Anca Bradu már volt néhányszor az Újvidéki Színház vendége. A kommunizmus története elmebetegeknek elmesélve, A mizantróp és a Rosmersholm egyaránt emlékezetes előadások mind a közönség, mind a kritika számára. A III. Richárd betiltvát, amely a nagy rendezőről, Mejerholdról szól, szűk körben már bemutatta a színház egy munkapremier keretein belül az előző évadban, de teljes pompájában most, vasárnap szemlélhetik meg ezt a különös, költői szépségű lidércnyomást.
„Már maga a tény is, hogy valakinek volt mersze olyan darabot írni, amelynek főszereplője a hatalmas szovjet rendező (megannyi olyan színházi mozgalom innovátora és megihletője, amelyek nélkül a mai európai és amerikai színjátszás elképzelhetetlen volna), Vszevolod Emiljevics Meyerhold, már épp elég, hogy felkeltse a néző, a színházszerető, a színházcsináló figyelmét” – írta májusban a darab még nem teljesen kész formájáról Goran Cvetković, a Belgrádi Rádió kritikusa.
A történet egyszerű, ám elemeire bontva mégis szövevényes és sokrétű, ennek a sokoldalúságnak pedig alapja Balázs Áron Pataki Gyűrű-díjra jelölt alakítása. Persze a társulat többi tagja is remekel – a kritikák Magyar Attilát, Krizsán Szilviát, Sirmer Zoltánt emelik ki legtöbbször. Zanaida szerepét, amelyet a munkabemutatón Szilágyi Ágota játszott, Ferenc Ágota veszi át, a karban pedig viszontlátjuk A Csárdáskirálynőben már megismert Molnár Gábor Nórát.
A történet sokszor abszurd mód vicces, sokszor pedig elgondolkodtatóan költői. Vszevolod Emiljevics Meyerhold (Balázs Áron), az új színházi formák guruja és kiötlője, a modern színház tételezője élete vége felé jár. A hatalom, amelynek letéteményese maga a nép hőse, Sztálin fővezér (Sirmer Zoltán), és amely őt eddig a tenyerén hordozta, mint az új művészet mesterművészét, börtönbe záratja. Rémálmaiban újra és újra Shakespeare III. Richárdját (Magyar Attila) rendezi, az örök mesét a történelem működéséről, fogaskerekeinek csikordulásáról. Közben születőfélben levő szörnyetegek, öncenzúra-dívák, lidércnyomás-bizottságok látogatják sorban.
Miért nem rendez Vszevolod Emiljevics az angol történelem mészárosmunkája helyett inkább Szentiván éji álmot vagy Romeó és Júliát? Miért látogat el a rendezőhöz a lehető legabszurdabb bizottságok képviseletében az egész családja? Miért néznek a halottak folyton a közönség szemébe? Miért szimpatikus III. Richárd figurája? Miért nem akarnak megszületni a gyermekek?
Erről, és ennél többről szól a III. Richárd betiltva című előadás.
