Vasárnap Zágrábban hunyt el Matija Dedić, ismert horvát dzsessz-zongorista és zeneszerző. Halálával a horvát zenei élet egyik legkiemelkedőbb, nemzetközileg is elismert alakját veszítette el.
A zágrábi születésű művész 1973-ban látta meg a napvilágot. Zenei tehetsége részben családi örökség is: édesapja a legendás dalszerző és énekes, Arsen Dedić, édesanyja pedig a népszerű énekesnő, Gabi Novak.
A grazi dzsessz akadémiára 1991-ben nyert felvételt, tanulmányai befejezése után visszatért szülővárosába, ahol rövidesen a horvát zenei élet egyik meghatározó személyiségévé vált.
Saját zenekarai – a Boilers Quartet, majd a Matija Dedić Trio – mellett olyan világhírű zenészekkel lépett fel, mint Benny Golson, Roy Haynes, José Feliciano, Tomi Emmanuel vagy Lenny White.
Szinte egész Európában, és még az Egyesült Államokban is koncertezett. Emellett zenét írt színházi előadásokhoz és televíziós produkciókhoz is, sőt a horvát popzenei életben is aktívan jelen volt. Első szólóalbuma, a Solo Part 1 2000-ben jelent meg, ezt követte a Handwriting (2001), amely három Porin-díjat is nyert. Kiemelkedő munkái közé tartozik a Tempera (2004), amelyen Gibonni dalait dolgozta fel, valamint a Drugi pogled (2005), amelyben édesapja legismertebb szerzeményeit értelmezte újra zongorán. Nemzetközi együttműködésben készítette el 2006-ban a Visiting Bruxelles című albumot Jean-Louis Rassinfosse belga bőgőssel és Marek Patrman cseh dobossal. Később a Life of Flowers című lemezén saját kompozíciói mellett Dora Pejačević műveit is előadta, bizonyítva sokoldalúságát és klasszikus zenei érzékenységét is.
Nyitókép: Diósi Árpád felvétele
