A tavasz meghozza az általános iskolákba, az elsőbe induló gyermekek iratkozását is. Nemcsak a természet újul meg ilyenkor, hanem maguk módján az iskolák is, hisz az iratkozás idején válik nyilvánvalóvá, hogy hány gyerekkel indul majd az új tanév. A szülők és óvónők pedig újra, immár harmadik esztendeje kérik egyesek számára, akikről úgy látják, hogy még nem érettek az iskolára, hogy maradhassanak még egy évet az óvodában.
Szemi Viktória: Tavasztündér (Szabadka, EmArt Műhely)
Az új oktatási és nevelési alaptörvény, amelyet 2009-ben hoztak meg a honatyák, számos újdonságot hoz életünkbe, így például előírja, hogy minden gyermek, aki 6 és fél – 7 és fél éves lesz szeptember elsejével, iskolába kell hogy induljon. Számukra nincs lehetőség halasztásra. Halasztás csak a 6–6 és fél éves, iskolára éretlen gyermekek esetében lehetséges, és itt az iskola pszichológusa végzi el az iskolaérettség felmérését.
Mindenki más számára külön, individuális iskolai programok, egyéni fejlesztési tervek összeállításával és megvalósításával kell lehetővé tenni a felzárkóztatást, a képességeiknek megfelelő haladást, megadni a fejlődési feltételeket.
Mivel csakis a szülők fordulhatnak halasztási kérvénnyel az iskolához a gyermekükkel kapcsolatosan (az óvónők ezt nem tehetik meg a szülők helyett), fontos, hogy a szülők számolják ki gyermekük pontos életkorát, hogy szeptember elsején pontosan hány éves és hány hónapos lesz. Ezzel számos nézeteltérést kerülnek majd el, és az iskola szakszolgálatával és iratkozási bizottságával együttműködve kell megkeresni a gyermek számára legmegfelelőbb megoldást.
Az iskolába való indulást hivatott megkönnyíteni az iskola-előkészítő programban való részvétel is, amit a törvény kötelezővé tesz minden beiskolázás előtt álló gyermek számára. (Az idén a 2005. március 1-je és 2006. február 28-a között születettek iratkoznak az iskola-előkészítőbe.)
Jó lenne, ha a szülők és az óvónők is odafigyelnének arra, hogy az iskola-előkészítőbe csak a beiskolázásra kerülő gyermekek járjanak. Az iskola-előkészítőben számos olyan feladat, elvárás van a gyermekek iránt, amit a fiatalabbak sem fizikailag, sem intellektuálisan, sem szellemileg még nem tudnak teljes mértékben, sikeresen teljesíteni. Ilyenkor önbizalmuk csorbát szenved, kudarcot vallanak, és utána, amikor ténylegesen iskolába kell indulniuk, szoronganak, nehézségeik vannak az alkalmazkodásban, nem örömmel várják az iskolát, a betűvetést, olvasást, számolást, hanem félelemmel telve, gyomorfájással, sírással stb., hisz eddig nem jó dolgokat tapasztaltak a tanulással, az „iskolai” feladatokkal kapcsolatosan.
Ha mégis megesik, hogy az iskola-előkészítőbe járnak, akkor nekik külön, fejlettségi szintjüknek megfelelő feladatokat kell az óvónőnek készítenie és adnia, felmenteni őket az óvodai „házi feladatok” alól, mert csak így adhatjuk meg a számukra olyan fontos sikerélményt és az óvodai, iskolai munka iránti pozitív hozzáállást, az örömmel való tanulást és feladatvégzést. Csak így lehet biztosítani a csillogó tekintetet.
Meséljünk a gyereknek az óvodáról, iskoláról, inkább a szépet és jót domborítsuk ki, hogy mi minden szépet és jót fog tanulni, barátkozni, és semmi estre se ijesztgessük, hogy: „Majd meglátod, ott majd megtanítanak kesztyűbe dudálni!”, mert ezzel csak a félelmet és a szorongást szítjuk bennük. Menjenek el az óvoda, iskola felé sétálni, térjenek be az udvarba, beszélgessenek el arról, mit látnak, mit tapasztaltak ott. Ha mi, felnőttek szépen vélekedünk az óvodáról, iskoláról, az ott dolgozókról, az ott folyó tevékenységekről, akkor gyermekünk is szívesebben fog menni, dolgozni, tanulni, játszani, megmarad nála az óvodai, iskolai munkához való pozitív hozzáállás, ami nélkül nagyon nehéz az óvodai és iskolai élet.
Idejében tegyük lehetővé gyermekünknek a logopédusi, gyógypedagógusi, fejlesztőpedagógusi segítséget, hogy szilárdabb alapokkal induljanak, és sikeresek lehessenek mindabban, ami főleg az iskolában előttük áll.
