Van egy kifejezetten nehéz területe a neveléstudománynak, amely mindannyiunkat érint. És bár a mindennapi életben sokakat elkerül, mégis mindannyiunknak van véleménye róla, noha a közvélemény megoszlik. A televízió, a rádió, a nyomtatott sajtó nap mint nap beszámol különböző súlyú bűntettekről, amelyeket fiatalkorúak hajtottak végre.
Nehéz objektívan írni azokról a tizenévesekről, akik törvényt szegnek. Egyrészt háborog az igazságérzetünk, hiszen bármilyen fiatalok, megkárosítottak másokat, fájdalmat okoztak embereknek, másrészt ott villog a képzeletbeli figyelmeztetés a fejünkben: gyerekek még ezek a srácok, áldozatok ők is.
Egyetemista koromban hosszú ideig egy magyarországi javítóintézetben voltam szakmai gyakorlaton. A javítóintézetbe azok a bűnelkövető fiatalok kerülnek változó időtartamra, akiknek a reszocializációjára a szakemberek esélyt látnak. Hangsúlyozzák, hogy a bűntettet elkövető fiatalokat bűnelkövetőnek nevezik, mert úgy vélik, kialakulóban lévő személyiség még nem tekinthető bűnözőnek.
A bűntettet elkövető fiatalkorú azzal a céllal kerül a javítóintézetbe, hogy a társadalom hasznos tagjává váljon. Természetesen a bíróság figyelembe veszi a súlyosbító és az enyhítő körülményeket, alaposan megvizsgálja a fiatalkorú családi körülményeit. Fiatalkorúak esetében javítóintézeti nevelés elrendelésére gyakorlatilag bármilyen bűncselekmény elkövetése esetén sor kerülhet, ha a bíróság úgy ítéli meg, hogy ez a vádlott érdeke. Az intézeti nevelés célja, hogy elősegítse a fiatalkorú társadalmi beilleszkedését, ezért igyekeznek a beilleszkedési és a pszichés zavaraikat enyhíteni, fejleszteni szakmai képzettségüket, iskolázottságukat. A nevelők törekszenek arra, hogy belsővé tegyék számukra az alapvető erkölcsi normákat és az egészséges életmódot. (A javítóintézet és a fiatalkorúak börtöne gyökeresen eltér egymástól!)
Minden intézetben nevelkedőnek egyéni nevelési terve van. A terv az intézetbe kerüléskor készül a szakértői vizsgálatok megállapításai, a családi háttérrel kapcsolatos információk, a pedagógiai és pszichológiai felmérések, valamint a befogadáskor tapasztalt viselkedés alapján. Figyelembe veszik, hogy a fiatalok egy része külön pszichológiai gondoskodásra szorul, így ők egyéni gondozásban is részesülnek, amely szintén előre meghatározott tervet követ.
Két bűntett között óriási különbség lehet. A legtöbb kamasz részt vesz élete során néhány törvényszegésben, esetleg elcselleng otthonról, de ezeket inkább csínyeknek nevezzük. Fontos őket komolyan vennünk, de nem reagálhatunk felszínesen, mert akár lavinához is vezethetnek. Egy-két „atyai pofon” még nem segített egy kétségbeesett, frusztrált tinédzsernek sem. Próbáljunk a dolgok mögé nézni, tárjuk fel a hátteret. Ne felejtsük el, hogy a deviáns magatartás tünet. Olyan, mint a láz; jelzi, hogy küzd a szervezetünk a kórokozók ellen.
Fontos megemlítenünk, hogy a kutatások alapján azok a személyek fognak deviáns magatartásformákat mutatni, akiknek a fiatalkori szocializációja zavart szenvedett. A család az elsődleges szocializációs helyszín, és bizony be kell látnunk, hogy a fiatalkori bűnelkövetés gyakoriságának növekedése azt mutatja számunkra, hogy a család ma válsághelyzetben van. A társadalom egyik legnagyobb kihívása, hogy megküzdjön a deviancia terjedésével, és ennek megoldása a családban kezdődik.
Napjainkban speciális szakemberek foglalkoznak a fiatalkori bűnelkövetéssel. Pedagógusok, pszichológusok, pszichiáterek, nevelők, családterapeuták választják hivatásuknak ezt a nehéz területet. A megelőzés lenne a legfontosabb. Szülőként, tanárként nem szégyen elismerni, hogy vannak helyzetek, amelyeket nem tudunk megoldani. De ne intézzük el egy legyintéssel vagy egy büntetéssel! Forduljunk a megfelelő szakemberhez, aki érdemben tud segíteni az érintett fiatalnak!
