Vincent Van Gogh rég elveszett festményét azonosították az amszterdami Van Gogh Múzeum szakértői: az alkotás, amely a holland mester 1928 óta felfedezett első teljes méretű vászna, éveket töltött egy norvégiai padlásszobában, mert azt hitték, hogy más festő munkája.
Alex Rueger, az amszterdami Van Gogh múzeum igazgatója (b) Lousi van Tillborgh kutató leleplezi Vincent van Gogh holland festőművész Napnyugta Montmajournál című festményét Amszterdamban 2013. szeptember 9-én. (Fotó: MTI/EPA/Olaf Kraak)
A fákat, bokrokat és a montmajouri apátság romjait ábrázoló Napnyugta Montmajournál című festményen jól láthatóak a Van Goghra (1853-1890) jellemző vastag ecsetvonások. A mű születésének pontos dátumát is sikerült meghatározni, mivel a festő említést tett a képről testvérének, Theónak írt levelében, amely szerint az alkotást egy nappal korábban, 1888. július 4-én festette.
A szakértők Van Gogh-levelei, a mű stílusa és a felhasznált anyagok alapján azonosították az alkotást, de visszakövették a mű történetét is. Axel Rüger múzeumigazgató „egyszer az életben előforduló élménynek” nevezte a felfedezést. A festmény jelenleg egy neve elhallgatását kérő magángyűjtő tulajdonában van, ám szeptember 24-étől a nagyközönség is láthatja a múzeumban.
Az intézmény nem árult el pontos részleteket a kép felfedezésének körülményeiről, de annyi kiderült, hogy az alkotás éveken át egy norvég férfi tulajdonában volt, aki, mivel úgy tudta, hogy nem eredeti Van Goghról van szó, a padlásszobába tárolta a képet. Rüger szerint a múzeum az 1990-es években úgy ítélte meg, hogy a kép nem eredeti, részben azért, mert az alkotáson nem szerepel aláírás.
Az új kutatási technológiák eredményei és a kétéves nyomozás azonban meggyőzte a szakembereket. A festmény 180-as sorszámmal szerepelt Theo van Gogh gyűjteményében, és ez a szám még ma is látható a kép hátoldalán. Az alkotást 1901-ben adták el.
A mentális problémákkal küzdő Van Gogh saját maga okozta lőtt seb miatt halt meg 1890-ben. Életében mindössze egyetlen festményt adott el, habár munkáinak népszerűsége már akkor növekedésnek indult. A holland mester mintegy 140 alkotását őrző Van Gogh Múzeum több mint egymillió látogatót vonz évente, és Van Gogh festményei ma már a világ legértékesebb műalkotásai közé tartoznak.
Rüger „ambiciózusnak” nevezte az újonnan felfedezett alkotást a vászon viszonylag nagy mérete – 93,3 centiméterszer 73,3 centiméter – miatt. Van Gogh két másik levélben is utalt a festményre azon a nyáron, amikor az alkotás született, ám ő maga több szempontból is kudarcnak tekintette a művet.
A képen látható helyszín beazonosítható: a franciaországi Arles melletti tájat örökíti meg, ahol Van Gogh annak idején élt. A kép hátterében bal oldalt láthatóak a montmajour apátsági romjai is. A kép vizsgálatában részt vevő Teio Meedendorp szerint a festmény „azon speciális kísérleti alkotások csoportjába tartozik, amelyeket Van Gogh akkoriban kevesebbre becsült”.
