Csáki Róbert: Bárány
A megbeszélt időpontban találkoztak a kórház bejáratánál, húsz perccel a beteglátogatási idő kezdete elött. Ott volt az egész család. Rózsa anyai ágából két nagynéni is eljött. A találkozás után a gyerekek néhány méterrel távolabb vonultak a felnőttektől. Maroktelefonjuk mintha a tenyerükhöz nőtt volna, és szerves részét képezné testüknek; csupán ujjaikat mozgatták, máris száguldoztak az üzenetek oda és vissza. Kriszta, a legidősebb lány a felnőttek körében maradt. Huszonnyolc éves volt, és az esküvőjét tervezte. A rövid várakozás alatti beszélgetés központi fonala természetesen Rózsa irányítása alatt pergett.
– Tudhattam volna, hiszen ott voltam mellette – ismételte Áron felesége, immár harmadszor. – És akkor hajnalban ismét az emberarcú hallal álmodtam, ahogy a jég alatt levegőt pipál, pislog és időnként csapkod a farkával! Istenem, mi lesz ezután velünk? Kriszta az esküvőjére készül, Gábornak pedig még nem sikerült munkába állni!
– Semmi rendkívüli nem fog történni – mondta Sára. – Áron meggyógyul, és megünnepelhetitek Kriszta esküvőjét! Gábor pedig egy földre szállt angyal, akit kicsit sem zavar a gravitáció, ezért ne féltsd őt, feltalálja magát az életben!
– Csak Áron gyógyuljon meg! – fohászkodott ismét Rózsa, amikor már a kórház folyosóján jártak.
– Minden rendben lesz – vigasztalta Sára –, te csak ne veszítsd el a reményt!
Fél óra elteltével, a lábadozó betegek nyolcas szobájában, ahol Áron is feküdt, már nem igazán volt miről beszélgetni a beteggel. A látogatók a már elhangzott kérdések és válaszok ismétlésébe kezdtek, amikor Lázár a kórházi ágyhoz furakodott. Kézfogással üdvözölte nagybáttyát. Áron karján bizsergő, meleg áramlat futott végig. Jólesett neki, ezért hirtelen magához rántotta a fiút, és átölelte.
Nem kell engem agyonszorítanod, bátyám – szólt Lázár kedvesen –, hamarosan minden rendben lesz!
Amikor a fiú kibontakozott a nagybácsi öleléséből, Rózsa felkiáltott:
– Jézusom, Áron, csupa víz a homlokod! Szóljatok a nővérnek! – fordult a többiekhez. – És adjatok valamit, hogy letörölgessem!
– Nem kell – szólt határozottan Áron –, a törülköző itt van az ágy végén, de a nővérre nincs szükség! Jól vagyok. Igazán, sokkal jobban.
Másnap, a déli órákban, az idegosztály főnővére jelentkezett telefonon.
Asszonyom, a férje állapota tegnap óta csodálatosan javult – mondta dicsekvő hangszínnel –, de éppen ezért még huszonnégy órát megfigyelés alatt tartjuk, azután hazamehet!
Rózsa a csodálatos gyógyulás hírét elsőnek Sárával, férje nővérével közölte. Azután születési sorrendben felhívta gyerekeit. Krisztát, a menyasszonyt, Gábort, az idősebb fiút, a két évvel fiatalabb Istvánt és a tizenkét éves Ágnest. Lázárral vacsora közben Sára közölte az örömhírt.
– Tudom, anyu! – mondta a fiú.
– Rózsa felhívott? – kérdezte az anyja.
– Nem.
– Akkor Ági?
– Nem.
– Úgy tudom, hogy az unokatesóid közül Ági az, akivel jól megvagytok!
– Igen, anyu – mondta Lázár –, de nem tőle tudom! Most nem beszélhetek erről.
Sára meglepődött. Úgy vélte, tizenegy éves fiának először van titkolnivalója. Lassú mozdulatokkal a tányér szélére helyezte az evőeszközöket. Papírszalvétával letörölte ajka szegletéből a vacsora étolajtól fénylő nyomait, majd a tányéron illatozó kirántott gombáról fiára emelte tekintetét. Mielőtt gyorsan sorrendbe szedett gondolatait közölhette volna vele, Lázár tekintete letaglózta.
– Anyu, nem beszélhetek erről – mondta a fiú –, most még nem!
– Rendben – szólt Sára –, ha majd beszélhetsz, ne legyenek kétségeid, én veled vagyok!
– Kösz, anyu, rendes vagy – mondta Lázár, majd mindketten szótlanul fogyasztották tovább az ízletes vacsorát.
Másnap reggel a tegnapról maradt szezámmagos zsömle és tejeskávé elfogyasztása után anya és fia rutinos mozdulatokkal helyezkedtek el az elöregedett Fiat Punto ülésén.
A közlekedési szabályok szerint még fél évig használható a kocsi – mondta Sára a fiának. – Azután újat kellene venni, de még hiányzik néhány ezer euró!
– Anyu – szólt Lázár –, én meg tudnám szerezni a hiányzó pénzt!
Sára fokozatosan visszaeresztette a gázpedált, majd óvatosan fékezett, csökkentette a sebességet, és az út szélére irányította a személygépkocsit.
– Miért állsz meg? – kérdezte Lázár.
– Azért, mert nagyon izgalmas, amit mondtál, és izgatott állapotban nem javasolt vezetni!
– De miért izgulsz ennyire?
Az asszony értetlenkedve nézett kamaszodó fiára.
– Azt mondtad, meg tudnád szerezni a pénzt! Hogyan?
– De anyu – méltatlankodott Lázár –, hogy nézel rám? Nem futtatok tízéves lányokat, és kokival sem foglalkozom!
– Jól van. Akkor miről van szó!?
– Az energiámról.
– Pontosabban? – kérdezte Sára.
– Tudok gyógyítani, anyu! – válaszolta Lázár.
– Tehát az öcsém hirtelen gyógyulása neked köszönhető!
– Igen, anyu.
– Mégis, mit tettél?
– Semmit! A kórházban csak kezet fogtam vele.
– Azért öntötte el hirtelen a veríték?
– Nem kellett volna, de ő magához ölelt!
– Azt hiszem, értem, és te akkor jöttél rá, hogy gyógyítani tudsz?
– Nem – mondta határozottan a tizenegy éves fiú –, akkor már tudtam. Egyszer a sulipályán fociztunk, és a csapatom kapusát úgy találta el a labda, hogy az ütéstől összeesett. Akkor én kicsit megmasszíroztam a nyakát, és a homlokára tettem a kezem. Hirtelen észhez tért, és felugrott. Fogta a labdát, és a pálya másik felére küldte. Azóta sulisztár lett belőle. Ő az év legjobb kapusa! Nyugodj meg, anyu, tudom mi történik!
– Ne haragudj, életem – mondta az asszony –, hadd gondolkodjam egy kicsit! Például, mi van, ha egyszer nem sikerül, vagy véletlenül túllősz a célon? Akkor árthatsz is valakinek!
A fiú lesütötte tekintetét, és hosszan hallgatott. Sára tudta, hogy most nagyon türelmesnek kell lennie, akkor is, ha elkésik a munkahelyéről. Ezt a témát nem lehet elhalasztani estére, ezért látszólag türelmesen kivárta, amíg fia ismét megszólal.
– Tudod, apa is szólt – kezdte vallomását Lázár –, kérte, hogy ezzel ne dicsekedjek!
– Az apád? – kérdezte Sára. – Hogyan? Álmodtál róla?
– Nem álom volt. A suliban történtek után láttam a hologramját. A szája nem mozgott, de megértettem a gondolatait, mintha kimondta volna őket. Arra kért, tartsam titokban a képességemet mert még túl fiatal vagyok, s ha beszélek róla, az elronthatja az életemet!
– Akkor elmondhatom neked – mondta az asszony –, amiről eddig hallgattam. Az apád nemcsak kitűnő matektanár volt ,és mellesleg költő, de bizonyos történéseket előre érzékelő, adó-vevő lélek is. Munkatársai és ismerősei közül sokan kétlelkű embernek csúfolták. Valahogy így is volt. Én tudom, fiam, hogy sok lelki fájdalmat okozott, amikor a másik lelke uralta, de sem erkölcsileg, sem anyagilag nem ártott senkinek.
– Akkor – kérdezte Lázár –, mi legyen, anyu?
– Lemondok az új kocsiról!
– Ilyen egyszerűen, meg sem fontolod!?
– Megfontoltam. Egyelőre maradjon titok a képességed.
– De Áron bátyámnak még egy rövid érintésre szüksége van!
– Egyetlenem, nem én vagyok az, aki eldöntheti, hogyan csináld, hogy megőrizd a titkod. – mondta Sára, az egykori „kétlelkű” matematikatanár özvegye. – De most már rohannom kell, vagy felmondást kapok a késés miatt!
– Anyu – szólt Lázár –, nem lesz semmi gond!
Sára aggódó és gyanakvó pillantást vetett fiára, majd beindította az elöregedett Fiat Punto motorját. Amikor a személygépkocsi beállt a Big Market parkolójára, hirtelen jégeső zúdult a tájra. „Mint derült égből a villámcsapás!” – Mondták a Big Market vezetői, akik irodájuk üvegfala mögött kínai tejporból készült habot kevertek reggeli kávéjukhoz. Aznap a Big Market kereskedőlánc tizenkét alkalmazottját szállították mérgezés gyanújával a megyei kórházba.
A mérgezésről, a részben államilag is támogatott Szíriusz kereskedelmi rádió és televíziós csatorna is hírt adott késő esti híradójában. Csak a hozzáértők vették észre, hogy a kormány e jelentéktelen hír nagydobra verésével igyekszik elvonni a figyelmet a Sarkcsillag nevű ellenzéki csatornán közvetített, az országos híradóval egy időben sugárzott, Leplezetlen beszélgetések című műsoráról, amelynek vendége a szerb származású, hírneves francia szociológus volt, akinek kérésére a népszerű műsor mai alcíme: Haldoklik-e az öreg hölgy, vagyis Európa?
Néhány nap múlva az Unió déli részein megújult erővel támadtak a lázadó katonai és a csatlós szabadcsapatok az Unió hadseregére. A művelt és bölcs öreg hölgy hologramja molyrágta vászon szürkésfehér poraként hullott szét az Unió központi parlamentjében.
