Mellékletek

23.

Az utóbbi csaknem húsz évben, amióta Magyarkanizsán élek, a városka titkos történetének kutatása mellett különös szenvedélyemmé nőtt az alföldi festészet helyi képviselője, Dobó Tihamér (1937–1987) élettörténetének és az abból szervesen fakadó művészetének megismerése. A hányatott sorsú vonalmágus tudományát – legszebb pillanataiban – a síkság rajzművészetének és festészetének esszenciális eredményeként értelmezem: a végtelenre állított szem, illetve az úgynevezett horizont-problematika legmagasabb fokú kifejeződéseként.

A jelen és a jövő: Frísz Krisztián (jobbról) és Nagy Szebasztián a magyarkanizsai fiatal győzelmével véget ért meccsen (a szerző felvétele)

Opauszki Péter fiatal kora ellenére nem mindennapi életutat járt már be. A zentai Tiszavirág Kajakklub 16 éves versenyzőjénél 2015 elején leukémiát diagnosztizáltak, amelyből 8 hónap keserve után sikerült kigyógyulnia.

Elképedve olvasom egy balesetről szóló hírben, hogy „a rossz időjárási körülményeknek, az útviszonyoknak és a nem megfelelő sebességnek köszönhetően a teherautó elütötte a kerékpárost”. Nemcsak a baleset ténye megdöbbentő, hanem az is, hogy ezt megköszönjük.

Akinek iskolás gyereke van, biztosan tapasztalja, hogy december folyamán szinte mindennap elhangzik a sóhaj, mikor ér már végre ide a téli szünidő! Való igaz, a gyerekek nagy része kimerül az őszi hónapokban, amit csak tetéz, hogy egyre hosszabbak az éjszakák, hidegebbek a nappalok, a tanév vége közeledtével pedig egyre több a tudásfelmérés, számonkérés, ellenőrző is.