A modern horvát irodalom, ugyanakkor Közép-Európa egyik legjelentősebb írójának Miroslav Krležának a tiszteletére nyílt kiállítás a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében az Országos Széchényi Könyvtárban (OSZK). 2011-ben lesz Krleža halálának harmincadik évfordulója (az író 1981. december 29-én hunyt el).
A kiállítás kurátora az OSZK munkatársa, Mann Jolán irodalomtörténész, Krleža-kutató, a kiállításra az író eddig még soha nem látott írásaiból, valamint kézirataiból, levelezéséből, továbbá színpadi darabjainak jelmezterveiből, plakátjaiból, okmányokból, képeslapokból, az íróról készült fényképekből, rajzokból mutat be egy válogatást, amelynek vezérfonalát Krleža magyar kapcsolatai képezik. Mann Jolán kutatási területe ugyanis a horvát–magyar kapcsolattörténet, Krleža életműve, főként Krleža életművének ún. hungarica szegmense. A kiállítás ötlete Magyarország EU-s elnökségéhez kapcsolódva merült fel (horvát témaként), Miroslav Krležát Mann Jolán ajánlotta, aki Krleža életművét már évek óta kutatja, a megjelent műveken kívül a Zágrábi és Egyetemi Könyvtárban őrzött hagyatékkal is foglalkozott. Elmondta, hogy a tárlat egyik fontos célja a figyelemfelkeltés, mert felnőtt egy olyan generáció, amelyik már nem hallott a kiváló horvát íróról, több szállal is kötődött Magyarországhoz: 1908-ban került Pécsre, a Hadapród Iskolába, ahol három évet töltött, és tökéletesen megtanult magyarul. Császári ösztöndíjjal, mint évfolyamának legjobb tanulója kezdte meg tanulmányait Budapesten a Magyar Királyi Honvédségi Ludovika Akadémián, ahonnan többször is megszökött, ezért 1913-ban a honvédelmi miniszter „Krleža Frigyes II. évfolyambeli akadémikusnak… elbocsátását elrendeli”. Magyarországi tanulmányai ezzel véget értek, de magyar kapcsolatai nem, régi iskolatársaival, magyar írókkal, irodalomtörténészekkel élete végéig tartotta a kapcsolatot. A tárlaton látható például Krleža Csuka Zoltánnal folytatott levelezésének néhány darabja abból az időszakból, amikor Csuka Zoltán a Petrica Kerempuh balladáit fordította. E kapcsolatok bizonyítékaiból – a dedikált kötetekből is látható néhány a kiállításon: például a Vujicsics Sztojánnak, a neves irodalomtörténésznek dedikált A horvát hadisten című novelláskötet, továbbá Németh László Krležának dedikált könyvei.
A kiállítás kurátora, Mann Jolán az ELTE-n végzett magyar–szerbhorvát szakon 1996-ban. 1997-től tanít magyar irodalmat a Zágrábi Egyetem Hungarológia Tanszékén, emellett 2007-től az OSZK irodalmi szerkesztőjeként is dolgozik.
Az OSZK Nemzeti Ereklye kiállítóterében megnyílt rendkívül jól összeállított kiállítás megrendezésében szerkesztőként közreműködött még Sudár Annamária, az OSZK munkatársa, a kiállítás arculattervezője pedig Török Máté, aki a Misztrál Együttes énekeseként a kiállítás megnyitóján a Vujicsics Együttes és a Söndörgő Együttes tagjai, Milosevits Mirkó Milán és Vizeli Balázs mellett énekesként közreműködött a Vujicsics Tihamér megzenésítésében előadott Sanoborska című zenemű ősbemutatóján is. Mann Jolán ugyanis Vujicsics Tihamér zeneszerző és népzenegyűjtőnek az MTA Zenetudományi Intézetében letétbe helyezett, eddig nem kutatott hagyatékában megtalálta Krleža két megzenésített Kerempuh-balladájának kottáit.
A kiállítás másik érdekessége Krleža egy olyan magyarul írt beszédének fakszimile kiadása, amelyet eddig nem ismerhetett a magyar közönség. Harminc éven át ugyanis moratórium volt Krleža munkásságának kutathatóságára, és ennek lejárta után talált rá Mann Jolán a Horvát Nemzeti Könyvtárban a beszédre, amelyet az író akkor mondott el, amikor 1947-ben egy íródelegációval Magyarországra látogatott.
Krleža három drámájának magyarországi bemutatóit plakátok, az előadások fotói és Jánoskuti Márta jelmeztervei idézik fel. A Glembay-trilógia első darabját, az 1959-ben a Nemzeti Színházban bemutatott Glembay család jeleneteiben Major Tamást, Várkonyi Zoltánt és Lukács Margitot láthatjuk, az Agónia 1964-es Madách Színház-beli előadásán Tolnai Klárit és Bessenyei Ferencet, míg a Katona József Színházban 1965-ben megrendezett Léda című darabról készült fotókon Váradi Hédi, Kálmán György, Kállai Ferenc és Bara Margit látható. Mindhárom darabot Bojan Stupica, a Jugoszláv Drámai Színház rendezője állította színpadra.
A tárlat egyik része a Krleža ötlete alapján Zágrábban létrehozott, majd élete végéig általa vezetett Lexikográfiai Intézet kiadványaiból mutat be néhányat. Krleža szócikkeket is írt, köztük több magyar vonatkozásút – ezekből is szerepel egy válogatás az április 30-áig nyitva tartó kiállításon. A megnyitón köszöntőt mondott Ivan Bandić, Horvátország magyarországi nagykövete, a kiállítást Lőkös István irodalomtörténész, a horvát–magyar irodalmi kapcsolatok kutatója, Krleža személyes ismerőse nyitotta meg.
A Krležához kötődő másik rendezvény a budapesti II. kerületi Horvát Kisebbségi Önkormányzat és a Fővárosi Horvát Önkormányzat által mai Természettudományi Múzeumban – a volt Ludovika Akadémia épületében – március 28-án megrendezett tudományos emlékülés Miroslav Krleža halálának 30. évfordulója alkalmából.
Az emlékülést megelőzően az épület bejáratánál emléktáblát avattak, és a tervek szerint még Magyarország EU-s elnöksége alatt Zágráb város ajándékaként a múzeum előtti parkban felállítják Miroslav Krleža Zágrábban található szobrának mását, Marija Ujević-Galetović horvát szobrász alkotását. A szobrásznő a lánya Mate Ujević horvát költőnek, enciklopédiaszerkesztőnek, aki 1950-től együtt dolgozott Krležával a Lexikográfiai Intézet élén.
Az emlékülés előtt a Pécsi Horvát Színház bemutatta a Krleža Séta a halott gyermekkor sírboltjában című előadását Vidákovics Szláven rendezésében, Vincze Balázs Harangozó-díjas koreográfus koreográfiájával. Az előadás szereplői Gyurity istván és Lipics Zsolt, a Pécsi Horvát Színház művészei, valamint a Pécsi Balett táncművészei Domoszlai Edit, Molnár Zsolt és Szabó Márton.
Az emlékülés résztvevőit házigazdaként Matskási István, a Magyar Természettudományi Múzeum főigazgatója köszöntötte, aki elmondta, mivel a múzeum épületében működött valamikor a Ludoviceum, feladatuknak tartották az épület történetének megőrzését, és azoknak az embereknek az emlékét is, akik ebben az épületben hallgatók voltak, közülük az egyik legjelentősebb Miroslav Krleža.
A kétnyelvű emlékülés első előadását az eszéki J. J. Strossmayer Egyetem Bölcsészettudományi Kara Horvát Nyelv és Irodalom tanszékének tanára, dr. Branka Brlenić Vujić tartotta: Krleža dekoratív szecessziós stilizációja drámában, versben és prózában. Ezt követően dr. Lőkös István, a Horvát Tudományos és Művészeti Akadémia levelező tagja Krleža Ludovika-élményeinek ambivalenciájáról beszélt Valóság és művészi transzpozíció címmel. Dr. Nyomárkay István, az MTA rendes tagja, a Horvát Tudományos és Művészeti Akadémia levelező tagja Krleža Agóniájának egy érdekes stílusjelenségét elemezte, végül dr. Lukács István, az ELTE Szláv Filológiai Intézetének egyetemi tanára beszélt „a krležai szöveguniverzum egy diszkrét bájáról”.
A horvát kulturális rendezvények folyamatosan követik egymást Budapesten: április 5-én a Magyar Nemzeti Galériában megnyílt A kortárs horvát szobrászat című nagyszabású tárlat, amelyhez reflexiószerűen válogatott, kisebb számú magyar anyagot is kiállítottak. A tizenhét szobrászművész egyike Marija Ujević-Galetović, a júniusban felállítandó Krleža-szobor alkotója.
