Elaludt a kicsi fiam.
Elaludt egy kicsit délután.
Könnyű álom esős délutánon.
Tagjai ernyedt melegében,
Kismacskák doromboltak.
Szőke hajában kamillák nyíltak,
Homlokára diófák zöldje hajolt,
Szemében a nyár kékje pihent.
Azt mondta a fiam…
Azt mondta a fiam:
a falu öreg, a város fiatal.
Azt mondta a fiam:
romboljuk le a falut, s
ha már Újvidékről menni kell,
hát akkor költözzünk Budapestre.
Azt mondta a fiam:
s ha már oda sem lehet,
hát akkor legalább a világűrbe.
Marci óvodás
Marci, nem vitás, óvodás.
Három éve már.
Reggeli, uzsonna, ebéd meg alvás,
s aztán a kérdés:
mami jön-e már?
Hogy közben történik-e más?
Rajzolás, meg vagdosás,
csipdesés és karmolás,
egy kis mese, ének, a vége színház...
Dani jól harap,
Robi rúgni tud,
Marci meg püföli a kicsiket,
mert ő már nagy...
Szelídek csak akkor lesznek,
ha Zita odalép s
pici szája, barna szeme
elpirulva rájuk nevet...
Ilyenkor kezes bárány minden fiú.
