Arany János sorsa a nemzet tükre. Ilyen bohóságok jutnak az ember eszébe, amikor március 15-e ünnepéhez közeledik az idő, ráadásul egy olyan évben, ami Arany-emlékév is egyben.
Mellékletek
„Tisztelt ünneplő közösség!” – nyitja meg a műsorvezető a rendezvényt.
Szegény Salieri, milyen nehéz lehetett neki, hiszen mennyit és milyen keményen dolgozott, mégis akármit csinált, Mozart jobb volt nála. Ráadásul ez a Mozart milyen szemtelen volt, tehetségével kérkedve mindenkit lenézett és kigúnyolt – a Szabadkai Népszínház Magyar Társulatának bemutatóján, a szünetben, a női mosdó előtt kígyózó sorban hallottam megdöbbenve a mögöttem várakozó hatvanas asszonyságoktól ezeket a mondatokat.
Lőcsei Ilona: Addig kell tenni, amíg van kiért
,,... nekem a magyarság nagyon sokat jelentett és jelent ma is.
Szó, szó, szó… Itt ez a filozófus, aki nem egy Hamlet, és aki úgy gondolja: a szavak teremtik az emberi világot. Apa, anya, kőre kő ‒ íme a nyelvfal!

