Mellékletek

Túl vagyunk a sulikezdés pár hetén, mondhatom, semmi újat nem hozott ez az időszak, azzal, hogy most már ketten járnak iskolába, úgyhogy mindketten melegítik a széket, igaz Kata még nem kap komoly...

Édesanyja elmondása szerint az első szava a vonat volt, gyerekként sok időt töltött el a horgosi vasútállomáson, leste, milyen lustán tolatnak a gőzösök, s a messzeség mélyéből mikor tűnnek fel, kanyarodnak be az állomásra, elöl a hosszú testű, haragoszöld Kennedy dízelmozdony, a súlya vagy nyolcvan tonna. Ezzel a vasparipával utaztak a tengerre is, a mai napig érzi az orrában a dízel fojtó fekete füstjének illatát, emlékeiben a vonat zakatol, zakatol a síneken, kürtöl is néha, amikor kinéztek a kupé ablakán, csillámokat pattogtak a szikrák.

Szép őszünk van, alkalmas az elmélyülésre, a kellemes sétákra, a természetben való tevékenykedésre. Sajnos azonban úgy tűnik, a gyerekek nagy része inkább a négy fal közt tölti az idejét, nem diószedéssel, gesztenyegyűjtéssel.

A budapesti székhelyű Bajkó Zenekar októberben Vajdaság több településén is bemutatta Párosan című első lemezét. A zenekarnak zentai kötődése van, hiszen vezetőjük, Kálmán Bence zentai születésű, ráadásul első lemezükön a szintén idevalósi Sőregi Anna is közreműködik.

Olvasószerkesztőként a legkülönfélébb kérdésekkel találkozom, amelyeket viszonylag gyorsan meg kell oldani. Így bonyolódtam bele a kacsintás tudományába is.

Fotó: Dormán László Kisasszony, szokott maga sírni?