… és sodródnak még
elharapott-félbehagyott
mondataink az asztalterítőn
a bátorsághoz csönd kell
csöndhöz konyharuha
amivel lesöpörjük
a szómorzsalékot
mert mi szótlanságot
lélegezve maradunk meg
ahogyan a fosszíliák
végtelenül véges
türelemmel
itt
az évszázados
Bánattól nehéz
rossz szándéktól
mocsaras tájakon
hol nem jön tálcán
a nyelv mint magyar
akár étteremben
a „bacon”
s bár torzul
nemcsak birkapaprikásra
szoktatott éhgyomorral
őrződik
vannak még kiknek szívügye
a nyelvészszakma
s vannak még gerincesek
nemcsak arcátlanok
(húsz éve már
hogy semmibevesznek)
tombol a nyelv-vész
hullámzik mint
szennycsatornában
a leeresztett identitások
(elfelejti az alma mater
a maternyit)
ómagyar máriánk siralma
a házfalakon rémálom-graffitik:
utolsó szigetként süllyed
szülőfalud
e lúgos fateknőben
