Tegnap meghalt a költő
Ma Belgrádot szőnyegbombázták
Romtemplom Zentán maradt
De virágvasárnap fakad rügyeken
És beszamaragol lelkembe
A halott költő élő szava
És meghallom Terján félrevert
Repedt ércharangját
És Zenta is sántikál sakálként
Ó anyám ne vess árokpartra
Maradnék egyszerű sarja
Öreg számadóknak szótalan
Ahogy illik
Mindenről hallgatok
A vers is néma immár
Tegnap meghalt a költő
Sírja fölött röpültek gyilkos gépek
Belgrádra Belgrádra
Neveti Švejk úr
És dűlnek ám valami falak
Zenta is sántikál sakálként
Széthullott zörgő hangjaira a szó
Én összekulcsolom kezem
A költő sírja fölött elszorul torkom
Ledőltek Belgrád büszke falai
Bűzlik a halnak szálkás csontváza
Menetel Hunyadi és Dugonics
A Titusz
tititititátátátitititi
Imát rebeg hamis bástyán szent
Kapisztrán János nem érzékeli
Igéjét téves szél hordja szerteszét
Kizöldül a költő sírja körül
A fekete hallgatag föld
Összezárja fogát minden igaz lélek
Szólani ismét nehéz
Ellensúly ingája üti immár
Szent igénket
Fejbe
2011. április 6.
