdésnek túlzott, kicsinyes részletezését, illetve a mindenáron való hibakeresést nemcsak a szőrszálhasogatás, a hajszálhasogatás, az aprólékoskodás, a bogarászás stb. szóval lehet megnevezni, hanem (újabban) a precízkedés főnévvel is.