A budapesti Forrás Galériában 2010. március 4-én nyitották meg a Boldogasszony című kiállítást. Majd amikor bezárult a tárlat, útjára indult egy kiállítássorozat. A budapesti bemutatót követő időszakban a tárlat anyagával megismerkedett a Felvidék, Erdély és Lendva művészetet kísérő és kedvelő közönsége.
A Kárpát-medence húsz helyszínén, hét országában mutatják be ezeket az alkotásokat. Vajdaságban Óbecse után a kiállítás Zentára érkezett, ahol a zentai múzeum képtára ad otthont a tematikus tárlatnak. Óhajunk az, hogy minden kiállítási helyszín egy újabb alkalom legyen a Kárpát-medencében élők egymásra találására és a békesség megteremtésére.
A tematikus kiállításon huszonhat, a kort meghatározó kortárs magyar képzőművész egy-egy alkotásával mutatkozik be. A projektum jelentőségét és aktualitását az is bizonyítja, hogy az első kiállításhoz kétnapos tudományos szimpózium is kapcsolódott, amely a témakört szakrális, néprajzi, művészettörténeti és kultúrtörténeti szempontból is taglalta. Mindemellett a kiállítást egy nyolcnyelvű (román, ukrán, szlovák, német, szlovén, horvát, szerb és magyar) művészeti album kíséri, valamint dokumentumfilm is rögzíti.
B. Raunio Maria: „Óh fiam, fiam! / Szelmetes szent fiam! / Én azt gondú'tam te lészöl bus, / Látom fiam én leszek bus,”
A kiállítás nívóját elismert képzőművészek neve fémjelzi: Gyulai Líviusz Munkácsy Mihály-díjas és Kossuth-díjas grafikusművész; Kő Pál Munkácsy Mihály-díjas és Kossuth-díjas szobrászművész; Jankovics Marcell Kossuth-díjas grafikusművész. Munkácsy Mihály-díjas festőművészek egész sora fogadta el a meghívást: Bráda Tibor, Kárpáti Tamás, Nagy Gábor, Szemadám György, Somogyi Győző. Molnár Kálmán, Orosz István és Sulyok Gabriella Munkácsy Mihály-díjas grafikusművészek, valamint Győrfi Sándor Munkácsy Mihály-díjas szobrászművész. Kiváló kortárs magyar festőművészek emelik a tárlat színvonalát: B. Raunio Maria, Incze Mózes, Lajta Gábor, Mara Kinga, Papageorgiu Andrea, Rádóczy Gyarmathy Gábor, Szinte Gábor, Szabó Ákos, Tóth-Kovács József, továbbá König Róbert és Nádas Alexandra grafikusművészek és Párkányi Raab Péter, Raffay Dávid, Péterfy László szobrászművészek.
Tisztelettel köszönjük a felsorolt művészeknek, hogy Mária alakján keresztül, a művészet eszközeivel szólítanak meg bennünket. Mert a művészet – s elsősorban a szakrális művészet – a léleknek szól. A lelket akarja nemesíteni. Szépet, nemeset ajándékoz a szemnek, csodálatra ösztönöz, s felemeli a lelket.
A művészetben újból és újból megcsillan valami, ami megmutatja: az ember több annál, mint amit képzel önmagáról. Valamennyi művészetre igaz ez, de sokszorosan elmondható a szakrális művészetekről.
A művészet, a maga sokféleségével képes arra, hogy reményt és jövőt adjon az embereknek.
Szűz Mária életének egyes mozzanatait vehetjük szemügyre e művek által. Az ő élete a mi életünk is. Öröm és fájdalom, csüggedtség és új remény válogatják egymást az életében, akárcsak a miénkben. E tárlat nagyszerű művészi és szakrális üzenetet hordoz. A Boldogasszony mindnyájunké. Benne ismét egymásra találhatunk. E tárlat által sok helyütt sokakban ismét felébredhet a szunnyadó vágyakozás, erősödhet az igény az igazi értékek iránt, és egyre többen lehetnek a követői a Jó, a Szép és Igaz bemutatásának.
Az ősi eredetű kulturális jelkép útját, változatait, személyes értelmezéseit láthatjuk a kiállításon, az angyali üdvözlettől a gyermekét kezében tartó anya örök alakjáig. A művészek ugyanazt hozzák felszínre, ugyanazt mutatják be, ami valójában bennünk is megvan, csak lelkünknek és szellemünknek egy ősi rétegében, ahonnan már-már csak megmagyarázhatatlan mozdulatok, gesztusok törnek elő. Mit is jelent számunkra a Boldogasszony alakja, szellemisége, hogyan mutatják be Kárpát-medence védőasszonyát a mai kor meghatározó alkotói – erre kaphatnak választ azok, akik megtekintik az olajfestménytől a grafikáig, szobortól a reliefig terjedő művek sorát, melyek hol látomásos erejű pillanatokat láttatnak, hol pedig a hagyományos népművészeti ábrázolásokhoz, ismert jelképrendszerekhez nyúlnak vissza.
Vannak itt színek formák nélkül vagy formák színek nélkül, illetve olyan művek, melyekben a szín és a forma egyenértékű alkotórészei a kompozíciónak. A Kárpát-medencét bejáró vándortárlat a mai művészet gazdag kifejező eszközeivel mutatja be a keresztény művészet egyik leggyakoribb ikonográfiai ábrázolását, Szűz Mária gazdag életútját és mennyei dicsőségét.
Az itt látható huszonhat művet bemutató kiállításon szinte annyi stílus képviselteti magát, ahány alkotó. Láthatunk egy témát különböző módon megoldani és azokat különböző hordozókon, más-más technikában és színvilágban, formavilágban elbeszélve.
Orosz István: „Keseruen kynzathul”
Nagyon fontos, hogy szakrális jellegű kiállításokat is bemutassanak Vajdaságban, mert ez nem csak hitükben erősíti az itteni embereket, hanem az alkotás – a kisugárzásuk révén – a nem vallásos emberek erkölcsi tartását is szilárdítja. Képzőművészeti szempontból is jelentős esemény ez a tárlat, mivel egyfelől tágítja a vajdasági művészek látókörét, másfelől megtudhatjuk, hol tart ma a magyar kortárs művészet. Szakrális témákat feldolgozó művészek – kivéve az ikonfestőket – nálunk igen kevesen vannak. Iparművészeink a szakrális alkotások restaurálását művelik, esetleg ritka esetben vitrázsokat készítenek. Vajdaságban talán Korhecz Papp Zsuzsanna az egyedüli művelője a szakrális művészetnek.
Somogyi Győző: Matyó Madonna
Jó szívvel ajánlom mindenki figyelmébe a kiállítást azzal az óhajjal, hogy minél több ehhez hasonló tárlat jusson el hozzánk.
(A zentai megnyitón elhangzott szöveg szerkesztett változata.)
