Az utóbbi időben nagyon megváltozott nemcsak az életünk, az életritmusunk, hanem a játékkultúránk is. Hová lettek a hintalovak és a rongybabák? Gyerekeink csak gépeket, technikát, jelleg- és embertelenséget látnak. Vágyaik a reklámcsodák, és nem találják örömüket a természetben.
A reformpedagógiai irányzatok többsége a természetes alapanyagokból készült játékszereket részesíti előnyben, mert működtetik a fantáziát, segítik a koncentrációt, felkeltik az érdeklődést, és a szépérzéket erősítik. Például Maria Montessori nevelési nézeteinek egyik példája a fakeretre erősített különböző pertlik, szalagok és madzagok, amelyek segítik a kisgyereket a cipőfűző megkötéséhez szükségek finommotorika kialakulásában.
Aztán kiemelt példa a Waldorf-szemlélet, ahol a játékszerek természetes alapanyagokból készülnek, a gyermekek is részt vesznek az anyaggyűjtésben és az eszközkészítésben.
A reformiskolák képviselői érezték és alátámasztották a természetes alapanyagú játékszerek fontosságát. Gerencsér Kinga Játékszerek fából című könyvében fogalmazza meg a gondolatot:
„A játék, a játszás, a játékszer a felnövekvő generáció olyan szellemi, lelki és fizikai gyakorlóterepe, amellyel meghatározza majdani életének minőségét, de ezeket a játékszereket mindig mi, felnőttek jelöljük ki nekik és adjuk kezükbe, tehát rajtunk a felelősség!”
Az üzletekben sok a csábítóan olcsó játékszer, és a szülők ezek mellett döntenek. Ám a kétes eredetű játékszerek bizonytalan származásúak, és súlyos balesetet okozhatnak. A biztonság rovására azonban nem ajánlatos spórolni.
A gyerekek más-más játékszert választanak ahhoz, hogy kifejezzék érzelmeiket, gondolat- és fantáziavilágukat, gondjaikat és a konfliktusaikat. A játék kiválasztásában az a legfontosabb szempont, hogy a gyerek minek örülne igazán, de a minőség és a játékszer pedagógiai-pszichológiai hozadéka sem mellékes.
Minden kultúrában kiemelkedő szerepük volt a babáknak, bábuknak, mert szimbolizálták az embert vagy az istent. A nők minden korban és civilizációban készítettek babákat a gyerekeiknek. Anyaguk a közvetlen környezetben fellelhető dolgok közül került ki, leggyakrabban rongyot, kukoricacsutkát, háncsot, papírt, viaszt használtak fel. A pszichológusok szerint a babák segítenek a nehéz helyzetek leküzdésében a gyerekeknek, támaszt, lelki fogódzót nyújthatnak. A gyerekek „belelátják” magukat a babába, nem mindegy hát, milyen az a baba. (Igen, a fiúk is, nem csak a lányok. Nagyon téves és káros az a nevelési attitűd, amikor a fiúgyereket eltiltják a babázástól.)
A labdakergetés és egyéb mozgásos játékok során is beleéli magát a gyerek egy szerepbe, amelyhez belső fantáziaképeket gyárt. Ezekkel a képekkel dolgozza fel a feszültségeket. Amikor mások által teremtett képeket fogad be, például filmet néz vagy számítógépezik, leblokkol a belsőkép-készítés, ilyenkor nincs feldolgozás és feloldás. A képeken megjelenő agresszív cselekmények sorozatai követhető mintaként szolgálnak, tehát nem alkalmasak a feszültség levezetésére.
Az előbb említett Waldorf-pedagógia rongybabákat ad a gyerekek kezébe. Természetes pamutból, gyapjúból és gyapjúfonalból készült babákat, jelzésszerű arccal. Ezzel serkenti a gyermeki fantáziát működésre.
Fa játékszereket lehet kapni a boltokban is. A kockák mellett favonatok, sínek és utak várják az apró gyerekkezeket. A fa illata, tapintása, finom színei örömet szereznek a tulajdonosuknak. A gyerekszoba természetes anyagai, a szép környezet pozitívan hat a kis lakókra. A jó ízlésű berendezés, a natúr eszközök mellé elfér néhány doboz minőségi műanyag játékszer is.
Végül még valami. A legfontosabb, hogy a gyerekszoba ajtaja mindig nyitva legyen, hogy ne ítéljük magányos játékra a gyerekünket, hanem üljünk le vele várat építeni a szőnyegre, legyen az fakockából vagy legóból épített.
