tisztulni látszott az ég
mindenszentekkor
míg a temetőben álltam
őseim előtt parányin
már szívemmel
ismertelek
fújt az őszi szél
vitte levedlett kifelé-arcom
(más vállára a bánatot
a vállalt magányt)
egy esztendeje
vagy már réges-rég
hozzád varrták lelkem
csönd-lassú folyamat
volt a gyógyulás
amíg csonttá porladtak
a kérdések és
zárójeles mondataim
üregei maradtak
helyükre kerültek
rögeim
agyagos földdé
mállott a múlt
