Srđan Milodanović Junk Bike Art (2011) (fotó: Hevér Miklós)
A szabadkai Városi Múzeumban jelenleg A biciklisek városa című kiállítást tekinthetik meg az érdeklődők. Átfogó katalógus is készült. A Két keréken... című fejezet szerzője Mirko Grlica történész, A kerékpár mindennapi használata Szabadkán elnevezésű részé Raffai Judit néprajzkutató, a Képzőművészeti kerékpározás című összeállításé pedig Ninkov K. Olga művészettörténész. Az alábbiakban ez utóbbi fejezetből idézünk néhány gondolatot.
A kerékpár mind gyakoribb képzőművészeti ábrázolása a XIX.század végén kap teret, ebben az időben tökéletesítették ugyanis a kétkerekűt, bár színrelépését elődje -a velocipéd- már az 1867.évi párizsi világkiállításon megelőzte. Akad egy ritkaságszámba menő példa is a késő középkori Angliából. Stoke Poges városka St Giles templomában 1642-ben készült vitrázsablakon a kompozíció részeként megjelenik egy kerékpározó fehér angyal. A tudósok egyenlőre nem igazolták, hogy egy látomás ábrázolásáról van szó, vagy egyfajta dokumentumról, de az biztos, hogy a kép abban az országban készült, amely minden tekintetben élen járt a kerékpározásban (Bicycle window, Stoke Poges).(...) A XIX.és XX.század fordulóján, a „Belle Epoque” időszakában a világ művészettörténetében a kerékpár ábrázolása egyre gyakoribbá válik a reklám és illusztrációs célra készült plakátokon és rajzokon. A kerékpározás ekkor éli aranykorát, és hozzájárul az olyan társadalmi változásokhoz is, mint amilyen például a nők emancipációja, amire 1896-ban az amerikai szüfrazsett, Susan B.Anthony hívta fel a figyelmet. Ő úgy vélte, hogy a kerékpár sokkal inkább hozzájárult a nők emancipációjához, mint bármi más, számára a kerékpáron száguldó nő a korlátlan női szabadság jelképe. A szabadság és mozgás új érzése a nő motívumával együtt különleges helyet kapott abban a művészeti irányzatban, amely épp ebben az időszakban élte meg kiteljesedését – a szecesszióban. Egyes termékek reklámplakátjain a kerékpár a női alakkal együtt látható.(...) A szecesszió és a kerékpározás, mint társadalmi jelenség, a XIX. század utolsó évtizedében találkozott egymással Szabadkán. Amerika felfedezésének a 400.évfordulóján, 1892-ben első ízben használtak aszfaltos kerékpárutat Palicson verseny céljából, amelyet külön a kerékpárversenyek számára készítettek (Petkovics K. 1983.65.). Ez az esemény eredményezte az első kerékpárt ábrázoló, Szabadkához köthető, képzőművészeti alkotást is, amely az Achiles című sportlap címlapján jelent meg 1892.július 1-jén, valamint az ugyanabban az évben megjelenő Szabadka szabad királyi város története című könyvben.(...) Az 1960-as évek közepén az Ifjúsági Tribünön, majd a Csurgó csoport köré tömörülő fiatal alkotók között jelentkezik Bíró Miklós (1948-1975), mint az első szabadkai művész , akinek munkássága egy része a kétkerekű használatán, mint motívumon alapszik -beleértve a motorkerékpárt is, amely szintén igen gyakori jármű volt Szabadkán, és számos rajongója akadt.(...) Szajkó István (1955) szabadkai művész számos kerékpárábrázolása ismert.(...) A fiatalabb szabadkai festők nemzedékéből az 1990-es évektől két alkotónál jelenik meg rendszeresen a kerékpár: Sagmeister Peity Lauránál és Edita Kadirić nél.(...) A kerékpár témája a szabadkai szobrászok körében Szárits János (1876-1966) sportoló -ismert kerékpározó -és repülőgépkészítő emlékművének kapcsán jelentkezett először.(...) A bronzszobor szerzője Oto Logo (1931).(...) A másik „biciklis” emlékmű Vermes Lajos emlékét őrzi és 2004.július 31-én leleplezték le a Palicsi-tó partján, A Bagolyvár és az egykori aszfaltos kerékpárpálya fennmaradt darabja mellett, amely Vermesnek köszönhetően épült.(...) Szarapka Tibor (1963) az a szabadkai szobrász, aki a kerékpár motívumát nem megrendelés alapján, egy köztéri szobor elkészítése végett használta, annak ellenére, hogy több alkotása szabadtérben lett megvalósítva.(...) „Egy nap találtam egy régi bicikliülést egy ócskavashalom tetején, és közvetlenül mellette volt egy régi, rozsdás kormány. Gondolatban azonnal összekapcsoltam őket. Az ötlet magától adódott. Csupán össze kellett őket hegesztenem...megragadjam az ülést és a kormányt, összerakjam őket, és bikafejet készítsek belőlük. Kiváló. De közvetlenül ezután mit kellett tennem: el kellett dobnom a bikafejet. Valahol az utcán, valamilyen lefolyóba, bárhol eldobni, és ezzel elvetni. Ekkor arra járna valami munkásember, aki arra gondolna, hogy ebből a bikafejből készíthetne egy bicikliülést és egy kormányt. És ezt tenné...Ez csodás lenne. Ez a transzformáció adománya”–írta Pablo Picasso (Valter F.I.2033.47-48.), leírva azt, ahogyan különböző tárgyakat gyűjtött a konstrukcióhoz, remélve, hogy egy napon valaki tényleg megteszi a bikafej átváltoztatását. Aki ezt valóban megtette, Srđan Milodanović (1982) a szabadkai festők legfiatalabb generációjának képviselője – írja Ninkov K. Olga. A Kilátó e számát a novemberig megtekinthető kiállítás anyagából készült válogatásunkkal illusztráltuk.
