Érkezett egy szomorú levél, amely olyan témát taglal, amiről fontos beszélni. Nagyon sok gyerek kerül a mai feszültségteljes világban ilyen helyzetbe. Íme egy rövid részlet az édesapa leírásából:
„El kell mondanom, hogy aggaszt a fiam nagyon. Csúnyán beszél, elkényeztetett, minden a nehezére esik, még egy séta is. Nem mozdul a tévé elől, és ez még a legkisebb probléma vele kapcsolatban. Az iskolában terrorizálják a társai, ami mindkettőnket (szülőket) aggodalommal tölt el. Pár napja könnyek közt mesélte el, már nem bírta magában tartani. Az iskolában nincs barátja, mert ő akar lenni mindig a középpontban. Egyszerűen nem érti, hogy másoknak is vannak szükségleteik, kívánságaik, szóval nagyon aggódom miatta.”
A pszichoterror, más néven mobbing hosszan tartó és erőszakos folyamat, amely olyan valaki ellen irányul, aki nem képes magát megvédeni. A pszichoterror elkövetője lehet egyén vagy csoport, aki valamilyen sértést, fenyegetést vagy ellenségeskedést közvetít az áldozat irányába, esetleg stressznek teszi ki őt. A stresszt okozhatja gúnyolódás, csúfolás, durva tréfák, viccek, verekedésbe való belekényszerítés, fenyegetőzés stb.
Leggyakoribb formái az áldozat gúnyos, folyamatos nevén szólítgatása, valamiből való kihagyása, csúfolása, lökdösése, személyes tárgyainak elvétele, fenyegetése, trágár szöveg meghallgatására vagy valami másra való rákényszerítése.
Az iskolában nagyon gyakori a pszichoterror megjelenése, legfeljebb titokban marad. A tapasztalat ugyanis az, hogy a gyerekek egymás közt rendezik ezeket a dolgokat, így a felnőttek nem értesülnek róla. Pedig az iskolai pszichoterror működése egyidejűleg legalább öt felet is érint. Ezek az elkövetők és az elszenvedők, az osztály többi tanulója, illetve a szülők és a tanárok is megszenvedik a történteket.
Vannak bizonyos helyzetek, amelyek kedveznek a pszichoterror kialakulásának egy iskolai osztályban. Ilyen például a közösségekben eluralkodó agresszió, félelem, egyhangúság, unalom, feltűnni vágyás, amelyek mind elősegítik a zaklatás kialakulását.
Kérdés, hogy kikből válik elkövető, és kikből áldozat. Az áldozattá válást elősegítő helyzet például a gyermekek átlagtól eltérő szocializációt nyújtó családi környezete. A tapasztalatok szerint ilyen, amikor egy család a megszokottnál erősebben magához kapcsolja a gyermeket, amikor a szülők túlságosan zárt, az átlagostól eltérő értékrendet képviselnek. Könnyen zaklatás áldozatává válhat az újonnan érkező, a valamilyen szempontból másmilyen.
Továbbá jellemző rájuk az alacsony önértékelés, megfelelési kényszer, önmarcangolás, önmaguk hibáztatása bizonyos dolgokért. Sokan közülük azt gondolják, hogy mások sokkal jobban tudják a helyzeteket kezelni, mint ők. Szociálisan kirekesztődtek, népszerűtlenek társaik körében. Meghunyászkodóak, túlzottan elővigyázatosak, érzékenyek, visszahúzódóak, magányosak.
A probléma súlyosságát felismerik az iskolák, és igyekeznek lehetőségeik szerint felvenni a harcot a pszichoterror különféle megnyilvánulásai ellen. Legeredményesebbek azok az intervenciós programok, amelyek a mobbingtörténéseket nyilvánosságra hozzák (vagyis igyekeznek elérni, hogy minél többen tudjanak ezekről a jelenségekről), valamint megtanítják a tanulóknak azokat a stratégiákat, amelyek segítségével hatékonyan irányítják kortárskapcsolataikat.
A gyerekek nagyon gonoszul tudnak egymással viselkedni, de fontos nem elfelejtenünk, hogy nem csak az áldozat szorul felnőtt segítségére.
